Idén kedves barátunk, állandó olvasónk és kommentelőnk, Molnár Attila görögkatolikus pap nekünk szánt üzenetét olvashatjátok. Áldott karácsonyt!

Uborkaszezon van… – jellemezzük lemondóan ezeket az év végi, új év eleji heteket, amikor nem sok minden történik szeretett labdarúgó csapatunk háza táján. Szünetel a bajnokság, az Európa Liga nyolcaddöntőre még szintén várni kell, a honi kupát pedig majd a következő szezonban húzzuk be. (Még jó, hogy vannak szakosztályaink, melyek nem vonulnak téli „pihenőre”, így van, kikért szorítanunk.) Ha sikerül eljutnom egy meccsre vagy akár csak a tévé előtt szurkolok a csapatnak, azt mindig ünnepként élem meg. Hiszem, hogy ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül.

Ezek az ünnepnapok most nagyon hiányoznak. Ugyanakkor, bár a fiúk a téli felkészülést végzik ilyenkor, december végén, mégsem maradunk ünnep nélkül. Igaz másfajta ünnepünk van most. Egy Fradi-meccs csak nekünk, fradistáknak ünnep. Másoknak nem. Sőt, biztosan akad olyan is, aki rosszul van tőle. Ez legyen az ő baja… A karácsony viszont olyan ünnep, ami mindenkinek egyformán örömet kínál: fradistának és újpestinek, magyarnak és más nemzetbelinek, szegények és gazdagnak, templomba járónak és ateistának. Hiszen Jézus, a mennyei Atya egyszülött Fia mindenkiért megtestesült.

Sok jelzőt aggatnak napjainkban a karácsonyra: a szeretet ünnepe, a család ünnepe, de olyan óriásplakátot is láttam már, ami egyenesen a vásárlás ünnepének nevezte a karácsonyt. Végül is, ki mit tart fontosnak. Egyik jelző sem ragadja meg a lényeget, ami nem más, mint, hogy karácsonykor az Isten közel jön az emberhez. Vagy ahogyan Izajás próféta megfogalmazza: „Velünk az Isten!”

Olyan szépen írja le Szent János evangélista, hogy Jézus Krisztusban az igazi világosság (Jn 1,9) jött a földre, hogy megvilágítson minden embert. Hogy megvilágítsa jótetteinket, igyekezetünket, erényeinket, hitünket. Amikor egy sötét, vagy félhomályos szobából kimegyünk a napra, akkor a szemünknek szoknia kell az erős fényt, de amikor eltelt egy kis idő, már jól látunk, sőt jobban, mint a szobában. Krisztus eljövetelével az embernek hozzá kellett szokni egy újfajta látáshoz. Ahhoz hogy az ő világossága, az ő személye által nézzünk és lássunk mindent.

Ilyenkor többféleképpen köszöntjük egymást. Kívánunk boldog, kellemes, békés karácsonyt. Én azt kívánom, hogy áldott legyen ez az ünnep mindannyiunk számára és egész életünkön áldás legyen. Mert, ahol ott van az Isten áldása ott a boldogság és a szeretet is felüti a fejét. Másrészt pedig, ha tetszik, ha nem, sok dologhoz egyszerűen nincs egyedül elég erőnk. Rá vagyunk szorulva a segítségre. Az emberire is, de arra is, ami onnan fentről jön. E kettő közül a fentről érkező az, ami mindig érkezik. Ezt mutatja meg nekünk a karácsony.

Molnár Attila