Női kéziseink vezetőedzőjét, Elek Gábort kérdezték a mai bajnoki előtt.
– Mindkét csapat Bajnokok Ligája-vereséggel érkezik a szerdai rangadóra. Milyen lelkiállapotban vannak a játékosok? Sikerült a ráhangolás a következő kemény ütközetre?
– Dolgozunk rajta, de nem könnyű feladat. Elég sok csapás ért minket az elmúlt időszakban a két CSM elleni meccsel és a sérülésekkel. A második BL-mérkőzés nem nézett ki jól, de hétfőn azért már lehetett mosolyt is látni az arcokon.– Akadnak hiányzók a Ferencvárosnál is. Ez mennyire nehezítette meg a felkészülést a kiemelkedően fontos találkozóra? Felboríthatta az erőviszonyokat vagy éppen emiatt lehet váratlan megoldásokkal kirukkolni és izgalmas meccset játszani?
– Erre nehéz válaszolni. A nyár óta rengeteg munkát fektettünk a védekezésünkbe, de ez teljesen felborult. Nyilván az ellenfélnek sem könnyű ez a helyzet, de nálunk a jobb szélen egy tizenhat éves kislány játszik, hármas védő posztra keressük az embereket, míg beállóban Dragana Cvijic annyit bír, amennyit mindenki lát, s ha már nem bírja, kényszermegoldásokkal kell dolgoznunk.– Hogyan látja, melyik csapat várja jobb formában és kedvezőbb előjelekkel a találkozót?
– Egy Fradi – ETO mérkőzés esetében nem kell befolyásoló tényezőkről beszélni. Az ETO-ból is fontos játékosok hiányoznak – ők inkább a támadásból, míg mi a védekezésből veszítettük el az egyik meghatározó emberünket. Fontos kérdés lesz, hogyan tudjuk majd pótolni Edwige-t.– A két csapat találkozója mindig kuriózum, hiszen ilyen magas hőfokú, nemzetközi szinten is színvonalasnak számító mérkőzést ezen kívül nemigen játszanak a hazai élvonalban. Edzői szemszögből mekkora kihívás egy ilyen rangadó? Ilyenkor az edzőn is hasonló a nyomás, mint egy játékoson, vagy másképpen kell kezelni ezt a fajta stresszhelyzetet?
– Éppen az előbb említettekből kiindulva, rajtunk minden körülmények között nyomás van. Nem tudom szebben mondani: toldozzuk-foltozzuk a csapatot, közben pedig rendkívül nagy elvárásokkal kell szembenéznünk.– Jócskán maradtak mindkét csapatban olyan játékosok, akik emlékeznek az előző évad tavaszi, népligeti mérkőzésére, amelyen az első félidő vége előtt egy perccel egymásnak feszültek. Eltelt annyi idő, és sikerült úgy rendezni a kapcsolatukat azóta, hogy akár egy üveg sör mellett már elbeszélgessenek?
– Utána volt egy Magyar Kupa-döntő, amelyen a mérkőzést megelőzően és utána is kezet fogtunk, úgyhogy ezzel nem kívánok többet foglalkozni. Büszke nem vagyok rá, szégyellem azt az esetet, de szeretném végre lezárni.– Mi lehet a döntő faktor a „bajnoki finálé” első mérkőzésén? Az előző meccseken tapasztaltakat figyelembe véve miben kell előrelépni ahhoz, hogy a csapata ezúttal győztesen hagyja el a pályát?
– Jelenleg nincs olyan elem, amelyben ne tudnánk jelentősen javítani az elmúlt meccshez képest. A kapusteljesítmény és a védekezés befolyásolhatja leginkább a mérkőzés végkimenetelét.
