Aissát pedig januárban várja vissza a Fradi mestere.

Nem gondolkodom azon, hogy mi tetszik és mi nem a VB-n, csak nézem és élvezem. Az feltűnő, hogy mennyi a 0-0 mondjuk a 2018-as VB-vel összehasonlítva. Egy csapat sem jutott túl százszázalékos mérleggel a csoportkörön. Vannak meglepetések – olyan csapatok kiesése, amelyektől többet vártunk. Ilyen Belgium, Dánia, Németország és most Spanyolország. Nem az az érdekes benne, hogy télen van, hanem hogy csak egy hét felkészülési idejük volt a csapatoknak. A pszichológiai faktor jön ilyenkor elő. Játszhatsz erőteljesen, de ha 20 percig nem megy, az halálos lehet. Mint Németország, akik remekül játszottak Japán ellen, majd 8 perc alatt két gólt kaptak. És ennyi, már nincsenek Katarban.

Az atmoszférát Oroszországból nem tudom megítélni, de az feltűnt, hogy a stadionok a vége előtt már kiürülnek. Ahogy hallom, a stadionokon kívül kevesebb a kulturális kikapcsolódási lehetőség, mint a korábbi tornákon. Ez Katar sajátja. És persze az, hogy ez az ázsiai ország három vereséggel végzett, szintén elvesz a hangulatból. A VB-hangulatra nagy hatással van a rendező ország teljesítménye.

A VB előtt sok sikert kívántam Aissa Laidouninak, aki tunéziai válogatott, s aki az én játékosom a Ferencvárosnál. Az első fordulóban elnyerte a mezőny legjobbja címet, szép volt. A második körben nem játszott olyan jól, a harmadik meccsen pedig gólpasszt adott Franciaország ellen. Beszéltünk vele, persze dühös – fájdalmas a világbajnoki címvédőt verve kiesni. A VB előtt elmondtam neki, hogy nüanszok döntenek ezen a tornán. Aissa plusz szabadságot kapott, januárban csatlakozik hozzánk. Azt gondolom, hogy a Mmaee-testvérek is megérdemelték volna a kerettagságot, most negyeddöntősök lennének Marokkóval, de sajnos kimaradtak a csapatból.

Nem szurkolok egy válogatottnak sem, de van amelyet közelebbről követek. Mondjuk azokat, amelyekkel a válogatottal nem régen játszottunk: mint Belgium és Dánia. Alaposan kielemeztük őket tavaly. Egy évvel ezelőtt az EB-n ezek a csapatok remek formában voltak, most nem. Próbálkoztak, de nem volt éle a csapatoknak. Spanyolország picit más eset, még ha a végeredmény ugyanaz is: kiesés.

Ramos természetesen [pozitív meglepetés volt], remek volt Ronaldo helyén, mesterhármast szerzett. Ismertük már a Benficából, itt is bizonyított. Mohammed Kudus az Ajaxból a ghánai válogatottban nagyon jól játszott, duplázott Korea ellen. A válogatottak közül az angol teljesíti túl a várakozásaimat, a Nemzetek Ligájában nagyon gyengének tűntek, most Katarban viszont nagyon stabilak. A meglepetés kiesőkről már beszéltem. Lengyelország, akiket külön figyeltem, hisz dolgoztam ott, hiába jutott túl a csoportján, alulteljesítette a várakozásokat.

Ne rángassanak be a [Ronaldós] újságírói sztorijaikba. Egy dolgot mondhatok csak: sokkal inkább az egyéni eredményekre figyel a csapatsikerek helyett, ebben különbözik Messitől. Legalábbis a TV-n keresztül így tűnik. A futball nem fejeződik be, ha [Messi, Ronaldo és Modric visszavonul]. Előttük játszott Pelé, Maradona, Cruyff, Platini és mások, mégis sztárok lettek. Most is vannak sztárok: Mbappe, Haaland, Fernandes és mindazok, akikről holnap és holnapután hallunk majd. Messi és Ronaldo magasra helyezte a mércét, a következő generációknak meg kell próbálnia ennyire magabiztosan játszani, hogy ne legyen kisebb hatásuk a futball fejlődésére.

Brazilia nagyon stabil mind támadásban, mind védekezésben. Mégha Kamerun ellen nem is teljesítettek, Korea ellen már újra bizonyítottak. Neymar visszatért, így kevesebb lesz a felesleges beszéd a csapat körül. Meglátjuk mi lesz – egy rossz meccs keresztülhúzhat minden számítást. A hibák ára óriási. Franciaország a torna kezdete óta jól játszik, Argentína és Portugália javulófélben van. Általánosságban, az aranyesélyesek jutottak a nyolc közé. Talán Marokkót kivéve. De az ő esetükben sem azt kell figyelni, hogy milyen eredményeik voltak a korábbi világeseményeken, hanem hogy hol játszanak a játékosaik: PSG, Bayern, Chelsea, Sevilla, West Ham és még sorolhatnám. Az egész csapat neves európai klubokból érkezett. Hasonlóan alulértékelik őket, mint a finn csapatot korábban. Egy futballista sem a hazai bajnokságból érkezett ott sem, hanem az angol, német, olasz ligákból. És akkor a svédeket, dánokat nem is említettem. Ugyanez a helyezet Marokkóval.

Sok ember kérdezte, hogy a marokkói kapitány megkeresett-e. Ez persze csak a spanyolok elleni meccsük miatt merülhetett fel. Japán hasonló taktikát választott. A részletek különböznek, de az elv ugyanaz, területet hagyni nekik, de kezdeményezést nem. A 2018-as VB-n mi összekötöttük a kezüket és a lábukat, nem hagytuk, hogy felpörögjenek, emiatt alig volt helyzetük. Mint Marokkó és Japán ellen. Costa Rica hagyta őket játszani, kaptak is hét gólt.

Taktikailag nem voltak újdonságok eddig, talán a további meccsekre tartogatják őket. Érdekes azonban figyelni néhány megoldást: a felállást, a cseréket. Ahogy Santos előhúzta Ronaldo cseréjét és az három gólt szerzett. Vagy van Gaalt, aki egy ismeretlen 28 éves kapusban bízik, aki korábban nem volt válogatott. Vannak olyan válogatottak, akik szinte a következő VB-re készülnek: az USA és Kanada is nagyon fiatal csapattal érkezett, az alapokat felépíteni. Ezen a VB-n még nem érhettek el komoly sikereket, de a következő, hazai rendezésűre készülnek.

Még korai a torna legjobbjáról beszélni, de persze Mbappé remekül játszik. Livakovic és Bounou is felhívta magára a figyelmet a tizenegyeseknél, nagyon ritka, hogy egy kapus hármat is védjen. De a legjobb játékos bizonyosan az egyik döntősben játszik majd, így korai jósolgatni.

Nem mélyedtem el [az orosz konfederációváltás témájában]. Az biztos, hogy minden döntést meg kell fontolni. Igen, a jelen helyzet nem jó – a focinak nem tesznek jót a hosszú szünetek, a tétmeccsek nélkül elmegy a motiváció. De soha nem voltam híve a hírtelen döntéseknek. Európában vagyunk otthon. Meg kell értenünk azt is, hogy ha átváltunk az ázsiai szövetségbe, akkor ez nem egy évre, hanem évtizedekre szól. És ki garantálja, hogy egy váltás után Oroszország indulhat a nemzetközi tornákon? Fontos, ismétlem, hogy a kérdésekre választ találjunk előbb és mindent mérlegeljünk.

Sztanyiszlav Csercseszov