A Fradi elnöke átigazolásokról, Csercseszovról és a szurkolókról is beszélt.

Nemrég ismét megválasztották a Fradi elnökévé, így 12 éve a klub vezetője. Honnan indult és hova ért el ennyi idő alatt, és mire a legbüszkébb?
Arra vagyok a legbüszkébb, hogy mi, fradisták egy nagyon erős közösség lettünk. Sokat szenvedtünk útközben, de megérte. Morálisan, gazdaságilag és sportszakmai szempontból is csődben volt a klub, amikor 2011-ben elnökké választottak. Olyan is előfordult az első években, hogy a gázóránkat akarták leszerelni, mert nem tudtuk fizetni a számláinkat. A nulláról kellett indulnunk. Akkoriban már egész Európa úgynevezett GPS-szondákkal mérte a játékosok mozgását, nekünk csupán egy fotocellás kapunk volt. Morálisan pedig ugyancsak gondjaink voltak. Nagy volt a klubon belüli feszültség. Akkoriban, ha valakinek bármilyen problémája volt a klub döntésével, rohant az újságokhoz és ott kritizált minket. Ezt is rendbe kellett tennünk, mert mindez óriási károkat okozott a klubnak. Lefektettük a szabályokat, innentől kezdve először hozzánk kellett fordulnia annak, akinek problémája akadt. Megküzdöttünk a szurkolókkal is, főleg az ultrákkal. Én is közülük jöttem, a II-es szektorhoz tartoztam, tökéletesen tisztában voltam a viszonyokkal, ami egyben könnyű is volt, másrészt nehezítette is a helyzetet. A szurkolókkal három és fél évig tartott a helyzet rendezése, és most szerintem erősebbek vagyunk, mint valaha. Sikerült megállapodni egymással. Kialakult egy korrekt viszony: ha valamit megbeszélünk, akkor mindkét fél tartja magát hozzá.

Néhány éve még valóban nem volt meg ez az összhang a szurkolók és a játékosok között, most azonban valami elképesztő, ahogy együtt dobbannak a szívek. Utánozhatatlan és leírhatatlan a hangulat, az egész stadion együtt lélegzik és robban.
Egyszerűen fantasztikus a Fradi-tábor. Mondok egy példát: idén májusban kupadöntőt játszottunk a Puskás stadionban a Paks ellen és hihetetlen volt a szurkolás. Mintha kinn lettünk volna Dortmundban. Elképesztő hangulat, amit át kell élni, nem lehet szavakkal kifejezni. Egy másik nagyon jó példa, amikor a kapusunk, Dibusz Dénes az egyik legutóbbi meccs után ott énekelt a B-középpel, fenn a szurkolótábor vezetőjének dobogóján. Kommunikál egymással a klub, a csapat és a szurkolók is, egyre nagyobb az összhang. Lesz azonban még dolgunk az obszcenitással, ezt szeretnénk visszaszorítani. Ha azt akarjuk, hogy 4–5 éves gyerekek is kijöjjenek a stadionba, akkor ott nem lehet az Újpestre szexuális tartalmú rigmusokat kiáltozni. Tudom, hogy ez borzasztó nehéz vállalás, az ultráknak sem lesz könnyű változtatni.

Van szükség egyeztetésekre az ultrákkal?
Természetesen, főleg nemzetközi meccsek előtt, utazásokkal kapcsolatban, hiszen ebben sokat tud segíteni a klub. Rengeteg fontos információt tudunk átadni, tudunk mediálni a fogadóklub, az ottani rendvédelmi szervek és az ultráink között. Ki tudjuk jelölni azokat a határokat, amelyek komfortosak a szurkolóinknak, és fontos az egyeztetés az utazással, jegyelosztással kapcsolatban is.

Nem kerülhetjük meg Csercseszov szerepét, hiszen a Ferencváros legutóbbi sikereinek egyértelműen ő a kovácsa. Sokan a kezdeteknél még kételkedtek benne, egy-két rosszabb eredmény után már a menesztését pedzegették, most azonban nincs olyan ember, aki nem zengene dicshimnuszt és ne lenne elégedett vele.
Pedig milyen érdekes, hogy a magyar társadalom orosz–ukrán ügyben megosztott, Csercseszov személyében pedig egyáltalán nem. Egyszer el nem hangzott, hogy ő egy orosz ember (Kubatov Gábor: tudjuk, hogy valójában oszét). Sztanyiszlav fantasztikus személyiség, a háborúból fakadó nemzetközi nyomást is nagyon jól kezeli. Bár nem gondolnánk róla, de rendkívül nyitott ember. Azt hinnénk, hogy kétméteres, nagydarab, kemény fickó, de egyáltalán nem ilyen személyiség. Ha kell, akkor higgadt is tud maradni. Például, amikor az Iváncsa ellen kiestünk, sokan azt mondták a klubnál, hogy most alaposan meg kellene büntetni a csapatot, Csercseszov pedig annyit reagált: ez is csak egy meccs volt, ezt el lehet veszteni, ezen már nem tudunk változtatni, nemsokára fontos nemzetközi meccset játszunk, arra kell koncentrálni. Nagyon érzi az öltözőt, zseniális karakter.

Könnyebb vele emberileg, mint Rebrovval?
Rebrov nagyon zárkózott volt, néha sikerült csak „bekukucskálni a lelkébe”, de erre ritkán volt lehetőség. Ettől függetlenül jóban voltunk. Nagyon sajnáltam, amikor Szergej elment, szinte pótolhatatlannak tűnt. De azóta ismét minden a helyére került. Sikerült megállapodni egy olyan edzővel, aki szakmailag és emberileg is nagyon magas szinten van. Ezt bizonyította is.

A Fradi a legjobb tizenhat csapat között van az Európa Ligában, hosszú idő után újra itt a kupatavasz. Óriási siker, de hogy lehet innen továbblépni még egy lépcsőfokkal?
Itt már tényleg nincs könnyű ellenfél. Végignéztük, hogy kit lenne jó kapni, de itt már mindegyik vetélytárs nagyon erős. De azt remélem, hogy amikor ránk néznek, rólunk esik szó, akkor azt mondják, hogy a Fradit se lenne jó kapni. Három párharcra vagyunk a döntőtől, közhely ugyan, de semmi sem lehetetlen, most már mindig csak a következő meccsre kell nagyon rákészülni. A télen megerősítjük egy kicsit még a csapatot, tudunk 2–3 játékost hozni, próbálunk racionálisan költeni, de egyértelműen erősíteni a kereten. Nem elképzelhetetlen, hogy visznek is el télen játékost; elég csak megnézni Laidouni fantasztikus szereplését a világbajnokságon. Olyan jól játszott, ha nem ismerném és először látnám, én is nagyon szeretném, ha a Ferencvárosban focizna. Már az első félidő végén öt menedzser írt a Hajnal Tominak, hogy ki ez a srác? Szóval, izgalmas tél és talán egy még izgalmasabb tavasz elé nézünk.

Azért ez komoly célkitűzés, az EL-döntőbe jutás…
Igen, de most bárkivel beszélek, senki sem tartja lehetetlennek, hogy oda tudunk kerülni. Fontos dolgokban változtunk az utóbbi időben, és ez már Rebrov alatt is érezhető volt. Korábban azt gondoltuk, hogy a nyugat-európai csapatok többet tudnak dolgozni a pályán; ez a félelem azóta teljesen elmúlt. Amikor kimegyünk a pályára, olyat már nem tapasztal senki, hogy „szétfutják” a csapatot, nem bírjuk az utolsó perceket. Ilyen egyszerűen már nincsen. Sőt, sokszor többet futunk, mint az ellenfeleink. Vannak olyan játékosaink, akik egészen kiváló statisztikával rendelkeznek, mint például Zachariassen, aki 13 km-t képes futni egy meccsen. Ne felejtsük, hogy az átlag 10 km körül van. Ez óriási teljesítmény. Lehet, hogy annyit nem fogunk tudni technikailag, mint egy Barcelona vagy Juventus, de ha elég fegyelmezettek vagyunk, alázattal játszunk, akkor munkával tudjuk pótolni azt a tehetségbeli különbséget, amiben nem tudjuk utolérni az igazán nagy csapatokat.

Hogyan lehet megtartani a pozíciót az európai középmezőnyben? Hiszen pénzügyileg is egyre nagyobbak a lépcsőfokok.
Mi nagyon sokat dolgozunk, többet, mint egy átlagos klub. Föl vagyunk készülve arra, ha elvisznek egy játékost tőlünk, akkor készüljünk a pótlására. Mindig van egy A, B és C variációnk. Ezeket a játékosokat nem az átigazolási időszak előtt találjuk meg, hanem sokszor fél, vagy akár egy éve nézzük és térképezzük fel őket. Folyamatosan figyeljük, hogy milyen teljesítményt nyújtanak, és most már olyan technikai hátterünk van, melynek segítségével ki tudjuk gyűjteni az összes labdaérintést, minden adatunk megvan a futómennyiségről, és ezek az elemzések rengeteget segítenek. Feltérképezünk játékosokat és készülünk arra, ha szükség van rá, akkor tudjuk pótolni azokat, akik tőlünk eligazolnak. Képben vagyunk, hogy mely játékosok elérhetőek elfogadható áron, kiknek jár le a szerződése.

Baranyi Krisztina a IX. kerület, Ferencváros polgármestere, mégis méltatlan szavakat mondott a Fradiról. Ha nem is büszke a csapatra, nem kéne hazudni. Ön azt írta róla, hogy sok türelem kell hozzá.
Én próbáltam vele rendezni a viszonyt annak idején, amikor polgármester lett. Sajnos semmilyen konszenzusra sem lehetett jutni vele. Azóta nem keresett. A különbség kettőnk között az, hogy én szeretem ezt a csapatot, ő meg jól láthatóan nem.

Ezt mondta: „Nyilvánvaló, hogy ez egy, az adóforintjainkból felpumpált kirakatcsapat, tele olyan játékossal, akik mielőtt idejöttek, nemhogy Ferencvárosról, de valószínűleg Magyarországról se hallottak. És azért attól nem kell hasra esni, hogy közpénzcsilliárdokból összejön az európai középmezőny alja.”
Nagy türelmet igényel a politikus asszony viselkedése. Próbáltam vele tisztázni sok mindent, amikor megválasztották polgármesternek. Akkor azt kértem tőle, tárgyaljunk. Volt olyan kedves, el is jött hozzám. Akkor azt mondtam neki, arra kértem, hogy a Ferencvárost ne keverjük bele a politikába. De látom, látjuk, hogy ezt nem tudja megállni. Pedig a Fradi szerintem olyan ügy, ami a kerület jó hírét is viszi. Sokan nem is tudják, de a nemzetközi porondon mi nem Fradiként vagy FTC-ként szerepelünk, hanem mindig azt írják ki, Ferencváros. De a jelek szerint Baranyi Krisztinának ez mindegy… Szeretném lezárni az egész dolgot, mert csak bánt a mostani helyzet, méltatlan a Ferencvároshoz.

De itt – tudjuk jó – közpénzről jóindulattal is nehéz beszélni.
Illene tudnia a polgármester asszonynak, hogy mekkorát téved, ha azt mondja: az állami pénzen felpumpált Ferencváros vagy adóforintokkal kitömött Ferencváros. Az európai szövetség, minden évben szigorúan monitorozza a klubokat, így a Fradit is. Az UEFA-nak és az Európai Uniónak van egy szigorú előírása, ami elég bonyolult, de most leegyszerűsítve mondom, konkrétan nem engedi, hogy 30 százaléknál több legyen egy-egy csapat költségvetésében például az állami pénz. Aki ezt túllépi, azt komoly szankciókkal sújtják, kizárják előbb az átigazolásokból, aztán nem engedik indulni a nemzetközi kupákban. Olvasott már bárki olyan hírt, hogy a Fradi ilyen büntetést kapott volna? Nem! Mert betartjuk az UEFA előírásait és egyébként 70 százaléknál is több a piaci alapú bevételünk! Ne felejtsük el, hogy a bejutásért, most ráadásul a továbbjutásunkkal bődületes pénz kapunk, kaptunk az UEFA-tól.

Ha összevetjük az állami támogatásokat és az ingatlanfejlesztési adó- és járulékbevételeket, akkor kiderül, hogy a Magyar Állam 17 milliárd forintot keresett az elmúlt tíz évben a Ferencvároson, ideértve a stadion fölépítését is. Ez olyan matek, amibe nehéz belekötni. Értem én Baranyi Krisztina ellenszenvét, mert azt gondolja, hogy politikai ellenfeleként nekem rosszul kell teljesítenem. De én annak örülök, hogy a Ferencváros a magyar államnak pénzt tudott keresni, nem is keveset. Azaz a Ferencvárost az állam nem támogatta, hanem a területünkön – a mi ötletünk alapján – komoly nyereséget jelentő beruházások zajlottak, beleértve a stadiont is. Hiába egyesek demagóg megközelítése, a Fradi mostanában – mindent figyelembe véve – nemhogy nem kerül egy fillérjébe sem az adófizetőknek, hanem mi fizetünk be az állam kasszájába milliárdokat!

Mennyire nézi a világbajnokságot? Kinek drukkol?
Nagyon sok munkám van, meghasad a szívem, de csak a munkaszünetekben tudok bele-belenézni a világbajnokságba, még alig tudtam egy meccset egyben végig nézni. A jó focinak szurkolok, tetszett a franciák játéka, a spanyolok, az angolok is komoly eredményt értek el több fiatallal. Elsősorban az európai futballnak szurkolok.

Jó lett volna látni a Mmaee fivéreket, de Marokkóban nagy meglepetésre a kerethirdetésnél már nem voltak benne a csapatban.
Jó lett volna, de az utolsó pillanatban kihagyták őket a keretből, pedig két éven keresztül végig benne voltak. Mindenki arra számított, hogy mennek a világbajnokságra, mégsem így lett. Furcsállom a szövetségi kapitány döntését.

A németek sokszor nem a focival foglalkoznak, szivárványos karszalagban akartak játszani, majd amikor ezt nem engedélyezték, demonstratív módon befogták a szájukat a mérkőzésük előtt, ismét nem a foci került a főszerepbe. Nem arról volt szó, hogy a politikai véleménynek nincs helye a sportban és a fociban?
Politikus vagyok, ennek ellenére számtalanszor nyilatkoztam már erről: én mindig arra törekszem, hogy a Ferencváros kimaradjon a politikai adok-kapokból. A szurkolóknak is ezt üzenem, hogy nem kell szidni senkit. A legfontosabb a csapat buzdítása, hagyjuk a politikát a stadionon kívül. Jürgen Klopp, a Liverpool edzője fogalmazta meg igen jól: szerinte a focisták csak futballozni szeretnének, nem is látják át a mögöttes üzeneteket, nem is ez a dolguk. A németek is, ha kicsit többet foglalkoznának a futballal, akkor lehet, hogy nem kaptak volna ki a végén a japánoktól. A futballistának az a dolga, hogy jól focizzon, jó eredményt érjen el és boldogságot adjon az embereknek. A Fradiban azt keressük, mi az, ami összetart és nem azt, ami szétválaszt.

Nem kerülhető meg az a kérdés, hogy a gyorskorcsolyázó Liu-testvérek elmentek Magyarországról. Itt hagytak bennünket, ami fáj a magyaroknak. Részint, mert ők is magyarok, ragyogóan beszélik a nyelvet, részint mert csodálatos sportsikereket hoztak nekünk. Ön egy nyilatkozatában arra utalt, hogy itt maradhattak volna, ha az edzőjüket meg tudja fizetni a korcsolyaszövetség.
Nem ismerem mélységében a dolgokat, de azt látom, hogy nagyjából ez volt a helyzet kulcsa. A két fiú két fantasztikus srác. Kutyakeményen dolgoztak, közben jó fazonok, sok gyereknek példát mutatnak. Huszonévesen mégiscsak a világ tetején álltak már mind a ketten. Nyertek olimpiát, világ- és Európa-bajnokságot. Kiváló karakterek. Azt mutatják a gyerekeknek, hogy érdemes a sikerért megszakadni, mert akkor jönnek az eredmények is. Példaképek. Azt hiszem, maradtak volna, csak ehhez Csang Lina edzőasszonyukat meg kellett volna tartani. Amikor korábban én találkoztam Ádóval és Sanyival, ők azt mondták, hogy csak vele akarnak dolgozni. Érdemes lett volna a szövetségnek elmenni a legvégsőkig, vagy még talán azon is túl, bár tényleg nem tudom, hogy mindent vagy többet is megtettek-e, hogy a fiúkat meg tudjuk tartani.

forrás: pestisracok.hu, 888.hu