Clubunk elnökével beszélgettek.

Most van a csúcsponton elnöki tevékenysége során a Fradi labdarúgásban. Az Ön számára mi volt a legnagyobb mélypont?
Mélypontból akadt bőven, volt jó néhány fájdalmas esemény vagy időszak. Például a szurkolókkal vitatkozni három és fél évig, az alaposan megviselte a lelkemet. Nagyon kedvelem őket, sok régi barátom van közöttük, de tudtam, hogy nincs más út, rendet kell tenni a stadionban. Nehéz volt 2013-2014 között, több mint egy évig a Puskás Stadionban pályára lépni, amíg megépült épült a mi Arénánk. De mindennél nehezebben ment a csődhelyzet felszámolása. Annak idején, aki bejött az ajtón, azoknak egytől-egyig tartoztunk, és nem tudtunk mást mondani, csak azt, hogy türelmet kérünk, mert pénzünk nem volt. Flóri bácsi elvesztése lelkileg volt nehéz, nagyon jó viszonyt ápoltam vele, de mondhatnám Szűcs Lajos bátyám elvesztését is, vele eltűnt egy darab jókedv a székházból. Úgyhogy nehéz napokból akadt bőven.

Van-e olyan piaci szponzor, aki a nemzetközi sikerek hatására beszállna támogatónak? Ha nincs, mivel lehet alaposan költségvetést bővíteni, kizárólag játékoseladásból?
Az állva maradt 24 EL-csapat közül a mi költségvetésünk a legkisebb. Ez tény. De van az a mondás, hogy egy magyar a forgóajtón utolsóként megy be, de elsőként jön ki. Valami megoldásnak mindig lennie kell, hogy ellensúlyozzuk ezt a hátrányt. Jobban oda kell figyelnünk, többet kell dolgoznunk, mint a vetélytársainknak. Jobb üzletet kötünk, meggyőzőbbek vagyunk, mert kell, hogy csodák szülessenek. Itt van például Laidouni, akit néhány százezer euróért vettünk, most pedig a világbajnokságon futballozik, nem is akárhogyan! Az átlag ellenfél költségvetése a miénk duplája, úgy gondolom mégis álljuk a versenyt velük a pályán. Nagyon hatékonyan működünk. Alacsony adminisztrációs költségekkel dolgozunk, figyelünk arra, hogy olyan területekre kerüljön a pénz, amelyek mindig közelebb visznek minket a győzelemhez. Attól függetlenül, hogy komoly összegeket kerestünk, megnézzük, mire költünk: nincsenek luxusvacsorák, osztályon felüli repülőjegyek, mi nem szórjuk el a nehezen megszerzett eurómilliókat. Ha most megyünk még egy kört az EL-ben, akkor csak ezért 1,8 millió eurót kapunk az UEFA-tól. Nagy szerénységet és alázatot követel, hogy a lehető leghatékonyabban költsük el a megkeresett pénzt.

Hajnal Tamás sokszor beszélt már arról, hogy nemcsak az anyagiakkal, de sok esetben pozitív jövőkép vázolásával, imázsépítéssel is meg lehet győzni a kiszemelt játékosokat, hogy a Fradiba igazoljanak. Melyek ezek a trükkök és mi az a szint, amit már nem lehet kommunikációs technikákkal sem áthidalni?
Topklubból nem tudnánk igazolni, az más kategória. Fontos a kiválasztás és ugyanilyen fontos a meggyőzés. Például komplett forgatókönyvünk van arra, hogyan próbáljuk elcsábítani a kiszemelt játékosokat. Pontosan meg van határozva, ki megy ki értük a repülőtérre, mit mondunk nekik a kocsiban útközben, melyik szállodába visszük őket, hol vacsorázunk velük, miként nézzen ki a stadion, amikor először meglátják. A médiásaink készítettek Hajnal Tominak úgynevezett promó videókat a fővárosunkról, a stadion hangulatáról, a szurkolásról. Ezeket az apró kis trükköket mind-mind bevetjük. Elmesélek egy történetet, hogy értsék. Amikor Isael először repült ide hozzánk, még nem döntötte el, hogy végül minket választ-e. Elegáns kisbusz várta a reptéren, ami az Arénához vitte. A stadiont aznap esetére belülről is kivilágítottuk zöldre, bevittük egy skyboxba, majd kiálltunk vele az erkélyre. Az egyik barátom elkezdte kiabálni, hogy „Hajrá, Fradi!” és mondtuk neki, hogy ezt a meccsen majd 20 ezer torokból fogja hallani. Nem tudom, mi győzte meg végül a brazilt, de az biztos, hogy kapott egy impulzust akkor is. Aztán ott van vonzerőként maga Budapest, hiszen egy gyönyörű, biztonságos város… Hasonlítsa össze mondjuk a Ludogorec otthonával, Razgraddal vagy a Quarabagéval, Bakuval, hát egy napon sem lehet említeni a mi fővárosunkkal. A bolgár kisváros tele van panelházakkal, az egyetlen valamirevaló hotel, amiben mi kétszer is laktunk, egy 16 emeletes épület, amelyben a 6. emelettől felfelé már semmi sincs, tök üres. Nem viccelek, felmentünk és megnéztük, kihalt szintek fogadtak minket. A Ludogorec játékosai Várnában laknak, ami két órára található az edzőközpontjuktól. Belgrádról ez már nem mondható el, szép város, de ott meg a Crvena Zvezda stadionja van nagyon rossz állapotban.

Melyik játékos jelentette a legnagyobb üzletet a Fradi számára?
Besic, akit ingyen igazoltunk, majd brutális pénzért adtunk el és megint nulla forintért szereztük vissza. Érdekes a futball. Semmi sem olyan egyszerű, amilyennek látszik, Momo, amikor visszajött, kellett neki majdnem egy év, mire újra meghatározó játékos tudott lenni. Most már nehéz nélküle elképzelni a csapatot.

A Ferencvárosnak évekig nem volt sportigazgatója, a Moniz-, majd a Doll-érában is anélkül születtek a döntések. A megfelelő ember nem volt meg, vagy az akarat akkoriban ehhez? Hajnal Tamásba belelátta mindazt kezdetektől, ahol most tart, vagy Ön számára is meglepetés?
Azért nem volt korábban sportigazgatónk, mert kerestük a megfelelő embert. Mondhatnám azt is, hogy a jó sportigazgató ritka, mint a fehér holló. Amellett, hogy szakmailag sok kritériumnak kell megfelelni, ebben a pozícióban nehéz a kísértésnek ellenállni. Ezen a területen 100 ezer eurót egy pillanat alatt meg lehet keresni. Például, ha van egy 800 ezer eurót érő játékos, akinek a menedzsere azt mondja, hogy vegyék meg 1,5 millióért és a sportigazgató kap belőle 100 ezret. Tisztességes szakembert kerestünk a posztra és ezt Hajnal Tomi személyében maximálisan megtaláltuk: becsülettel elvégzi a munkáját és amióta betölti ezt a pozíciót, az igazolásaink jelentős része bevált.

A Fradira mennyire van hatással az energiaválság, és mennyire van hatással Európa nagycsapataira? Ahogy a Covid-időszakot jól „kihasználták” arra, hogy BL-be jussanak, most mennyire tudnak ebből győztesen kijönni?
Nagy átalakulás alatt van az európai labdarúgás gazdasága. A német és az angol klubok stabilak, de a spanyolokról és az olaszokról ezt már nem lehet elmondani. A minden országot sújtó gazdasági válság nem tesz jót a hirdetőpiacnak, a szponzorációnak, megcsappanhat a nézőszám, emiatt kevesebben járnak meccsre, kevesebb lehet a jegybevétel. Ahogy a Covid-időszakból jól jöttünk ki, most is ez a célunk. Racionalizáltuk a kiadásainkat, figyelünk az energiatakarékosságra. Ugyanakkor ésszel is kell döntenünk, mert például ott van a több mint 200 milliót érő focipályánk, nem biztos, hogy az a jó megoldás, ha nem fűtjük és tönkremegy. Ha nincs pálya, akkor nincs UEFA mérkőzés, nincs például sok millió eurós UEFA bevétel, amiből milliárdos adót és járulékot tudunk befizetni az államkasszába.

Amikor Sztanyiszlav Csercseszov a tárgyaláson EL-győzelemről beszélt, Önnek mi volt az első gondolata, hogy egy maximalista edző vagy az, hogy jól menedzseli magát?
Inkább azt mondanám, hogy imponáló volt számomra a kijelentése. Évek óta azzal a céllal keresünk edzőt, hogy a csapatnál eggyel magasabb szakmai szinten lévő szakembert találjunk. Így volt ez Cserszecsov esetében is. Ha majd egyszer elmegy, akkor tényleg nehéz dolgunk lesz, hogy nála jobb szakembert találjunk. Úgy tudom azonban, hogy nem akar elmenni, annak ellenére sem, hogy sok ajánlata volt Oroszországból. Jól érzi magát a Ferencvárosban és szeretné befejezni, amit elkezdett. Az elmúlt tíz év Fradi edzői mind beváltak, Stöger esetében volt egy kis megtorpanás, de az az én hibám. Moniz egy magasan kvalifikált szakember, aki visszahozta a fradizmust, Doll ugyancsak jó munkát végzett, nyertünk vele itthon mindent, amit lehetett, Rebrov pedig visszatett minket a nemzetközi térképre. Csercseszov eredményesen folytatja ezt az utat.

Az elnöki időszakának első felében nem igazán jöttek az eredmények, hiszen a bajnoki címre öt évet kellett várni, a komolyabb nemzetközi sikerre pedig nyolcat. Volt olyan pillanat amikor azt gondolta, hogy ez egy lehetetlen küldetés?
Az első perctől belevetettük magunkat a munkába, de egy ideig ennek nem volt kézzelfogható eredménye, hiszen nagyon mélyről kellett építkeznünk. Bizony, előfordult, amikor olyan gazdasági viharfelhők tornyosultak felettünk, hogy be akartam fejezni. Már nem csak a szánkat, hanem az orrunk hegyét is elérte a víz, nekünk pedig lábujjhegyen kellett nyújtózkodnunk, hogy ne fulladjunk meg. Rettenetesen fárasztó és kimerítő volt. Amikor a lemondás gondolata megfogalmazódott bennem, akkor édesapám leültetett, mert hallotta, hogy be akarom fejezni és azt mondta, hogy egy fradista soha nem adja fel! Szerencsére hallgattam rá, most nagyon szégyellném magam, ha akkor abbahagyom.

A teljes beszélgetés: Csakfoci