Dibusz Dénes ma ünnepli születésnapját, ezen alkalomból beszélgettek vele.

– A kisfiad, Bence már három éves, otthon besegít a gyertyák elfújásában?
– Hajjaj, de még hogy! Mindenki tortáját ő fújja el, többször is újra kell neki gyújtani a gyertyákat, nagyon élvezi. Ha annyiszor kívánhatna, ahány szálat már elfújt, akkor elég sok kívánsága válna valóra.

– Egyre többször látjuk a hazai mérkőzések lefújása után, hogy veled sétálgat a gyepen. Kezd jobban érdeklődni a foci iránt?
– Tavaly nyáron, a DAC elleni edzőmeccsen hoztam el először a Groupama Arénába, azóta szinte mindig kint van a hazai találkozókon, s folyton azt hallom a feleségemtől, Petrától, hogy Bence 90 percen keresztül szeretne bemenni hozzám a pályára. Persze nem csinálunk ebből rendszert, hogy mindig bevigyem a gyepre, de egy-egy nagyobb siker után, amikor a helyzet úgy hozza, akkor próbálok engedni a kérésének, s olyankor együtt ünnepelünk. Adott esetben még az öltözőbe is bejöhet.

– Otthon az apa-fia rangadókon kesztyűt húz, vagy inkább rúgja a labdát?
– Mostanában inkább már kapusként foglalja el a helyét. Többször is azt mondja, ő most Dibusz Dénes. Az utóbbi időben pedig megszaporodtak azok a szerepjátékok, hogy az anyukáját leülteti nézőnek, s ráosztja a gyermek szerepét, aki szurkol a kapus apukájának. Anyukának hisztiznie kell, hogy mikor mehet már be a pályára, s aztán Bence az, aki bekíséri, s tesz egy kört az otthoni „stadionban” vele, majd elviszi az „öltözőbe”.

– Melyik a top 3 meccsed idén?
– Ugye volt ez az angolok elleni siker, visszavágtunk a Slovannak a Bajnokok Ligája-selejtezőben egy 4-1-gyel, a bajnokságban 6-0-ra nyertünk Újpesten, én mégis azt mondanám az UEFA Európa Ligában lejátszott hazai csoportmeccsek alkotják a top 3-at – hangulatában is ezek voltak a legkiemelkedőbbek -, s azok közül is a Trabzonspor emberhátrányban történő legyőzése a kedvencem, mindenki a határait feszegetve állt bele a mérkőzésbe, a közönség is elképesztően buzdított bennünket. Azzal adtuk meg az alaphangot a csoportgyőzelemnek. A csapatunk olyan minőségi játékot nyújtott ezeken a mérkőzéseken, amelyet úgy gondolom, már régóta várt minden Fradi-szurkoló. Végre az a fajta építkezés, amely jellemző volt ránk, egy bravúros eredménnyel párosult.

– Mi az, ami az UEL-csoportmeccsek során működött, de a BL-búcsút eredményező, Qarabag elleni hazai összecsapáson nem?
– Az a Qarabag-meccs egy nagyon jó tanulópénz volt nekünk. Az azeriek elleni visszavágón kicsit naiv volt a csapat, nem voltunk kellően eredménycentrikusak, próbáltuk a saját játékunkat játszani, de lehet jobban kellett volna arra helyezni a hangsúlyt, hogy az ellenfél erősségét kiiktassuk. Viszont ez a tapasztalat kellett ahhoz, hogy az UEL-csoportmeccsek során tudtuk, mik azok a szituációk, amelyeket el kell kerülni, mit nem szabad hagyni az ellenfélnek. A Zvezda elleni belgrádi meccs volt kivétel, amikor nem voltunk kellően agresszívek és fegyelmezettek. De akkor is, a következő két hazai mérkőzésen tudunk ezen változtatni. Pozitív dolog, hogy abból a 4-1-es vereségből fel tudtunk állni, hisz visszavágtunk a Crvenának, a Monaco ellen pedig bebiztosítottuk a csoportgyőzelmet.

– Foglaljuk össze kicsit a Ferencváros NB I-es szereplését is 2022-ben. Sztanyiszlav Csercseszovval, mint új vezetőedzővel indult az év, akivel volt egy közös megbeszélésed csapatkapitányként. Milyen volt az első találkozás az oszét szakemberrel?
– Egyrészt az új mester meglepett azzal, hogy sokkal pozitívabb személyiség, mint amire számítottunk a sajtóból olvasott cikkek alapján. Nagyon empatikus, lehet vele beszélgetni, együttműködően áll a játékosok problémáihoz, kéréseihez, lehet vele tárgyalni. Szakmailag pedig azt kaptuk tőle, amit vártunk. Karizmatikus egyéniség, új színt tudott hozni a klub életébe, az öltözőbe. Profi ember, aki tudja, hogy mit csinál. Nem véletlen, hogy ilyen sikereket értünk el ebben az esztendőben. 

– A tavaszi szezon végén a 33. bajnoki címünket és 24. Magyar Kupa-elsőségünket ünnepelhettük, milyen volt a két fieszta a Groupama Arénában, illetve a Puskás Arénában?
– Sajnos a bajnoki cím ünnepléséből sokat elvett, hogy az előtte rendezett MTK elleni bajnokin vereséget szenvedtünk hazai pályán. Sokkal nagyobb buli lett volna, ha sikerül győzelemmel ünnepelni. A kupadöntőben viszont 40 ezer ember előtt, jó játékkal vertük a Paksot, ott mindenki kitombolta magát. Ráadásul az ellenfélnek visszavágtunk a tavaszi 0-3-as fájó vereségért is.

– A most futó szezon első felében pedig nyolc pontos előnnyel, két meccsel kevesebbet játszva lettünk őszi bajnokok. Ennyire kiemelkedik a Fradi a mezőnyből, vagy az NB I többi csapata ennyire azonos szinten van, hogy a sok körbeverés miatt nem tudnak közelebb férkőzni?
– Elég kiegyenlített a mezőny. Nekünk sem volt sétagalopp egyik találkozón sem. Volt, amit csak a végén tudtunk eldönteni, s becsúszott néhány vereség is. Szerencsésen alakultak azonban a dolgok, hogy végül ilyen előnnyel mehettünk szünetre. A többi csapat nem tud olyan mély kerettel dolgozni, mint mi. Nálunk a keret minőségének köszönhetően jobban meg tudtuk oldani, hogy nem menjen az eredményesség rovására, hogy több fronton is pályára kellett lépnünk.

– Hosszú és fárasztó volt ez az év is, a válogatott mérkőzések után, a következő hetekben nem lesz téma a foci?
– Labdarúgók vagyunk, a foci mindig is téma lesz, de valóban fárasztó szezon van mögöttünk, elmegyünk majd feltöltődni, ezúttal Sigér Dávid családjával közösen. Biztosan nézzük majd a világbajnokságot, visszatekintünk az évre, de elsősorban pihenünk, s örülünk, hogy a családdal lehetünk, a gyerekek körül forog majd a világ, lessük a boldogságukat. 

A teljes beszélgetés: Fradi.hu