A 11. és 12. helyért küzdhetünk majd meg.

Női kézilabda, Európa-bajnokság, középdöntő, I-es csoport, 2. forduló
Svédország 30–25 (18–15) Magyarország
Fradista gólok: Klujber 6, Márton 3

Beszámoló: Fradi.hu, MKSZ, NSO

Golovin Vlagyimir

A labdaeladásaink és a visszarendeződésünk meghatározóak voltak. Gyorsan és rendezetten kellett volna visszafutnunk, ehhez képest nem voltunk elég gyorsak és össze-vissza is érkeztünk meg a kapunkhoz, a svédek pedig ezt pillanatok alatt kihasználták. A végére eléggé elfogyott a levegőnk. Se előre, se hátra nem volt meg a sebességünk. Összesen tizenhárom megállító faultonk volt, míg a svédek folyamatosan szétvertek minket. A játékosaik jóval nehezebbek, így minden ütközés sokat kivett belőlünk. Futásban talán még tudtuk volna tartani az iramot, de nem könnyű, amikor közben folyamatosan ütköznek veled. Megbeszéltük, hogy fault előtt még próbáljuk továbbtenni a labdát, de fáradt állapotban már nem volt meg a ritmus, hogy szabaduljunk tőlük. Nem kell a játékosokat pluszban motiválni. El sem tudják képzelni, hogyan álltak hozzá az elmúlt három mérkőzéshez. Az akarattal semmi probléma, a gondokat máshol kell keresni. És bár tudjuk, hogy nem tudunk már előrelépni, biztos hajtani fogunk a győzelemért. Az egész a horvátok elleni meccsen ment el. Biztos vagyok benne, hogy ha ott kicsit szerencsésebbek vagyunk, és felszabadultabban tudunk játszani, akkor más eredmény születik. Egyértelmű, hogy a három skandináv válogatott előrébb tart, mint mi, nemcsak kilogrammban és tudásban, mindenben. Nekünk az a célunk hosszú távon, hogy felzárkózzunk hozzájuk, de ehhez sokat kell tapasztalni és tanulni.