A Japán elleni meccs előtti sajtónyilvános edzésen kérdezték válogatott hokisainkat és Fodor Szabolcsot.

– Milyen a közös munka Kevin Constantine-nal? Megtalálják a közös hangot?
– Teljes mértékben. Mielőtt hivatalosan is ő lett a válogatott vezetőedzője, azért lehetett tudni, hogy vele dolgozunk közösen, így már a nyár közepétől kezdve tartunk megbeszéléseket. Bár személyesen még nem dolgoztunk együtt, a folyamatos kommunikációnak hála mostanra szinte összeszokott társasággá vált az edzői stáb.

– Inkább a magyar válogatott játékán, taktikáján van egyelőre a hangsúly, vagy már jutott idő a Sárközy-emléktornán következő ellenfeleink, Japán és Franciaország elemzésére is?
– Egyelőre teljes mértékben magunkra összpontosítunk, a vezetőedző elképzeléseinek elsajátítása a legfőbb fel­adatunk. A mérkőzések előtti napokon foglalkozunk majd az ellenfeleinkkel, de most a legfontosabb a saját identitásunk kialakítása – ha pedig ez már megvan, tökélyre akarjuk fejleszteni. Az egyik teendőnk, hogy minden csapatnál keményebben dolgozzunk.

– A Sárközy Tamás-emléktornán, mint általában a felkészülési viadalokon, fontosabb lesz a teljesítmény, mint az eredmény?
– Természetesen, a felkészülési tornákon nem az eredmény a lényeg. Arra a rengeteg új elemre fektetjük a hangsúlyt, amelyet a játékosoknak el kell sajátítaniuk. Erre nem elég egyetlen összetartás, hiszen a játék legapróbb részleteit is érintik az utasítások. Most az alapokat fektetjük le, fontos, hogy kialakuljon a játékrendszer, és a kellő munkamorál is elengedhetetlen. Ha megfelelően tesszük a dolgunkat, természetesen a jó teljesítmény jó eredménnyel is párosulhat.

– Mennyire más önnek a válogatottnál betöltött másodedzői szerepkör, mint az FTC-Telekom vezetőedzői pozíciója?
– A válogatottnál a szövetségi kapitány megadja az irányt, elmondja, mit vár, és amit kitalál, azt kell nekünk átadnunk a srácoknak. Igyekszünk mindenkire figyelni, hogy elsajátítsák és a lehető leginkább megértsék, mit vár tőlük személy szerint és rendszer szintjén a kapitány. A Fradiban a taktika összeállításának felelőssége rám hárul, majd a stábommal közösen osztjuk meg a játékosainkkal.

– Mennyire ismeri azokat a játékosokat, akikkel a klubjában nem dolgozik együtt?
– Szerencsére ezzel sincs semmi probléma, hiszen ez már a negyedik évem a válogatott segédedzőjeként. Igaz, a világjárvány miatt két olyan évünk is volt, amikor nem tudtunk teljes értékű munkát végezni. A magyar jégkorong-társadalom azonban nem olyan kiterjedt, mint néhány nagyobb országban, nekem alig van új arc a keretben. Mindenki rendkívül nyitott, könnyen beilleszkedik a csapatba, és a közeg is nagyon befogadó.

– A Ferencváros jelenleg kisebb hullámvölgybe került, jókor jött ez a válogatott szünet?
– Úgy gondolom, igen, lehetőségünk van mentálisan felfrissülni, elfelejteni a rossz sorozatunkat – azoknak a játékosoknak is, akik a válogatottal edzenek, és azoknak is, akik most kaptak egy kis pihenőt. Szeretnénk újult erővel visszatérni az Erste Ligába!

NSO