Egy orosz lap a veterán olasz futballszakembert, Antonello Preitit szólaltatta meg, aki korábban az Atalantánál, a Parmánál, az Udinesénél, a Crotonénál és a Partizaninál is dolgozott. Csapatunk Monaco és ZTE elleni meccseit pedig a helyszínen tekintette meg.
Kicsi a focivilág, Sztanyiszlav Csercseszovnak és nekem sok közös ismerősöm van. Az egyik ilyen Mirco Poloni, akivel korábban az Atalanta ifijei mellett dolgoztam. Ő most játékosmegfigyelő, szeptemberben a magyar – olasz meccsen járt, aztán kiment a Ferencváros – Soroksár edzőmeccsre. Mirco azt javasolta, hogy nézzem meg a Fradit élőben, én meg szeretek új dolgokat felfedezni, így iderepültem egy Európa Liga és egy bajnoki meccsre. A Monaco egy a Ferencvárosnál jóval gazdagabb csapat, míg a ZTE egy jóval gyengébb ellenfél a bajnokságban. Kíváncsi voltam, hogy mennyiben más Fradi játszik a két találkozón. A Monaco elleni meccs nagyon nehéz volt, de megérdemelt döntetlent értek el. A Zalaegerszeg ellen nagy arányú győzelmet érdemeltek volna, de csak 2-1 lett.
Ugyanakkor mindkét meccsen kirajzolódtak tisztán bizonyos csapatsémák, ami mutatja Csercseszov munkáját. Az is tetszett, hogy fizikálisan rendkívül jól felkészített a csapat. A Monaco ellen, néhány okos változtatás után, sokkal erőteljesebben játszottak a második félidőben. A Zalaegerszeg ellen a Fradi csak magát hibáztathatja a kihagyott ziccerek miatt. A védekezésen még van mit javítani. De ezt Sztanyiszlav nélkülem is pontosan tudja.
Hálás vagyok, amiért a sűrű programja ellenére szánt rám időt Sztanyiszlav. Informális találkozónk volt, és megnézhettem a Ferencváros meccs előtti edzését. Nagyon érdekes beszélgetés volt, ilyenre orosz edzővel még nem volt alkalmam. Abból, amit a meccseken és az edzésen láttam, abból, amit Sztanyiszlavtól hallottam, 30 éves tapasztalatom alapján azt mondhatom, hogy nagyszerű szakember. Csercseszov helye Európában teljesen megérdemelt. Emlékszem, hogy a 2018-as VB-n nagyon közel voltak az elődöntőhöz, annak ellenére, hogy nemzetközi szinten közepes csapata volt. Látszik, hogy egy nagyon aprólékos edzőről van szó, aki minden részletre figyel és aki nagy hangsúlyt fektet a fegyelemre. Ugyanakkor Csercseszov ügyel arra, hogy ne lépjen át azon a határon, amikor a fegyelem kommunikációs problémákba csap át az öltözőben. A mai Ferencváros, nekem úgy tűnik, egy olyan csapat, ahol a vezetőedző tekintélye abszolút, a sok nemzetből érkezett játékosok tiszteletére alapozva.
A Ferencváros stadionja nagyon kényelmes és a közlekedés is remek. A lefújás után hamar el lehet jutni a belvárosba. Az edzőközpont hatalmas, ami logikus, mert sok sportágban versenyeznek a Ferencváros sportolói, nemcsak fociban. Elképzelhetetlen lenne egy Serie A-s topklubnál, hogy ennyi kívülálló vegye körül a csapatot, fiatalok és gyerekek is. De Magyarországon megvan ennek a hagyománya és be kell valljam, a népligeti hangulat engem is megfogott.
A [nyolcaddöntő a] magyar klubfutball nagy sikere. A válogatott Marco Rossi irányításával már felhívta magára a figyelmet Európában és most a Csercseszov által épített Ferencváros a várakozásokat meghaladva első lett egy igen kemény csoportban. Ez az edzői stáb, az egész klub nagy sikere. Az sem meglepő, hogy annyi orosz szakembert hozott magával a Miszter. Látszik, hogy értik a dolgukat mindannyian.
A „ha” felesleges, ha a Fradi bajnoki címéről beszélünk. Ez a Ferencváros köteles ebben a szezonban is bajnok lenni! Bármilyen más helyezés csalódás lenne. Aztán erősíteni kell a Fradit – ahhoz, hogy a selejtezőkből a Bajnokok Ligájába jussanak, több poszton is fontos az erősítés. Biztos vagyok benne, hogy ezzel Sztanyiszlav is tisztában van. Az, hogy a csapat nem jutott be idén, az csalódás lehet Csercseszovnak, de szerintem megérti, hogy még nem álltak rá készen. Fejlődni kell, önbizalomban és stabilitásban és a keret minőségén is kell javítani. A nyolcaddöntő elérése azt mutatja, hogy az edzői stáb jó irányba halad. Ha sikerülne a nyolc közé kerülni, az egyenesen diadal lenne a magyar futball számára.
Mint olyan ember, aki sok éven át dolgozott sportigazgatóként, fontos tisztázzak valamit. Egy dolog, hogy tetszik-e egy játékos és egy másik kérdés, hogy mennyibe kerül és mennyi a fizetése. A vágynak a lehetőséggel találkoznia kell. Ugyanakkor, ha egy sportigazgató egy bizonyos játékost le akar igazolni, akkor meg kell értenie, hogyan illeszkedik az edző elképzeléseibe és a klub filozófiájába. Ennek megfelelően[, ha olyan játékosokról beszélünk, akik topbajnokságok csapatainak is érdekesek lehetnek], meg kell említenem a marokkói védő Mmaee-t, a tunéziai válogatott Laidounit, a mindenhova odaérő norvég Zachariassent és némi fenntartásokkal a támadó Tokmacot és Traorét is. A fiatal brazil Marquinhos is fejlődik az edzői stáb kezei alatt. És a fiatalok közt is van két – három tehetséges magyar.
A Ferencvárosnak meg kell nyernie a bajnokságot, ez egyértelmű. Az igazi lakmuszteszt az európai kupa. Hogy ki erősítene egy orosz élcsapatot? Akiket már felsoroltam. Ha orosz csapatnak kellene ajánlani, akkor Traoréval és Tokmackal szemben sem lennének már fenntartásaim. És mindenképpen hozzátenném az erőteljes középpályás Esitit, aki már 5 éve bekerült a jegyzeteimbe. Ők az orosz topcsapatokat is erősítenék. És persze mindenek felett Csercseszov.
Szívesen visszatérek Magyarországra, ha kijön a lépés. Nagyon érdekes csapat a magyar bajnok és az EL-döntő is Budapesten lesz. Így aztán remélem jövő nyáron visszatérek.
– Antonello Preiti
