Elképesztő csalássorozat után álltak fel a lányok, a végén pedig millimétereken dőlt el a szétlövés.
Női vízilabda, Világliga, szuperdöntő, döntő
Magyarország 11-11 (bü.: 7-8) Spanyolország
Negyedek: 3-3, 3-3, 3-3, 2-2
Fradista gólok: Pőcze 3, Leimeter 2, Gurisatti 1
Beszámoló: Fradi.hu, MVLSZ
Teljes mérkőzés: MédiaKlikk
Bíró Attila
Sok dolog volt érhetetlen számomra – ami érthető volt, az a saját csapatom teljesítménye. Jól védekeztünk, nem csak a csütörtöki meccshez képest, hanem úgy általában is. Huszonnégy órán belül két ilyen meccset vívni, két ilyen eredményt elérni nem mindennapi, bátran állíthatom, parádés teljesítmény. Ahogy felépítettünk magunkat az elődöntőre és a fináléra, az önmagáért beszél. Örülök, hogy ezen a meccsen, egy döntőben is fantasztikusan játszottak olyan új játékosok, mint Pőcze Panna vagy Hajdú Kata, de rajtuk kívül is az egész tornán jónéhány kiemelkedő teljesítményt láttam. Tekintettel arra, hogy a sírból hoztuk vissza a meccset, nyilván a végeredménynek nem örülök, nagy lelkierő kellett a döntetlenhez, sajnálom, hogy az ötméteresek során ezt nem tudtuk kamatoztatni. Meg kell tanulnunk ötméterespárbajt is megnyerni, hiszen jó eséllyel a jövőben több ilyen meccsünk is lehet. Nem kérdés, ez az ezüstérem mindenképpen siker, még akkor is, ha ilyen közel voltunk az aranyéremhez.
