Vicces kitalált sztorikkal tarkított afrikai mesedélutánt tartott a Vasas volt játékosa.
„A történetem ott kezdődik, hogy én voltam az egyetlen fekete labdarúgó. Mindent kaptam. Banánt dobtak rám, leköptek, és ez természetes volt abban az időben, semmilyen következménye nem volt. Kaptam hideget-meleget, előfordult, hogy valaki odajött hozzám, megsimogatta a bőrömet, aztán megnézte, hogy koszos lett-e a keze. Azóta teljesen megváltozott a világ” – emlékezett vissza az NB1.hu-nak nyilatkozó Jean-Claude Mbemba.
„Nagyon nehéz volt, de lenyeltem a békát, aztán legfeljebb rúgtam egy gólt. A Fradi-pályán például majdnem minden meccsen gólt szereztem, pedig már akkor rám köptek, amikor vonultam be a pályára. Hogyan is válaszolhattam volna erre? Nem mutogattam kifelé, inkább bevettem a hazai csapat kapuját.”
[Nagyon jól hangzik ez a sztori, de aki járt a régi Fradi pályán az tudja, hogy ott a kijövő játékosokat leköpni mezei szurkolóknak lehetetlen volt és a „minden meccsen gólt szereztem” is pont ennyire igaz. 6 meccsen két gólt szerzett az Üllői úton Claude, ráadásul abból az egyiket egy olyan meccsen, amit 5-1-re nyertünk, tehát olyan sok öröme abban se lehetett. Mondjuk ilyenkor a szerkesztőnek is illene utánanézni, egy ilyen súlyos állítás esetén különösen. Ebből kiindulva az alábbi egyetemi sztori is csak nyomokban tartalmazhat igazságot… – Sherlock]
De ebből is akadt problémája, nem is akármilyen. „A Műszaki Egyetemen volt egy tanár, aki ki akart rúgatni. Vasútépítésből vizsgáztam, öt kérdés volt, háromra tudtam a választ, erre egyest akart adni, pedig bőven megvolt a 60 százalékos eredményem. Én persze megkérdeztem, ‘Dehát tanár úr, miért?’, erre pedig jött a meghökkentő válasz. ‘Azért, mert játszottál a Fradi ellen! Kint voltam a meccsen, láttalak!’. A tanár ugyanis Fradi-drukker volt. Végül nem tudott megbuktatni, mert a tanszékvezető megakadályozta ebben.”
Thomas Sowunmit is megkérdeztük a nehézségekről, aki jó 10 évvel később volt NB I-es játékos. „Vannak ilyen ‘élményeim’ többek között Zalaegerszegről, Újpestről is, de valószínűleg másképp éltem meg a helyzetet, mint Christy Manzinga. Más volt, mi akkor kevesebben voltunk. Fel voltam a támadásokra készülve, úgy voltam vele, ha velem foglalkoznak, az azt jelenti, hogy jól játszom. Egyébként pedig, inkább az ellenfél szurkolói szidjanak, mint a sajátjaim” – mesélte egy mosollyal az arcán. Nagyrészt már a kétezres években szerepelt a Vasasban és a Ferencvárosban is, és 10-szeres magyar válogatottságig jutott. Szerinte mindig lesz valaki, akinél elszakad a cérna a lelátón, így a rasszizmust nem lehet megakadályozni, hiába próbálkoznak büntetéssel, kitiltásokkal. Ő azonban mindig túltette magát a lelátói reakciókon. „Ennek soha nem lesz vége, de ez nem zavart régen sem. Magyarországon ugyanakkor nincsen akkora probléma. Aki külföldön is átélte ezt, másképpen reagál” – fogalmazott Sowunmi, aki szerint a hordaeffektus miatt fordul elő, hogy sokan csak akkor bátrak a lelátón, ha más is kiabál. „Kevés az, aki egy az egyben, velem szemben állva is ezt tenné.”
forrás: nb1.hu
