Clubunk legendája posztumusz kapta meg az elismerést.

Klubunk ikonikus egykori labdarúgója és edzője, Tóth Potya Istvánt Zugló posztumusz díszpolgárává avatták. Tóth Potya István a második világháború alatt a zuglói Telepes utcai házában üldözöttek százát menekítette.

Tóth István 1891. július 28-án született Budapesten. A Keleti pályaudvar melletti, úgynevezett „nyolcházban” nevelkedett. Itt nevezték el őt barátai először Potykának, később Potyának.

1912-ben került a Ferencvároshoz, és tizennégy éven át, 1926-ig a zöld-fehéreket erősítette. A Fradival kétszer nyert bajnokságot és Magyar Kupát. Összesen 372 mérkőzésen szerepelt csapatunkban, 128 gólt szerzett.

Játékos-pályafutását a Ferencvárosban fejezte be, ezt követően az egyik legjelentősebb magyar labdarúgóedző lett. Az 1920-as években kezdeményezője volt az első trénerkollégiumnak. Ő volt hazánkban az első, aki edzőnaplót vezetett, valamint számos, addig nem használt elemet épített be az edzéseibe, mint például a bemelegítés, vagy a téli alapozás.

Ő volt a Ferencváros első hivatásos edzője. 1925-től 1930-ig irányította csapatunkat, ezalatt három bajnokságot, egy KK-t és két Magyar Kupát nyert a csapattal. 1929-ben az ő irányításával 3-2-re legyőztük az egy évvel később az első világbajnokságot megnyerő uruguayi válogatottat. Ezt követően dolgozott két olasz csapatnál, a Triestinánál és az Internazionalenél is. 1943-ban újabb egy évig volt a Ferencváros edzője.

Tóth Potya István a második világháború idején tartalékos tiszti szolgálatot teljesített. A nemzeti ellenállás “Dallam” nevű szervezetének tagja volt, zuglói lakásán üldözötteknek adott menedéket. 1944 decemberében árulás következtében letartóztatták, először a Gestapo Fő utcai börtönében, majd a Belügyminisztérium Várban lévő, az Országház utca 28. szám alatti pincéjében raboskodott. 1945 februárjában a nyilasok Kertész Géza korábbi válogatott labdarúgóval, majd labdarúgóedzővel együtt kivégezték.

Emlékét megőrizzük!

Fradi.hu