Az EB-után kérdezték a női és férfi válogatott játékosait és szövetségi kapitányait.
Varga Zsolt
A döntő után közvetlenül csalódott voltam, mert annyira közel éreztem a győzelmet, és nyilván sajnálom ilyenkor a játékosokat is, mert hatalmas munkát tettek bele, és tényleg végigharcolták a tornát az utolsó pillanatig… És azért is csalódott voltam, mert a végén azt éreztem, belenyúltak a mérkőzésbe. Nyilván ilyenkor még belőlem is az emóciók beszélnek elsősorban, ha utólag megnézem a meccset, mindig higgadtabban látom az egészet. Látni kell azt is, hogy min kell még tovább dolgozunk, de azt is, hogy mit csináltunk jól a döntőben. Nagyon fontos, hogy ez a csapat ilyen szituációkban érlelődjön. Jelentős állomásnak látom a horvátok és a spanyolok elleni mérkőzést is, mert ezek fejlesztik az együttest, tapasztalatokat gyűjtünk. Értem a játékosok csalódottságát, de a spanyol csapat hat döntőben szerepelt az elmúlt években, és csak most nyáron nyerte meg az elsőt. Jó úton indultunk el, tudatosítanunk kell, hogy nagyszerű világverseny volt, jól kijött a lépés, de sokat kell még dolgozni. Azokat, akik itt voltak, egytől egyig nagy reménységnek tartom, eleve azért szerepeltek az Eb-n. Vannak, akiket jobban ismerek, mert a Ferencvárosban régebb óta dolgozom velük, és több időm volt rá, hogy az én módomon építsem őket. És vannak azok, akik most kerültek be a keretbe, velük most kezdtem el a munkát, amelynek révén remélhetőleg minél nagyobb és minél jobb játékosok lehetnek. Beszélni fogok azokkal az edzőkkel, akiknél dolgoznak válogatott játékosok, velük fogom megbeszélni azt, hogy miben szeretném látni a fejlődést. Én abban tudok valamiféle kontrollt gyakorolni, hogy időről időre összehívom a csapatot, lehet hogy nem is mindig mindenkit, lehet, hogy valakit ekkor, valakit akkor hívok meg. Folyamatosan mérjük majd a testösszetételt, ez nyilván alapvető mutató, hogyha valakinek izmot kell felszednie, kiderül, ha két-három hónap után is ugyanott tart. Ez az egyik. A másik, hogy a vízben időről időre teszteket fogunk úszni, hogy lássam: ki milyen állapotban van. És természetesen ennek alapján én is tudok visszajelzéseket adni a klubedzőknek egy-egy játékos állapotáról, megfogalmazva konkrét kéréseket, hogy kit milyen téren kell erre és erre a szintre felhozni. Ez nagyon fontos, hogy lehetőség szerint ne nyáron kelljen mindent egyszerre csinálni. Nagy jelentősége volt annak, hogy egy már működő stábbal kezdhettem el dolgozni, nem keresgéléssel kellett tölteni az időt. Ez a Fradinak köszönhető, hiszen engedélyt kaptam arra, hogy sok szakembert “magammal vigyek”.
Jansik Szilárd (bővebben: EuroSport)
Voltak nagyon jó egyéni teljesítmények is, de inkább azt kell kiemelnem, hogy csapatként működtünk nagyon jól végig. Le tudtuk győzni a regnáló olimpiai bajnokot és a friss világbajnokot, minden esélyünk megvolt az aranyra is. Egy pici hiányzott a döntő végén, hogy összejöjjön. Kicsit visszanyertük a szurkolók bizalmát is, mert a vb-7. hellyel sokat elvesztettünk. Folytatjuk, megyünk tovább. A csapatnak köszönhetem, hogy sok megoldásom jól sikerült. Tényleg remekül ment a játék, a döntőben mehetett volna jobban. Ott már nagyobb fáradtságot éreztem. Azért is jó érzés, mert nem voltam még se gólkirály, se MVP. Olyan nagyon nem is szoktak foglalkoztatni az egyéni elismerések, mert ez egy csapatsport. Viszont ez egy visszaigazolás arról, hogy amit csinálok, az jó.
Molnár Erik (bővebben: EuroSport)
Őszintén szólva reménykedtem abban, hogy bejutunk a legjobb négy közé. Sokkal jobban teljesítettük annál, mint ahogy várták tőlünk sokan. Magasan túlteljesítettük a várt szintet. Esélyünk volt megnyerni a döntőt is, de a sors nem úgy akarta. Majd 2024-ben Párizsban megnyerjük. Nagyon élveztem az egész Európa-bajnokságot. A végére elfáradtam, megterhelő volt mentálisan és fizikálisan is.
Vogel Soma (bővebben: EuroSport)
Csak olyanokat tudok mondani, amelyek kívülről is látszódtak. A fejemben két részre lehet bontani a csapatot. Van az a nyolc ember, akik velem együtt ott voltak a budapesti vb-n is, és borzasztó élményt éltünk át. Emiatt volt bennünk bizonyítási vágy, ki akartuk javítani az itthoni szereplésünket. Utólag visszagondolva úgy érzem, hogy a vb nekem első számú kapusként hirtelen még nagy falat volt. Lehet, hogy ezt a nyomást személy szerint nem bírtam el. Arra hívták fel a figyelmünket az edzői stáb tagjai, hogy a védekezésre fókuszálva pólózzunk. Ezt mutatja, hogy az utolsó három meccsünkön többet blokkoltunk, mint az ellenfeleink. A spanyolokkal vívott elődöntőn annyit blokkoltunk, 12-t, mint amennyi védésem volt. Ezek a számok is mutatják az erőnket.
Gurisatti Gréta (bővebben: NSO)
Bármelyik fontos meccsünkön aratott győzelemért elcserélném a gólkirályi címet. Azért az Európa-bajnokság második hete sokkal könnyebb lett volna, ha a három rangadónkból legalább az egyik jól alakul. Az egész tornáról azt gondolom, hogy lehet ötödikként végezni, ez nem a világ vége, viszont a játék képe csalódást okozott, mert ennél sokkal többre vagyunk képesek. A tudásunk hatvan százalékát sem játszottuk ki. Két hónappal ezelőtt a világ második legjobb csapata voltunk, ezúttal nem jött ki a lépés, pedig ugyanannyi melót tettünk bele az Eb-felkészülésbe, mint a vébé előtt, ha nem többet. Azért is fájó ez az eredmény, mert becsülettel dolgoztunk, mégis elmaradtunk az elvárttól. A vébéezüstérmet azonban senki sem veszi el tőlünk, remélem, a szurkolókban is az marad meg, hogy jó csapatunk van, még ha az Európa-bajnokság nem is úgy sikerült, ahogyan szerettük volna. Nem véletlen, hogy a nőknél a világbajnoki ötödik és hetedik helyezett játszotta a döntőt, a férfiaknál pedig a negyedik és a hetedik – nagyon nehéz több hónapon át fenntartani a koncentrációt. Biztos, hogy ezt is megtanuljuk, mert nagyon fogékony, fiatal csapat vagyunk. Az olimpiáig egymást követik a világversenyek, ha ehhez hozzászokunk, az nagy fegyvertény lesz.
Leimeter Dóra (bővebben: NSO)
Elsősorban azt tudjuk magunkkal vinni, hogy mindenkitől többre van szükség. Nem is feltétlenül egyénileg – bár az nagyon jó, ha minden meccsen van kiemelkedő egyéni teljesítmény –, hanem csapatként össze kell állnunk és egymást támogatva vízilabdázni. Biztosan lesznek még konklúziók, de hosszú volt a nyár, és mindenkiben le kell ülepednie még a történteknek. Kisebb hullámzás engedhető meg a mérkőzéseken belül, és csökkenteni kell az eladott labdák számát. Többismeretlenes az egyenlet, de megoldjuk ezt is, és a világliga nyolcas döntőjében már erősebb és összeszedettebb csapatot láthat mindenki.
Bíró Attila (bővebben: NSO)
Olyan mentális fáradtságot éreztem a végén mindannyiunkon, amilyenhez nem szoktunk hozzá, hiszen még nem fordult elő, hogy két hónapon belül két világversenyen kellett részt vennünk. Ugyanakkor hasznos tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak, hiszen jövőre is hasonlóképpen világbajnokság és Európa-bajnokság vár ránk, és ott már nem fér bele a kísérletezés. Összességében több fiatalt vittem el Splitbe, mint szerettem volna, ebben ugyebár közrejátszott sérülés is. Nem váltották be a hozzájuk fűzött reményemet, kicsivel többet vártam tőlük. Nem mondanám, hogy nem lesz lehetőségük a bizonyításra, hiszen hosszú még a hátralévő két év a párizsi olimpiáig, és ha belegondolok, hogy még az idén a világliga nyolcas döntője is vár ránk, mindenképpen kellenek a fiatalok, már csak az idősebbek tehermentesítésére is – viszont akkor az ötödik helyezések is benne lehetnek a pakliban. Az első két napra a megszokott kezdőcsapatomból négy játékosom kiesett, közülük kettő ugyan a vízben volt, de a koronavírus-fertőzés utóhatásai miatt a minimum alatt teljesített. De akkor is itt voltak, és játszottak – Keszthelyi-Nagy Rita ugye pihent, Rybanska Natasa pedig megsérült az Eb előtt. Ha a riválisoktól kivennénk ugyanennyi meghatározó játékost, sokkal jobbak ők sem lennének. A spanyolok elleni negyedöntőben voltak olyan momentumok, amelyek érdemesek lehetnek a pozitívabb értékelésre, de a három valódi tétmeccset nem nyertük meg, úgyhogy mindenképpen javulnunk kell, főleg a fiataloknak.
