Jól ment a presszing, nehezen hozták ki a labdát térfelükről a lilák.

Kevés szót használnak annyit a modern fociban, mint a presszinget, azaz a letámadást. Az elmúlt időszakban a Fradi is próbálta ezt minél inkább megvalósítani, a Rebrov-féle csapat nem egyszer kergette az őrületbe itthoni ellenfeleit, de már Doll alatt is többször értünk el vele sikereket, nem csoda, hiszen nagy előnye, hogy a védekező csapat nem tud felkészülni, visszarendeződni. A modern, szervezett letámadás atyjának Lobanovszkijt tartják, így aligha véletlen, hogy a Rebrovval egy iskolából származó Csercseszov is (aki maga is Lobanovszkijt nevezte egyik tanítómesterének) kiemelt fontosságúnak tartja a labdaszerzést az ellenfél térfelén.

Az oszét-orosz vezetőedző érkezése után ez az az elem, amiben újra folyamatosan előre tudtunk lépni és az idei bajnokságban már több meccsen volt jó periódusunk, de az Újpest ellen felülmúltuk a korábbiakat is. Konkrétan a hat gólunkat eredményező támadásból négy (!) vagy inkább négy és fél úgy indult, hogy valamelyik játékosunk már az ellenfél térfelén megszerezte a labdát. A legemlékezetesebb természetesen a második gól ebből a szempontból, ahol Traoré használta ki az elbizonytalanodó Kuusk hibáját. Persze azt is hozzátehetjük, hogy kevés játékos lett volna képes arra az NBI-ben, hogy szabályosan pöckölje ki a Dózsa védőjének lábai közül a labdát, majd pontosan tálaljon középre. A tizenegyes előtt pedig Zachariassen valójában egy rossz átadást szerzett meg, elérve azt, hogy a sokkal jobb helyzetben lévő Dózsa védő szabálytalankodjon ellene, így lényegében az is labdaszerzésnek nevezhető. Ezen kívül az első gólnál Laidouni, a harmadiknál Civic, az ötödik találatnál pedig Auzqui szerzett labdát a liláktól az ellenfél térfelén.

Mindehhez elengedhetetlen a fizikum és a játékhelyzetek felismerése, ezekből most nagyon jól vizsgáztak a fiúk és remek kis focisulit tartottak a modern foci alapjaiból az azt közelről figyelő dózsásoknak.