Bemutatjuk mai ellenfelünket, az ír rekordbajnok Shamrock Roverst.

A Shamrock Rovers, írül a Cumann Peile Ruagairí na Seamróige, Írország zöld-fehér, fővárosi rekordbajnoka, amely vagy 1899-ben alapult, vagy nem – erről a mai napig vita van. Semmilyen hivatalos irat nem maradt fenn. 1941-ben egy meccsfüzetben az 1899-as évszám szerepelt és néhány korabeli játékos is így emlékezett vissza. A helyi labdarúgószövetségbe azonban csak 1901-ben jelentkeztek be, addig csak barátságos meccseket játszottak, egy korabeli lap említ is egy ilyen nevű csapatot, azonban hogy ez a mai ellenfelünk lenne, nem igazolt. Korábban 1899-et nevezték az alapítás évének, ma azonban már inkább az 1901-et.

A Shamrock Rovers 1904-ben

Az év nem, az azonban biztos, hogy a klub Ringsendben, Dublin egy déli kerületében alakult, Lar Byrne, a klub első titkárának otthonában. A nevét a helyi Shamrock Roadról kapta, itt volt az első klubhelységük. A csapat a Leinster Senior League-ben játszott, ez ma a harmadosztálynak felel meg. 1906-ben azonban pályahiány miatt kiléptek a bajnokságból és 1914-ig szünetelt a Rovers működése, ekkor két évet játszottak a Ringsend parkban, majd amikor ez a lehetőség megszűnt, megint feloszlottak, mint hivatalos csapat. 1921-ben indultak újra, ekkor már sokkal sikeresebbek voltak. Rögtön az első évben bejutottak az ír kupadöntőbe, amelyet nézőtéri balhéktól kisérve elvesztettek. A következő szezonban – az első szezonjuk az ír élvonalban – meg is nyerték a bajnokságot. A csapat sztárja az a Bob Fullam volt, aki egy szezont még Angliában, a Leeds Unitedben is lehúzott és 1926-tól az ír válogatott tagja is lett. A bajnoki címek és a kupagyőzelmek gyűltek, nem egyszer 30.000 néző előtt játszhattak otthonukban, az 1926-ban felavatott Glenmalure Parkban. A második világháború kezdetére hat bajnoki és nyolc kupagyőzelmük volt.

A Glenmalure Park

1949-ben elhunyt az addigi sikeredző, Jimmy Dunne, helyét az akkor 29 éves, ír válogatott Paddy Coad vette át játékosedzőként. Coad – a Manchester United legendás edzőjét, Matt Busbyt megelőzve pár évvel – gyakorlatilag megszerezte az akkori ír iskolaválogatottat és labdatartásra, passzjátékra építette fel a játékukat. Ezzel három bajnoki címet és 2 kupagyőzelmet hozott össze néhány év alatt a klub.

Paddy Coad

Mi több, 1957-ben már pályára léptek a BEK-ben is, épp a Manchester United ellen. Az első meccsen, Dublinban 6-0-ra győztek a Busby-fiúk, a visszavágón viszont már csak 3-2-re az Old Traffordon. Két évre rá a Nice volt az ellenfél, ellenük már szorosabb volt a párharc: 3-2-re kikaptak Franciaországban, odahaza pedig megszerezték első döntetlenüket.

Meccsjelenet a Manchester United elleni BEK-párharcból

A következő sikeredző, Seán Thomas új csapatot hozott össze, a Prestonból, az Arsenalból és a Newcastleből hozott haza ír válogatottakat, az utóbbiból érkezett a csapatkapitány Liam Tuohy. 1964-ben a klub duplázott, megnyerte a tizedik bajnoki címét és tizenötödik kupagyőzelmét, 1966-ban kettős győzelemmel jutottak tovább a luxemburgi Spora ellen, ekkor már játékosedzőként Tuohy vezette a csapatot. A következő körben hazai iksz után egy góllal kaptak ki Münchenben a Bayerntől. Az otthoni döntetlen mellett egy szoros idegenbeli vereség visszatérő eredmény volt a nemzetközi kupákban, a Nice és a Bayern mellett így estek ki a Valencia, a Zaragoza és a Cardiff ellen is. Tuohy vezetésével a klub egymás után hatszor megnyerte az ír kupát, ekkoriban a csapat még sokszor 30-40.000 néző előtt játszott.

A nézőcsúcs egy évtizeddel korábban, a Manchester United elleni 48.000 néző volt, ekkoriban az ír kluboknak sokszor a jegy nélkül maradt tömegek távoltartása volt az igazi feladat, nem az, hogy megtöltsék a lelátókat. A korábban nagyon szegény ország az ötvenes évek második felében fejlődésnek indult, mire a BBC elkezdte az országban sugározni a „Match of the Day„-t (az angol Góóóól-t) 1964-ben, már az ország felének volt TV-je. A nemzetközi porondon már akkor sem sikeres ír klubok helyett egyre népszerűbbek lettek az angol csapatok, persze ebben az is segített, hogy az olyan ír sztárok, mint George Best, vagy Johnny Giles is ott játszottak. A hetvenes években a csökkenés már olyan erőteljes volt, hogy az alig hét évvel korábban még bajnok Drumcondra 1972-ben eladta a stadionját és amatőrré vált. A nézőszám csökkenésben az is szerepet játszott, hogy Dublin belső kerületei kiürültek.

Johnny Giles

Rosszkor vette meg hát a három Kilcoyne-testvér a Roverst 1971-ben, a csapat vegetálni is kezdett, ki is estek – volna, ha lett volna, aki vállalja helyettük az első osztályt. 1977-ban 50.000-es stadion építését jelentették be Kilcoynék, és megtették játékosedzőnek a leedsi legenda Johnny Giles-t, akivel az APOEL ellen megszerezték második nemzetközi kupás továbbjutásukat a KEK-ben (2-0, 1-0), a cseh Banik Ostrava azonban a második körben nagy falatnak bizonyult (1-6).

A tervezett stadionépítésből annyi lett, hogy a klubtulajdonosok megvették a Glenmalure Parkot a Jezsuita rendtől. 1987-ben azonban stadionépítés helyett inkább eladták azt ingatlanfejlesztőknek, azzal a tervvel, hogy beköltözzenek a Drumcondra korábbi stadionjába, a Tolka Parkba. Az utolsó meccset a Glenmalure-ben 1987 áprilisában, a Sligo Rovers ellen játszották, a két csapat szurkolói közösen megszállták a gyepet, a második félidő csak hosszú késéssel kezdődhetett meg. Kis kitekintés: hasonló nálunk is történhetett volna a kétezres évek elején. 2004 után komoly kormányzati szándék volt arra, hogy rávegyék a Fradit, költözzön ki egy új, Soroksárra tervezett, tízezres stadionba, az Üllői úti területet pedig plázaépítőknek tervezték értékesíteni.

A Rovers szurkolói mozgalmat indítottak arra, hogy a klubot a stadionba tartsák, bojkottálták a hazai meccseket a Tolka Parkban, a klubtulajdonosok csődbe is mentek, de az ingatlanfejlesztők ajánlatát nem tudták „meccselni”, így 1990-ben lebontották a Glenmalure Parkot – korábbi létezésére ma csak egy emlékmű utal egy lakópark közepén.

A klubot egy újabb üzletember, John McNamara vette meg, aki azt ajánlotta a szurkolóknak, hogy a Bohemians otthonába költözzenek be. A szurkolók a tervet és annak bojkottját is támogatták gyűlésükön. Néhány év ide-oda költözés után az RDS Arena lett az új otthona a Roversnek, itt megnyerték az 1993-94-es bajnokságot is. Nemsoká új tulajdonos jött, Alan McGrath, aki Tallaghtba költöztette volna a csapatot, egy ott felépülő stadionba. Közben a nemzetközi kupában bajnokként a Górnik Zabrze-val találkoztak, Lengyelországban 7-0-ás vereséget szenvedtek (érdekesség, hogy korábban az 1985-86-os szezonban a Honvéd verte ki őket [1-3, 0-2]).

A következő években a kiesés elől próbáltak menekülni. A stadionépítésre 1998-ban megkapták az engedélyt, az építkezés el is kezdődött 2000-ben, azonban a vállalkozó a stadion szerkezetét félbehagyva egy év múlva levonult a területről, a stadion megépítéséért járó négy hektáros részt azonban elkezdték beépíteni. Három évig állt az építkezés, a Shamrock Rovers pedig 2 millió euró adóssággal csődgondokság alá került. A helyi önkormányzat engedélyezte azonban, hogy a klubot egy szurkolói csoport, a „400 Club” vegye meg. A következő években hosszas bírósági eljárás vitte a klub idejét, végül 2008-ban kezdhették újra a munkálatokat. 2009 tavaszára el is készült az új, nyolcezres Tallaght stadion. 2009-ben a Real Madrid ellen avatták, ezen a meccsen mutatkozott be az akkor frissen igazolt Cristiano Ronaldo a spanyoloknál.

A Tallaght stadion

Az új stadion meghozta az új sikereket is, 16 év után 2010-ben bajnokok lettek, ezt megismételték egy évvel később. Ezúttal a nemzetközi porondon sem maradtak el a sikerek. 2010-ben egy izraeli klubot ütöttek ki az EL-selejtezőben, a Bnej Jehudát, egy évvel később a Florát sikerült kiverniük a BL-selejtezőben, és bár a Koppenhága túl nagy falat volt (0-2, 0-1, épp úgy mint egy évvel korábban a Juve ellen), utána eddigi egyetlen EL-playoffjukban a hazai 1-1 után idegenben 2-1-re verték a szerb Partizant és bejutottak a csoportkörbe. A csoportkörben 6 vereség következik, 4-19-es gólkülönbséggel, az ellenfél a Rubin Kazany, Spurs, PAOK hármas. A következő években a bajnokságban nem sikerült a győzelem és bár egy luxemburgi és egy izlandi csapatot, a klub nem tud előrelépni.

2016-ban egy újabb üzletember, ezúttal Ray Wilson lesz az 50%-os tulajdonos, a már SRFC Members néven futó 400 Club mellett. Edzőcsere is következett még ebben az évben, Stephen Bradley került a kispadra a második csapattól. Az első három évben nem látszik igazi előrelépés, de 2019-ben az EL-selejtezőkön a Brannt sikerült kiütniük (2-1, 2-2), és 32 év hiátus után megnyerik a kupát is. A Rovers szép lassan el is kezd játékosokat értékesíteni skót és angol kluboknak, a legtöbbre Liam Scales vitte, az akkor 23 éves védőt a Celtic igazolta le tavaly nyáron, ellenünk az EL-ben pályára is lépett, idén kölcsönben az Aberdeenben szerepel, az ex-MTK-s Ramadani és Mijovszki csapattársaként.

Bradleyék először a 2020-as csonka szezonban előzték meg a nagy rivális Dundalkot és a Bohemianst, ebben a szezonban veretlenül lettek bajnokok, 15 győzelemmel és 3 döntetlennel, 7 gólt kapva.

Tavaly a Slovan ellen indítotték a nemzetközi kampányukat, Rafael Ratao duplájával a tótok 2-0-ra nyertek Pozsonyban, a visszavágón a Rovers nagyot harcolt, 2-0-ra is vezettek, de aztán egy 72. perces Weiss-találat eldöntötte a párharcot (2-1). Az EKL-ben folytathatták, a Teuta nem okozott gondot (1-0, 2-0), a lett Flora az EKL-playoffban viszont 4-2-re győzött hazai pályán, míg Dublinban 2-1-re.

A zöld-fehérek magabiztos fölénnyel nyerték a tavalyi bajnokságot is, 16 pont vertek a második St. Patrickra. Az idei selejtezősorozatban a máltai Hibernians nem okozott gondot (3-0, 0-0) nekik, azonban a következő körben Bradley szerint túl sokat vett ki csapatából az, hogy egyrészt nem az állandó gondokkal küzdő dublini reptérről, hanem a 220 kilométerre lévő Shannonból kellett repülniük, majd nem találtak chartert Razgradba és 600 kilométert a másik „végen” is buszozniuk kellett. A Ludogorec így hazai pályán 3-0-ra nyert, Thiago a 94. percben állította be a végeredményt. A visszavágó így is túl izgalmasnak bizonyult a bolgárok számára: a Shamrock hamar szépített, majd az 51. percben emberelőnybe is kerültek. A ma sérülés miatt nem játszó Emakhu góljával a 88. percben már 2-0 volt. A következő gól eldöntötte a párharcot, azt azonban nem az írek, hanem a Ludó szerezte (2-1).

A következő körben a Dinamo Zágrábbal ki-ki párharcot vívó macedón Skupi volt az ellenfél, a dublini odavágón sokáig 2-1 volt az állás, az emberelőnyben lévő hazaiak a 97. percben szerezték meg a harmadik találatukat (3-1). A visszavágón a balkáni csapat nekiugrott mai ellenfeleinknek, nagy mezőnyfölényben voltak, körbelődözték a kaput, a gólokat azonban a Rovers szerezte, a Skupi egyetlen találata már csak a hosszabbításban esett (2-1).

A mai csapatból eltiltás miatt hiányzik majd a csapatkapitány, a veterán Ronan Finn, a nagy tehetség Emakhu, aki a Skupi és a Ludo ellen is betalált. Szintén hiányzik majd a középpályáról Chris McCann, a 35 éves játékos minden selejtezőn játszott eddig, míg a Skupi elleni hazai meccsen meg nem sérült. Hiányzik még majd a Prestonnal az angol másodosztályt megjárt Graham Burke, ő a Skupi ellen gólt + gólpasszt ért el. A zöldfoki szigeteki belső védő, Roberto Lopesre pedig Bradley már a Skupi ellen sem számíthatott.

A csapat vezére a negyven éves kapus, Alan Manus, aki az észak-ír válogatott mellett egy-egy évtizedet lehúzott az ír Linfieldnél és a skót St. Johnstone-nál is. A csapat 3 belső védővel játszik mindig (a 3-4-2-1 és a 3-4-1-2 a két leggyakoribb felállásuk). Sean Hoare és Lee Grace helye itt biztos, hogy Lopes lenne a harmadik, őt az amúgy jobbhátvéd Sean Gannon vagy Dan Cleary pótolhatja majd. A baloldali szélső / védő poszton a 22 éves Andy Lyons helye biztos, a másik oldalt a csapatkapitány Finn játszana, őt Neil Faruggia pótolhatja majd. A védelem előtt a megmaradt játékosokból jó eséllyel Richie Towell és Gary O’Neill játszhat majd. A támadóhármasban Robert Gaffney (gól a Skupinak, gól + 2 gólpassz a Hibsnek) és Aaron Greene (gól a Ludónak) helye biztosnak látszik, mögöttük a tegnap nyilatkozó és a Skupi ellen gólt szerző Dylan Watssz játszhat majd. Ő a középpályán hátrébb is bevethető, ez alapból a hiányzó Burke posztja lenne.

Dylan Watts

A Shamrock Rovers Írország és Dublin legnépszerűbb nem angol vagy skót klubja, 2700 bérletesük van. Mielőtt valaki félreértené: hetente 120-150 ezer ír, a lakosság 2.5-3%-a utazik a szomszédba meccset nézni: a Premier League külföldi látogatóinak 15-20%-át adják ők. Az előző bajnokságban az átlagnézőszám ezzel szemben a 10 csapatnál 1096 volt – ma a rögbiszerű gael futball sokkal népszerűbb, 20 ezres átlagokat hoznak. A Roversnek van ultracsoportja is, a stadiont folyamatosan fejlesztik, jelenleg 8000 főt képes befogadni.