Döme korábban a BEK-ből búcsúztatta a Shamrock Roverst – a nemzetközi kupa mellett az NBI-es várakozásairól is beszélt labdarúgó csapatunk korábbi játékosa és edzője.

Kispesti szurkolóktól volt hangos Angyalföld. A Honvéd a Vasas otthonában lépett pályára, de nem a piros-kékek, hanem egy zöld-fehér csapat ellen. Bizony, ilyen is volt a magyar futball történelemben. A dátum 1985 szeptembere, amikor a kispesti csapat stadionja átépítése miatt a XIII. kerületben fogadta a BEK első fordulójában az ír bajnok Shamrock Roverst.

Emlékszem arra a párharcra. Dajka Laci első góljánál én indítottam, aztán a másodikat már én szereztem – mesélte Détári. – Kellemes ellenfél volt az ír csapat, lelkes, félig amatőrökből álló klub. A visszavágóra már úgy mehettünk, hogy ismertük a játékát. A válogatottal nem sokkal korábban Walesben léptünk pályára, és Dublinban is hasonló taktikát alkalmaztunk: már a saját térfelükön letámadtuk őket. Nyertünk is 3-1-re, Cseh Andris találata mellett két gólt szereztem, és akkor azt írták rólam az ír újságok: itt a Golden Boy. Arra is emlékszem, hogy egy kis méretű, telt házas pályán játszottunk, nagyjából ötezer néző előtt. De úgy tudom, a Roversnek a kétezres évek elejétől már gyönyörű, új stadionja van.

Annak az ír csapatnak, amely csütörtökön este a Ferencváros vendégeként lép pályára. A tét az Európa-liga-csoportkör. A Ferencváros, amely elbukta azeri ellenfelével szemben a BL-továbbjutást, a nagy álmot, most az ír bajnok ellen vigasztalódhat. A két zöld-fehér csapat összecsapásán a papírforma egyértelműen a Fradi mellett szól.

Nem történt tragédia, hogy a Fradi most nem lesz ott a BL-főtáblán – folytatta Détári. – Van ilyen. Az ellenfél jobb napot fogott ki, megérdemelten jutott tovább. De a Fradinak aligha kell szégyenkeznie, magyarázkodnia, ha ezúttal csak az EL-csoportkörben szerepelhet. Ha minden évben az Üllői útra hozza Európa színe-javát, mi csak hálásak lehetünk ezért. Egyértelmű továbbjutást várok most az FTC-től. Itthon legalább kétgólos győzelmet, ami elég lehet a sikerhez. Arról nem is beszélve, hogy idegenben jobban megy a Fradinak, az ellenfelek nagyobb területet hagynak gyors, gólveszélyes csatárainak.

Détárit természetesen a bajnokságról is kérdeztük. Már csak azért is, mert a Fradi BL-kiesésébe alighanem az is belejátszott, hogy itthon az ellenfelek nem késztetik olyan gyors ritmusra, még gyorsabb gondolkodásra a Ferencváros labdarúgóit, mint például már egy azeri csapat. Az FTC egyeduralma egyszerre öröm és átok a legendás klub számára.

Nagyjából tíz-tizenöt pont előnnyel nyeri a bajnokságot a Fradi. Annyival jobb és erősebb a kerete a többieknél. Nagy baj ez, mert egyrészt így unalmas a bajnokság, másrészt elkelne három-négy igazi rivális, amelyik százszázalékos erőbedobásra készteti a Ferencvárost. Nézzünk körül Európában, milyen, korábban lenézett, lesajnált klubok szereznek meglepetéseket, és jutnak csoportkörbe. A volt orosz tagállamoktól kezdve Luxemburgon át. Az a baj a magyar futballal, hogy mindent pénzzel akarunk megoldani. Azt hisszük, ha irdatlan összegeket pumpálunk egy csapatba, akkor azzal megoldottunk mindent. Nézzük meg a PSG-t, szinte világválogatott, és nem képes Bajnokok Ligáját nyerni évek óta. A szakmaiság hiánya, rossz döntések sorozata. Nem minden a pénz, és ezt jó lenne, ha itthon is tudomásul vennék. Hozzák ide folyamatosan a drága külföldi zsoldosokat szinte minden csapatba. S hallom, mennyit keresnek… inkább ki sem mondom. Helyettük fizessék meg mondjuk Milák Kristófot, aki dicsőséget hoz a hazájának. Továbbra is hiányolom a magyar tehetségek beépítését. A múltkor belenéztem valamelyik Honvéd-meccsbe, és az a saját nevelésű kis Kocsis gyerek tíz perc alatt többet csinált, mint az összes tucatlégiós együttvéve. Ettől még félek, hogy a Honvéd kiesik. De a Fradi legalább továbbjut – zárta gondolatait Détári.

Blikk