Amely immáron 12 csapatos lesz.

Női labdarúgás, NBI, alapszakasz, 1. forduló
Kocsis-sportközpont, 18.00: Ferencváros – Szent Mihály
A belépés ingyenes!

Az MLSZ női labdarúgásért felelős vezetőjét, Török Gábort kérdezték a rajta előtt:

– Mondhatjuk, hogy a legutóbbi tíz évben a női fociból női labdarúgás lett Magyarországon is?
– Alapvetően igen, mondhatjuk: tíz év alatt páratlan fejlődés, professzionalizáció ment végbe a szakágban. Azok, akik közelről követték a változásokat, tanúsíthatják, hogy ég és föld a különbség a tíz évvel ezelőtti és a mostani állapotok között. A női labdarúgás problémája idehaza ma már nem is az, hogy a benne szereplők ne vennék komolyan, ne élnének a megnövekedett lehetőségekkel, sokkal inkább az, hogy ezeket a változásokat a külvilág csak nagyon lassan hajlandó észrevenni és értékelni.

– Melyek azok a sarokpontok, amelyeket leginkább sikerként él meg és melyek azok, amelyek említésekor hiányérzete van?
– A mérhető dolgokban jelentős a fejlődés: a csapatok és a játékosok száma látványosan nőtt, a női labdarúgásba érkező központi támogatások megsokszorozódtak, a szakág láthatósága, megjelenési lehetősége összehasonlíthatatlan a korábbiakkal. Hiányérzetem legfeljebb a nemzetközi eredményességben lehetne, de már a fejlesztési program elején világossá tettük, hogy az első évtized sikerét nem pontokban, gólokban és helyezésekben mérjük: ha sikeres a program, az eredményeknek közel egy évtized után „automatikusan” jönniük kell. Szóval nagyjából mostantól.

– Az új szezon rajtja előtti időszak kicsit mindig olyan, mint a karácsony előtti napok – várakozással teli. Mit várhatunk a most rajtoló bajnokságtól, a megnövekedett létszámtól, a még mindig csak gyerekcipőben járó akadémiai rendszerünktől, az FTC-Telekom erősödésétől?
– Több helyen elmondtam már, hogy az első osztályú bajnokság létszámának emelése kapcsán éveken keresztül kerékkötőnek számítottam. Meggyőződésem volt, hogy addig nem szabad megemelni a létszámot, amíg nem erősödik meg annyira a mezőny, hogy ne jöjjenek vissza a reform előtti állapotokat idéző tízgólos különbségű eredmények az első osztályban. Nagyon sokan szerették volna, ha már korábban meglépi a szövetség az emelést, komoly nyomás volt rajtunk a csapatok részéről is, de szerencsére elég sokáig kitartottunk. Őszintén szólva még most sem vagyok teljesen meggyőzve arról, hogy eljött már az ideje a 12 csapatos első osztálynak, de az kétségtelen, hogy számos érv szólt az emelés mellett. Abban bízunk, hogy az újoncok hamar beleerősödnek a mezőnybe, több csapathoz jutnak így el a központi támogatások, több játékos élvezheti előnyét az első osztályú tagságnak, körülményeknek. A következő nagyobb lépcső a mérkőzések számának emelése lehetne, de én itt is óvatosságot és megfontoltságot javaslok mindenkinek, a radikális lépések, ide-oda rángatások nem szoktak jót tenni egyetlen rendszernek sem. A világ egyik legjobb bajnokságában, a német Bundesligában 12 csapat játszik, 22 fordulót – nálunk mostantól 12 csapat lesz az első osztályban és az első négy kivételével, akik a bajnoki döntőt és a bronzmeccseket még lejátsszák a szezon végén, mindenki 22 első osztályú meccset kap.

– Anélkül, hogy ünneprontók lennénk, beszéljünk kicsit a korlátokról, a nehézségekről. Azokról a tényezőkről, amelyek egyben tartják azt a bizonyos „üvegplafont”.
– Ezek a korlátok túlmutatnak a labdarúgáson, sokkal inkább társadalmi jelenségek. Nem lehet a futballt külön kezelni és elvárni, hogy itt más normák érvényesüljenek. Félig viccesen azt szoktam mondani, hogy Magyarországon a férfi dominanciának három erős bástyája van: a politika, a szex és a labdarúgás. Az első kettőt – bár elemzésre érdemesek – most hagyjuk, de vegyük észre, hogy ha nagyon lassan is, de azért van változás a női labdarúgás megítélésében. Számos férfi klubban megjelentek a lányok, akik néhány helyen a tűrt kategóriából már a támogatottba is átkerültek. Jó példák sokaságát lehetne már elmesélni, ha ezt a közel tíz évet nézem, rengeteg beszélgetőtársam álláspontja kezdett el változni, alakulni. Itt tényleg fejben dőlnek el a dolgok, márpedig ezt siettetni nem nagyon lehet. Hosszú menet lesz, amíg az üvegplafon szétrobban, de számos jelét látom annak – és nem csak a női labdarúgásban –, hogy már repedezik.

A teljes beszélgetés: MLSZ