Dénessel beszélgetett a sportnapilap.
– A közepébe vágva: miért lehetett ennyire sima a Qarabag győzelme?
– Ellenfelünk sokkal inkább ránk erőltette az akaratát, mint mi rá. Az azeriek nagyon intenzív játékkal kezdték a mérkőzést, többször is zavarba hozták védőinket, középpályásainkat, ami miatt nem tudtuk kihozni a labdát. A letámadásuk miatt nem volt időnk dajkálni a labdát, s gondolkozni azon, mi legyen a következő lépés. Az ellenfél játékosainak sikerült nyomás alatt tartaniuk minket, ami a hibáinkhoz vezetett. Az első mérkőzésen csak hellyel-közzel volt sikeres és eredményes a Qarabag taktikája, ám a visszavágón jobban működött, lényegesen hatékonyabb volt.– A kinti mérkőzésen láthatták, ellenfelük mekkora erőt képvisel. Hogyan készültek a visszavágóra, mi volt a terv a keddi meccsre?
– Valószínű volt, hogy a Qarabag nem hazudtolja meg magát, és támadólag lép fel, mint ahogy a korábbi találkozóin, ezért többnyire a kontrákat gyakoroltuk, s azt próbáltuk elsajátítani, milyen pozícióban kell lennünk ahhoz, hogy fel tudjuk venni a labdát, s ellentámadást vezethessünk. Emellett a pontrúgásokra helyeztük a hangsúlyt a meccset megelőző napokban. Egy-két nagyobb lehetőséget kialakítottunk, ha a szerencse mellénk áll, az első félidőben egyenlíthettünk volna, de a mérkőzés egészét figyelembe véve a jobb csapat jutott tovább.– Érzett félelmet a társain, vagy egyfajta terhet, amit nem bírnak el?
– Az első pillanattól kezdve érződött, nincs meg a kellő magabiztosság nálunk, hiányzott a jó kisugárzás. Már az első másodpercekben, a középkezdést követően belerúgtuk az ellenfélbe a labdát, az ilyen nekem mindig intő jel, hiszen előrevetít valamit, miként kezdjük a meccset. Ha úgy vetjük bele magunkat a találkozóba, hogy rögvest nyomás alá helyezzük az ellenfelet, odaérünk a kapuja elé, érzem, hogy minden rendben lesz, s a rivális fölé kerekedhetünk mentális téren is, ám amikor úgy indul a mérkőzés, mint kedd este, s nem találjuk a ritmust, akkor az első öt-tíz percben arra kell felkészülni, hogy átvészeljük a kritikus időszakot. Ez a Qarabag ellen sajnos egyik félidő elején sem sikerült.– Minek tulajdonítja a kapott gólokat?
– Az első kettőt szinte a semmiből kaptuk, előrerúgott labda és rossz védekezés előzte meg. Noha esetleges, nem kidolgozott helyzetek voltak, nem tudtuk levédekezni – elgondoltató, miért nem voltunk készek rá. A harmadik találaton nincs mit ragozni, gyönyörűen lejátszotta a Qarabag a támadást, nem tudtuk megzavarni a játékosait, távol helyezkedtünk tőlük. Az első két gól bántó, ahogy megszületett, illetve több olyan helyzet is volt, amikor a hosszú labdával nem tudtunk megbirkózni, de az is zavart, hogy rengeteg lecsorgót szerzett meg az ellenfél. Ebben alulteljesítettünk, pedig tudtuk, hogy sok múlik rajta.– Többen felvetették, nincs ereje teljében a csapat, a Qarabag diktált nagyobb iramot. Ön is így érzékelte?
– Nem gondolom, hogy elfáradtunk volna vagy hogy erőnléti problémánk lennének. A hajrában elöl megfutottuk az azerieket, Adama Traorénak több elfutása volt a bal szélen, s Marquinhos beállításával új lendületet vett a csapat. Ugyanakkor én is úgy láttam, a Qarabag futballistái messze dinamikusabbnak tűntek. Nagyon jó rendszerben játszott ellenfelünk, amelyben mindenki tudta, mi a dolga, agresszívan, intenzíven támadott le minket.– Miért nem sikerült többször átjátszani a Qarabag sebezhetőnek tűnő védelmét?
– Nem tudtuk eléggé széthúzni az azeriek védelmét, s a mélységi passzlehetőségeink sem alakultak ki, ami szükséges lett volna ahhoz, hogy meglegyen a játékunk dinamikája, ritmusa. Hiányzott, hogy a labdaügyes játékosaink olyan pozícióban kapják meg a labdát, hogy az ellenfél védelmére ráfordulva helyzeteket alakítsanak ki.– Úgy látszott, a szakmai stáb sem tudott érdemben belenyúlni a meccsbe. Az edzők a szünetben mit kértek a játékosoktól?
– Próbálták felrázni a csapatot, a párharcokra, a második labdák megszerzésének fontosságára hívták fel a figyelmet, valamint gyorsabb játékot kértek tőlünk, de ebből alig valósult meg valami.– Ideges volt amiatt, hogy a társainak nem jön ki a lépés?
– Ilyenkor mindig feszült vagyok, mert nem tudok beleavatkozni a játékba.– Azért négy-öt nagyobb védéssel segítette csapatát.
– Sokra azonban nem mentünk vele. Elkeserítő mérkőzés volt, kijózanító a kiesés. Látnunk kell, bőven vannak hiányosságaink. A pályán lévők érezhették, nagy pofont kaptunk, nem álltunk készen, nem voltunk elég jók ehhez a szinthez. Fejlődnünk kell a labda nélküli játékban, védekezésben határozottabbnak kell lennünk, az ellenfeleket több párharcra kell kényszerítenünk, s mernünk kell előrefelé játszani, több helyzetet kell kidolgoznunk.– Tiszta sor, a Bajnokok Ligájára nem áll készen a csapat. És az Európa Ligára?
– Remélhetőleg arra igen. Bízom benne, hogy ki tudjuk javítani ezt a mérkőzést. A következő ellenfelünk korántsem Qarabag szintű, de csak akkor múlhatjuk felül, ha sokkal jobban teljesítünk, mint amit eddig nyújtottunk a selejtezőben. Ugyan voltak jobb periódusaink, amelyeken bejöttek a húzásaink, de összességében nem érzem, hogy folyamatosan tartanánk az elvárható szintet. A Tobol elleni hazai mérkőzés első húsz perce és a Slovan elleni pozsonyi meccsen az első félidő nézett ki jól, ami nem túl sok. Ha őszinte akarok lenni, az előző idényben is nagy szerencsével jutottunk túl a Slavia ellen a harmadik körön, ebben a szakaszban egyedül a Dinamo Zagreb ellen voltunk olyan szinten és akkor nyújtottunk olyan teljesítményt, amivel rászolgáltunk a továbbjutásra. Sok munka vár ránk, mindenképpen előre kell lépnünk az elkövetkező hetekben, hónapokban, hogyha bejutunk az Európa Liga csoportkörébe, elérhessük célunkat, és tavasszal folytathassuk nemzetközi kupaszereplésünket.
