Endivel beszélgettek a Karabah elleni BL-selejtezőről.

– Melyik porcikája fájt leginkább a meccs utáni éjszaka?
– Kaptam néhány rúgást, ütést, de meccs közben nemigen éreztem különösebb fájdalmat. Hol a bokámat találták el, hol a fejem sajgott, de nincs ezzel gond, ez hozzátartozik a küzdelemhez. Mindenki győzni akart.

– A lefújást követően a magas páratartalomra, a fojtogató fülledtségre panaszkodtak a játékosok. Valóban ennyire pocsék volt a klíma a stadionban?
– Inkább azt mondanám, furcsa volt… Nem tapasztaltam még ilyet. A hőség nem is volt annyira durva, hiszen nem sokkal volt melegebb, mint olykor nálunk itthon, de valahogy nem volt oxigén a pályán. Levegőtlen volt a katlan. Ezt már abból is éreztük a csapattársaimmal, hogy miután kimentünk a bemelegítéshez, két perc után patakokban folyt rólunk a víz. Nem kifogásként mondom, hiszen az ellenfélnek is ugyanilyen volt a páratartalom, csak ők talán ehhez jobban hozzászoktak. Ilyen időjárási körülményekkel még tényleg nem találkoztam.

– A meccs után a televízió kamerái előtt úgy fogalmazott, reméli, az időjárás kedvezőbben alakul Budapesten, nem lesz annyira fülledt a levegő, és a gíroszos nem füstöl be a stadionba. Mire értette ezt?
– Hadd pontosítsak most. Egyfelől érezhető, szemmel is látható volt a szmog a stadionban, másfelől pedig bizonyos helyeken olyan füst terjengett, ami szerintem nem jöhetett máshonnan, mint azokból a grillezőkből, amelyekből bőven láttunk a stadion környékén. Ez még rátett az amúgy is szennyezett levegőre, egészen durva körülmények között játszottunk.

– Kívülről harcos, darálós kilencven percnek tűnt a szerdai. Nagyon elfáradt? Magasabb intenzitású mérkőzés volt, mint az eddigiek?
– Az utolsó tíz percben éreztem, ez kemény volt. Addigra elkészültem az erőmmel, nagyon sokat kellett fegyelmezetten tolódni egyik irányból a másikba, majd vissza. Muszáj volt végig koncentrálni, egyetlen pillanatra sem lehetett kihagyni, ez is kiveszi az erőt az emberből. A lefújást követően az öltözőben éreztem, nagyon elfáradtam, és akkor még erre jött az utazás haza. Reggel hat óra volt, mire ágyba kerültem, és miután nem vagyok túlzottan nagy alvó, kilenckor már talpon voltam. Ilyenkor nehéz kipihenni a meccs fáradalmait, de este korábban mentem ágyba, és délután is ledőltem pihenni a kisfiammal. Így már rendben vagyok.

– Visszatérve a meccsre, a Qarabag támadóit mindennek lehet nevezni, csak lassúnak nem… Nehéz volt felvenni velük a tempót? Vagy többre számított tőlük?
– Tényleg volt bennük sebesség. Az egész mérkőzés alatt többet volt a mi bal oldalunkon a labda, nekem kevesebb dolgom volt a védelem jobb szélén, nem találkoztam velük annyit. De így is lehetett érezni, hogy ha lendületbe jönnek, nehéz őket megállítani. Támadásban nagyon jó csapat a Qarabag, de azért megoldható ez a feladat, őket is meg lehet állítani.

– A védekezésük a gyenge pontjuk?
– Még csak azt sem mondanám. Valóban arra számítottunk, hogy hátul olykor fegyelmezetlenek lesznek, területet adnak nekünk, de az első összecsapáson szerintem kifejezetten jól zártak, jól működött a védekezésük. Sajnos a középpályán és hátul a mi játékunkba olykor a megengedettnél több ki nem kényszerített hiba csúszott.

– Na igen, az azeriek gólja könnyen elkerülhető lett volna nagyobb koncentrációval.
– Egyszerűen oda kellett volna érnünk a kipattanóra. Sőt, a szabálytalanságig sem kellett volna eljutni, eladott labdát követően jutottak a szabadrúgáshoz, ráadásul közel a kapunkhoz. A lövés Dibusz Dénes nyakára pattant, különös ívet írt le a pattanás után, kár érte. Bánhatjuk, hogy kipattanó labdából szerezték a góljukat, hiszen erre is készültünk, tudtuk, hogy sokszor vállalkoznak távolról is.

– Többre számított a Qarabagtól?
– Tisztában voltunk vele, az idegenbeli mérkőzésen okosan, higgadtan kell futballoznunk. Telt ház előtt léptünk pályára, a szurkolók a sajátjaikat buzdították, és ahogy mondtam, a körülmények sem voltak kedvezőek. Amikor megszereztük a vezetést, mindannyian megkönnyebbültünk, felszabadultabbak lettünk, bánhatjuk, hogy a szünet előtt egyenlítettek. De így sem érheti szó a ház elejét, koncentráltan futballoztunk, azt játszottuk, amit kellett.

– A Groupama Arénában mi kell a sikerhez?
– Itthon sem szabad fejjel a falnak rohanni. Jó csapat a Qarabag, ezt eddig is tudtuk, az első találkozón erre még inkább ráerősített. Saját szurkolóink előtt képesek vagyunk legyőzni, persze ehhez a maximumot kell nyújtanunk. A visszavágón hátha nem zár majd annyira jól a védekezése, és ki tudjuk használni a hibáit. Miután továbbra is egyértelműen a Bajnokok Ligája csoportköre a célunk, az Üllői úton muszáj győznünk.

– Az első meccsen elért egy-egyes eredmény jónak mondható?
– Nem rossz eredmény. Persze jó lett volna győzni, előnnyel várni a hazai meccset, de ebben ennyi volt. Saját kezünkben van a sorsunk, a második összecsapáson kell eldöntenünk a továbbjutást, ahogy a Slovan és a Tobol ellen is.

NSO