Bemutatjuk mai ellenfelünket.

Az azeri klub nevét adó Karabah (pontosabban Hegyi-Karabah) a cári Oroszország végével került viták középpontjába, amikor a térségben élő grúzok, azeriek és örmények önálló köztársaságokat hoztak létre, majd több területért háborúzni kezdtek – ezek egyike volt Karabah. A konfliktusnak az vetett véget, hogy a szovjetek 1920-ban bevonultak, és létrejött a transzkaukázusi szovjet tagköztársaság. Egy hétfős politikai bizottság alakult, amely előbb az örményeknek adta Karabahot 4-3 arányban, majd egy nappal később megváltoztatta a döntését, az azerieknek adva azt. A terület miatti etnikai konfliktus a szovjet időkben is fortyogott, kisebb összetűzésekkel, azonban a Szovjetunió szétbomlásának kezdetén, 1988-ban, egészen pontosan annak februárjában tüntetéssorozat kezdődött, hogy Karabah legyen az örmény szovjet területek része. Ekkor Karabahban háromnegyedrészt örmények laktak és a helyi politikai bizottság is az egyesülés mellett volt. Gorbacsov találkozott az ügyben aktív helyi vezetőkkel, de – más, az ország tagköztársaságai közt zajló területi vitákra is tekintettel – kihangsúlyozta, hogy a szovjet alkotmány nem ad módot területi változtatásokra.

Ezzel egyidőben az etnikai alapú bűncselekmények (gyilkosságok, nemi erőszakok, verekedések) száma elkezdett növekedni, majd mikor egy azeri halála miatt többezres tömeg megindult Agdamból (a Karabah eredeti otthonából) Hegyi-Karabahba, Askeranban tömegverekedés tört ki, két halottal. Ez pogromokhoz vezetett az azeri területeken élő örmények ellen – ami mindkét oldalon erőszakhullámot indított. Márciusban a szovjet központi bizottság megerősítette: Karabah marad azeri fennhatóság alatt. Mindkét oldal elkezdte kilakoltatni az ott lakó örmény ill. azeri lakosságot, erőszakos lakosságcsere zajlott. 1988 decemberében óriási földrengés rázta meg az örmény területeket, 25.000-en hunytak el. A tragédia hátterében a szovjet hatóságok letartóztattak több örmény vezetőt. 1989-ben örmény csoportok vasúti blokádot indítottak, egyre súlyosabb és súlyosabb pogromok, harcok zajlottak, 1989 januárjában pedig Bakuban szovjet tankok lőttek az azeri tömegbe. Az örmények függetlennek kiáltották ki magukat 1990 augusztusában, a lakosság kifosztotta a térségben lévő fegyverraktárakat és ebben az évben már nyílt szovjet – örmény harcok is zajlottak.

1991-ben Gorbacsov a Szovjetunió fennmaradásáról írt ki népszavazást, ebben az örmények nem vettek részt. Ekkor a szovjet hadsereg is beszállt már a kilakoltatásba, ezzel fokozva a helyi örmények harci kedvét. A karabahi háború teljes erővel ezután kezdődött, mindkét oldalon katonaviselt, sokszor Afganisztánt is megjárt önkéntesekből hadsereget állítottak fel. Az azeri oldal felszerelésben és emberanyagban is fölényben volt, azonban tisztjeik – az azerieket lenézték a Szovjetunióban – alig voltak. A következő két évben zajlott az örmény – azeri háború. Érdekesség, hogy bár a konfliktus javarészt nem vallási, hanem etnikai alapú volt, a nyugati média egyértelműen a keresztény örmények mellé állt, a muszlim azeriekkel szemben – ma ez nem biztos, hogy így lenne.

1993 júniusában az örmény erők megtámadták a Karabah menti Agdam városát, amely az azeri haderő egyik fő felvonulási területe volt. A földig bombázták és elfoglalták a várost, elpusztult a helyi csapat a stadionja is. A térségben élő mintegy 150.000 azerit kitelepítették, sokukat kivégezték. A következő hónapokban az örmények egyre nagyobb fölénybe kerültek, miközben mindkét oldalon kimerülőben voltak a tartalékok. Ez vezetett az 1994-es, Oroszország segítségével kötött békéhez, amellyel a vitatott területek Örményországhoz kerültek.

Agdam város csapatának tagjai is a kitelepítettek és elhunytak közt voltak természetesen. A klub a háborút megelőző negyven évben (1951-ben alapult) minimális sikereket ért el helyi bajnokságokban, legnagyobb sikerük az, hogy az azeri bajnokságot megnyerve 1988-ban elindulhattak a szovjet másodosztályban. Ekkor nevezték át a Mezul néven alapult, majd Safak néven újjáalakult klubot Karabahra – nyilvánvalóan az épp kitörőben lévő konfliktus hatására.

Érdekesség, hogy az 1993-as háborús bajnokságot és kupát megnyerték és beköltöztek a Leninről az 1966-os VB bírójáról Baramovra átnevezett bakui stadionba – ebben a ma 31.000-es építményben rendezik a szerdai meccset is. A következő évek anyagi nehézségekről és 1996-től kupaindulásokról szólt, hol a KEK-ben, hol az UEFA-kupában. Első nemzetközi győzelmüket az Intertotó-kupában aratták, a Makkabi Haifa ellen.

Az anyagi nehézségek 2000 után, a legnagyobb helyi, főleg élelmiszeripari konszern, az Azersun beszállásával oldódtak meg, 2006-ban megnyerték a kupát is. A csapat sorsa akkor fordult teljesen meg, amikor az akkor 36 éves Gurban Gurbanov került a csapat élére 2008-ban. Az azeri válogatottsági rekorder a Karabah előtt egy szezont edzősködött, a nagy rivális Neftcinél. Az azóta eltelt 14 évben a ma 50 éves szakember a Karabah mestere.

Rövidpasszos játékot kezdett játszani a csapattal, a Barcelona játékát másolva a kupát azonnal megnyerték, a bajnoki címre azonban várni kellett. A nemzetközi kupa Gurbanovéknak azonnal feküdt azonban. Első selejtezősorozatában kiverték a Rosenborg mellett a finn Honkát is, csak a Twente állította meg őket az EL-playoff-ban (1-3). A következő évben is eljutottak az EL-playoffig, többek közt a Wisla Krakkót kiverve, azonban ott a Dortmund túl nagy falat volt (0-5).

A következő évben fordult elő először és utoljára, hogy nem jutottak be egy nemzetközi kupa playoffjába, az EL harmadik körében a Brugge-t ugyan hazai pályán verték (1-0), idegenben simán kikaptak (1-4). 2013-ban újabb EL-playoff, a Frankfurt ellen nem volt esélyük (1-4).

A 2013-14-es bajnokságban sikerült megelőzni a riválisokat, így a BL-ben indulhattak 2014 nyarán. A Salzburgot verték hazai pályán (2-1), idegenben kikaptak (0-2), így átkerültek az EL-selejtezőkbe, ott a Twentét ezúttal már legyűrték (1-1, idegenbeli góllal), a csoportkörben pedig egy győzelemmel és három döntetlennel (köztük az Inter ellen) harmadikok lettek.

A bajnoki címek sorra jöttek, ezzel együtt a csoportkörök is – 2014 óta minden szezonban csoportköröztek (!). Verték ki a Young Boyst, a Viktoria Plzent, a Göteborgot, verték meg az Anderlechtet, s oda-vissza a PAOK-ot is.

2017 nyarán a Koppenhágát ütötték ki első BL-playoffjukban (2-2, i.l.g.), a BL-csoportkörben az Atletico ellen két döntetlent értek el, a Roma és a Chelsea azonban nagy falat volt, így negyedikek lettek. Egy évvel később a Serifet verték ki a csoportkörért, 2019-20-ban szerencsés volt a sorsolásuk (a BL-ben indulva a Partizanit, a Dundalkot és a Linfieldet kellett kiverjék az EL-csoportkörért, az APOEL ellen nem ment a playoffban), a csoportkörben a harmadikok lettek a Dudelange-ot megelőzve.

A 2020-21-es, egymeccses selejtezősorozatban a Molde tizenegyesekkel verte ki őket, azaz csak a büntetőkön múlt az, hogy ne kerüljünk velük össze. Az EL-playoffban a Legiát simán verték (3-0), így megint az EL-ben szerepelhettek (csoportnegyedikek lettek.)

Tavaly elbukták a bajnoki címüket, először 2014 óta, így az EKL-ben indultak, minden párharcukat simán hozták (Asdod, AEL Limasszol, Aberdeen), azaz a legutóbb elbukott selejtezőjük a Molde elleni volt. Az EKL-csoportban 11 ponttal a másodikok lettek, így tavasszal is szerepelhettek a sorozatban. Ennek örömére az azeri elnök határozatban 5 millió euróval megtoldotta az UEFA-bevételeket és ünnepi vacsorán fogadta a csapatot.

Nemcsak az azeri elnök rajongója a csapatnak, az az azeri bajnokság legnépszerűbb csapata, az azeri egység szimbóluma a Karabah-térség egyetlen képviselőjeként. A csapat bajnokijait az 5800 fős Azersun Arenában játssza, a nemzetköziket a nemzeti Baramov stadionban. A csapat címerét a Karabah nevét adó lovak határozzák meg.

2020-ban kiújult a karabahi háború, az azeriek visszafoglalták az agdami szellemvárost, kimondott cél, hogy újjáépüljön itt a városi stadion, és hogy a csapat visszatérjen eredeti otthonában. Ez a konfliktus jelenleg is zajlik, a határtérségben, a bakui találkozótól 250 kilométerre az elmúlt napokban is ágyúzták egymást a felek.

Az idei szezonban a Lech ellen kezdte a BL-szezont a Karabah, Poznanban is az ellenfele fölé nőtt, de ott még kikaptak 1-0-ra, Bakuban azonban földbegyalulták a lengyel bajnokot, 5-1 lett az eredmény. Az előző kört otthon kezdték, a Zürich elleni 3-2 hozhatott volna akár nagyobb különbséget is, Zürichben a rendes játékidő végén hozta hosszabbításra a svájci bajnok a meccset (1-2), a hosszabbításban aztán egy egyenlítő góllal kivívták a továbbjutást az azeriek.

Gurban Gurbanov és a Karabah roppant tapasztalt Európában, Gurbanov 140 meccsen irányított nemzetközi sorozatban: ezeken 55 győzelem, 38 döntetlen mellett 47 vereséget szenvedtek. Összehasonlításul: nekünk 239 nemzetközi meccsünk volt 1960 óta.

Az azeri Ferguson nem meglepő módon – a Karabah irányításával párhuzamosan – egy éven keresztül szövetségi kapitány is volt, ott azonban nem tudott igazi sikereket aratni. A nyolc bajnoki címet és öt kupagyőzelmet elérő mester Azerbajdzsán egyik legnépszerűbb embere és a klub talán legnagyobb értéke.

A Karabah igen agresszív letámadásos, gyors, rövidpasszos játékra törekszik, és magas labdabirtoklásra, de ha a párharc szükségletei úgy hozzák, a hosszú passzoktól és a kontráktól sem idegenkednek. Jellemző, hogy még a Marseille elleni két meccsen is többet támadtak.

Ezzel lehet őket megfogni: a védekezésük nem a legjobb és hajlamosak kontrákból gólokat kapni. A nemzetközi kupában szinte mindig 4-2-3-1-ben játszanak. A vagdalkozásba hajlamosak belemenni, így történt ez Zürichben is, ahol a két csapat 13 sárgát kapott, ők hetet. Így szedett össze eltiltást érő sárga lapot az eddigi 10 góljukból négyet szerző brazil Kady és a klubban 94 gólig jutó, szintén brazil Richard – előbbi a csatársorban, utóbbi a középpályán lesz igen érzékeny veszteség a szerdai találkozón.

Kevin Medina sérülés miatt kihagyja mindkét meccset, ő a védelem egyik legjobb embere. Így is van több kiváló játékosuk: kiemelendő a francia, 31 éves szélső, Abdellah Zoubir, aki rendkívüli cselgép: a négy BL-selejtezőjükön 49 cseléből 28 sikeres volt, rengeteg labdát szerez ráadásul. A kezdő középcsatár minden bizonnyal a szenegáli Wadji lesz, aki 2 gólt szerzett a Zürich ellen hazai pályán és számíthatunk a Kukurozovic volt csapata elleni továbbjutást jelentő gólt szerző Owusu beállására is. A zöld-foki szigeteki 22 éves Leo Andradé pótolhatja Kadyt. Új igazolás a portugál Santa Clara védekező középpályása, a szintén brazil Júlio Romaó, ő még nem mutatkozott be a Karabahban, előző klubjában nem volt alapember. Alighanem szerepet kap a horvát születésű, de már azeri válogatott, 31 éves Ozobic, ő egy gólt és egy gólpasszt ért el a selejtezőben.

Nyáron érkezett a Hapoel Tel-Avivtól a montenegrói válogatott védekező középpályás, Marko Jankovic, aki minden meccsen játszott, és – nem meglepő módon – sok labdát szerez. Montenegrói válogatott a 32 éves, párharcerős jobbhátvéd Vesovic is. Rajtuk kívül légiós egy van, a cserekapus grúz, Gugesasvili.

A többiek azeriek, így a 28 éves kapus, Sarudim Mahammadijev, aki már hat bajnoki címet gyűjtött alapemberként. Ő 15-szörös válogatott, rajta kívül még 10 azeri válogatottja van.