Labdarúgó csapatunk korábbi kiválóságait kérdezték a Bajnokok Ligája selejtezős továbbjutásról.
Bálint László
Az első mérkőzésen még nem voltak kiemelkedő teljesítmények, a visszavágón azonban a csapat több mint fele átlagon felüli produkciót nyújtott. Gyorsan játszottunk, és egyértelműen bebizonyosodott, hogy van ekkora különbség a két csapat között. Azt nem tudom, hogy a 30 évvel ezelőtti események mennyire befolyásolták a csapat teljesítményét, hiszen a légiósainknak nyilván nem adtak annyi plusz muníciót az 1992-es események, mint a magyar szurkolóknak. Pozitívum, hogy hiába kerültünk hátrányba az első mérkőzésen, idegenben sikerült látványosan kivívnunk a továbbjutást. Amire a jövőben ügyelni kell: nem szabad ennyire szélsőséges teljesítményt nyújtanunk, ám higgyük azt, hogy ennek az volt az oka, hogy Magyarországon még csak a hétvégén rajtol a bajnoki szezon…
Lisztes Krisztián
Nagyon örülök, hogy a két meccs alapján beigazolódott a papírforma, és a Fradi jutott tovább. Az első meccsen talán 5 perc kihagyásunk volt, és ismét bebizonyosodott: ha nem úgy állunk hozzá egy mérkőzéshez, a futball nagyon gyorsan osztja a pofonokat. Abszolút pozitívum, hogy szorult helyzetben is nagyon jó szellemben léptek pályára a játékosok, céltudatosan és gyorsan járattuk a labdát, megvolt a szenvedély, és minden játékos – a képességei határát súrolva – a maximumot hozta ki magából! A visszavágón nagyon jó összetételű és szellemű csapat lépett pályára, akik a kezdőbe kerültek, éltek a lehetőséggel. A mai Ferencvárosban egyértelműen megvan a győzni tudás és az akarat, arra kell ügyelni, hogy a pontrúgások után is jól reagáljunk a szituációkra, hiszen feltűnő volt, hogy Budapesten és Pozsonyban is ilyen helyzetekből kaptuk a gólokat.
Telek András
Számomra különösen nagy boldogság, hogy 30 év után éppen egy 4-1-es győzelemmel búcsúztattuk a Slovant, hiszen én is pályára léptem az 1992-es, sosem felejthető mérkőzéseken. Örömmel tapasztaltam, hogy a múlt heti meccshez képest Pozsonyban jóval gyorsabb lett a játékunk, nyoma sem volt az Üllői úti találkozó egyes részein tapasztalt, kényelmes focinak. A legfőbb erény, hogy 2-1 után sem álltunk be védekezni, karakánul beleálltunk a mérkőzésbe, bátran támadtunk, aminek meg is lett az eredménye, hiszen újabb gólokat sikerült szereznünk.
Vincze Ottó
A Ferencváros Pozsonyban egész egyszerűen azt játszotta, amit kellett, egyértelműen látszott, hogy erősebb, jobb csapat, mint a Slovan, az elejétől kezdve irányította a mérkőzést. Az első meccsen elszenvedett vereség szakmailag és érzelmileg is megfogta a fradistákat, de a visszavágón kijött a nagyobb tudás. Egyértelmű, hogy ma már a Fradi Közép-Európában az egyik legerősebb kerettel rendelkezik. Amire a későbbiekben, így a Qarabag ellen is oda kell figyelni: a rögzített helyzetek hatékony hárítása, hiszen ebből volt eredményes a Slovan az Üllői úton és Pozsonyban is, tehát a védelemnek különösen ébernek kell lennie. Amit még meg kell szokni: az elmúlt években a Fradi rendre visszaállt védekezni, és ebből vezetett villámgyors kontrákat, elsősorban Tokmac, Uzuni és Boli révén. A Slovan elleni első találkozó rávilágított arra: muszáj megtalálni a masszív védekezés ellenszerét, és hogy a Fradi ebben a szituációban miként tudja majd szétkapni és megtörni az ellenfeleit!
Wukovics László
A két mérkőzés alapján nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy a Ferencvárosban sokkal több a minőségi játékos, mint a Slovanban – szerencsére ez a második találkozón ki is jött. Pozsonyban már csapatként is erősek voltunk, a játékosok nem csak ígérgettek, hanem keményen oda is tették magukat. A szépítés után talán 5-6 percig volt benne a levegőben, hogy lehet hosszabbítás, ám 85 percen keresztül nem állt fönn ez a veszély. Ha ezt a szintet tudja tartani a Fradi, nem lehet baj a Qarabag ellen sem. Fontos, hogy minél hatékonyabban használjuk ki a helyzeteket, hiszen minél jobban haladunk előre a Bajnokok Ligájában, annál kevesebb lehetőségünk lesz a gólszerzésre. S persze, az is fontos, hogy kerüljenek el bennünket a sérülések…
