A Fradi elnöke az átigazolási tervekről, a magyar fiatalok helyzetéről és a válogatottról is beszélt.

– Megnyerték a bajnokságot, a kupát. Egyik kedvenc mondása, hogy „Ha valaki a Kékestetőt nézegeti, nem tudja megmászni a Mount Everestet”. A következő idényben milyen csúcstámadásra készül a Fradi?
– Jó lenne megélni az európai kupatavaszt, ami eddig távolinak tűnt, de most van esély arra, hogy magyar csapatként az első tavaszi kupafordulóban is ott legyünk. Fantasztikus lenne, ha ez a Bajnokok Ligájában sikerülne, még ezt sem tartom elképzelhetetlennek.

– Szerdán már kezdődik a BL-szezon, az első mérkőzés Kazahsztánban vár a csapatra. Érzi már a meccsdrukkot?
– Van egy természetes izgalom bennem, hogy elérjük-e célunkat, bár ez nem sokat segít. Ázsiába utazunk, a repülőút, az időeltolódás, a szokatlan környezet mind nehezítő körülmény, de azt hiszem, mindenre felkészültünk. Az ellenfél modern focit játszik, sok balkáni játékossal állnak fel, izgalmas meccs lesz. De nagy a budapesti várakozás is, a VIP-szektorokkal együtt már 13 ezer jegy elkelt, és még bőven van idő addig. Az Üllői úti pokolban nekik is nehéz lesz és rájuk is ugyanolyan hosszú út vár ide, mint ránk oda…

– A második körben megismétlődhet az 1992-es rossz emlékű párosítás a pozsonyi Slovan gárdájával. A szurkolói szempontból is feszültnek ígérkező meccs miatt szükség lesz fokozott biztonsági intézkedésekre?
– Egyelőre ezzel nem foglalkozunk, azt mondjuk, hogy előbb ejtsük el a medvét, aztán menjünk a szűcshöz.

– Ott volt a harminc évvel ezelőtti mérkőzésen?
– Igen, az autóm is megbánta, alaposan összetörték. Aztán az Üllői úti visszavágón is a stadionban szurkoltam, ez volt az egyik legnagyobb meccsélményem. Azon a meccsen, amint a bíró a sípjába fújt, az egész stadion vigyázzállásban énekelte a Himnuszt, ahogyan még soha nem hallottam. A játékosok is vigyázzban álltak a pályán, fantasztikus jelenet volt. Ott is megmutatkozott, hogy a labdarúgás és a sport általában az összetartozás erején túl békét is tud teremteni. Ezért sem értek egyet a politikai kampányokkal a futballpályákon. A Slovan elleni párharc, ha létrejön, szintén a fair játékról fog szólni.

– Számíthatnak a szurkolók még a nyári átigazolási időszakban nagy fogásra, vagy a belga bajnokság francia passzkirálya, Xavier Mercier érkezésével lezárult az erősítés?
– A szakmai stábbal együtt úgy látjuk, hogy elértük a céljainkat a játékoskeret megerősítésével, de az átigazolási szezon még nem zárult le, és bármikor érkezhetnek ajánlatok a mi játékosainkra. Most is bombáznak minket ajánlatokkal az egyik labdarúgónkért, el kell dönteni, hogy megtartjuk, vagy elég erős nélküle is a keret.

– Mire van nagyobb esély?
– Az átigazolási időszak augusztus végén zárul le, addig lehet taktikázni. Az is kérdés, hogy a nemzetközi szereplésünk miként alakul. Sok szempont van, ami befolyásolja az igazolásokat.

– Ha már a játékospolitikát említettük, sok szurkoló azt mondja, hogy hiába a szép eredmények, hiányoznak a saját nevelésű játékosok a csapatból. Jogos ez a kritika?
– A szurkolók részéről jogos elvárás, hogy magyar játékosok legyenek a csapatban, de ezt egyre nehezebb megoldani. A magyar focisták színe-javát tömörítő labdarúgó-válogatottban van három-négy olyan játékos, aki komoly erősítést jelentene a Fradinak. Azonban ez a néhány focista elérhetetlen számunkra jelenleg. Szoboszlai Dominikot például biztosan nem tudjuk leigazolni, de Sallai Rolandot vagy Willi Orbánt sem tudjuk elhozni. Szoboszlai leigazolásához például nagyjából a Fradi éves költségvetésére lenne szükség.

– Milyen összegekről volna szó?
– Három-négy, vagy még ennél is több milliárd forintokról, vagyis a költségvetésünk jelentős részét kitevő összegekről beszélünk labdarúgónként. Ekkora pénzmennyiséget nehezen tudnánk játékosok leigazolására fordítani. Másrészt a tehetséges gyermekek jellemzően élnek a külföldről érkező ajánlatokkal. A hazai érvényesülés kivárásához a szülőknek sokszor nincs türelmük, és abban sem mindig bíznak, hogy a magyar utánpótlásrendszer kiváló játékosokat tud képezni a gyerekeikből. Pedig tudunk, amit az is jól mutat, hogy például az akadémiai rendszerből hányan kerültek be a válogatottba. Az Anglia elleni 4-0-s magyar győzelemmel végződő találkozó gólszerzőinek mindegyike egykor akadémiai növendék volt.

– Ezek szerint itthon is befutható a külföldihez hasonló karrier?
– Megteremtettük a gyerekeknek a szükséges infrastruktúrát. Nyitva áll a kapu, a fiataloknak csak be kell lépniük rajta. Ám ez csak átlagon felüli munkával és odafigyeléssel fog menni. Óriási lehetőség és motiváció is az új generációknak, hogy például ki kell szorítani az ukrán, a bosnyák vagy a mali válogatottat a Fradi kezdőcsapatából.

– Szóba került az angolok elleni mérkőzés, amely valóban hatalmas győzelem volt, de a korábbi meccseken is remekül teljesített a válogatott. Kijelenthető, hogy magasabb polcra került a magyar foci, vagy még elhamarkodott erről beszélni?
– Az ön által említett példák elsősorban az önbizalom fontosságát mutatják. Látható, hogy csúcscsapatok ellen is tudunk fantasztikusan futballozni. A kérdés csupán az, elhisszük-e, hogy magunknak köszönhetjük a sikert. Nagyon sok mérkőzést néztem végig, és a magyar csapatokban sokáig ott lappangott a kétely, hogy meg tudjuk-e csinálni. Emlékezhetünk például a sydney-i olimpia női kézilabdadöntőjére is, amikor szintén egy vastagon megnyert meccset buktunk el. El kell hinnünk, hogy képesek vagyunk a sikerre. Ha nem kérdés számunkra, hogy fel tudjuk venni a lépést a legjobb csapatokkal, akkor az egy korszakos fejlődés.

– Ki lehet jelenteni, hogy végre találtunk egy igazán jó szövetségi kapitányt Marco Rossi személyében? Beszédes, hogy az olasz szakember már az ötödik egymást követő évben irányítja a válogatottat, ami utoljára Baróti Lajosnak sikerült az 50-es években.
– Marco fantasztikus ember. Rendkívül becsülendő dolog, hogy ugyanazt az embert látom, aki annak idején a Kispesttel is bajnok lett. Ő megértette a futball lényegét, ami az, hogy ha magasan vagy, ugyanolyan alázattal kell végezni a munkádat, mint amikor nem voltál túl sikeres. Tökéletesen érzi, hogy a határozottság és a nagyképűség között hol húzódik a határ. Remélem, hogy még sokáig végezheti a munkáját a szövetségnél.

forrás és teljes interjú: mno.hu