Märcz Tamás folytatná a munkát.

Férfi vízilabda, világbajnokság, a 7. helyért
Magyarország 8-6 Montenegró
Negyedek: 1-0, 4-2, 2-1, 1-3
Fradista gólok: Jansik 1, Varga 1, Vámos 1

Beszámoló: Fradi.hu, MVLSZ, NSO, VLV
Teljes mérkőzés: MédiaKlikk

Jansik Szilárd

Ha egy szóval kéne jellemeznem a csapat szereplését, a csalódás jut eszembe. Nem erre készültünk. Azt vizionáltam magam előtt, hogy hazai közönség, család, barátok előtt mi itt a csúcsra érhetünk. Úgy gondolom, hogy erre minden esélyünk megvolt, az egyéni kvalitások erre megvannak, de sajnos csapatilag nem jött ki. Nem értünk meg csapatilag, de el kell telnie két hétnek, hogy tudjunk értékelni, most nagy kavalkád van a fejekben, mindenki indulatosabb. Szerda óta mélypontra kerültünk, próbáltunk javítani péntekre, nem sikerült, még mélyebbre kerültünk. Lehet mondani, hogy most a földön fekvő csapat próbált felkúszni az utolsó meccsen, de teljesen nyilván még nem álltunk fel. Személy szerint még sosem szerepeltem négyen kívül világversenyen, ezt most nagy csalódásként élem meg, ahogy az egész csapat is.

Varga Dénes

Kudarcnak éljük meg a helyezést, alapvetően a játékunk kiegyensúlyozatlanságát okolhatjuk, talán azt, hogy megfelelő pillanatokban nem voltunk higgadtak, vagy fegyelmezettek. Annak azért örülök, hogy van annyi vízilabda-szerető Magyarországon, hogy vasárnap egy órakor 10-es UV-ben megnézték ezt a meccset, és szurkoltak nekünk. Tulajdonképpen ez volt a fő belső hajtóerő nekünk, hogy ezt a meccset megnyerjük. Mert az, hogy hetedik vagy nyolcadik… olyan nagy különbség nincsen. Először azt hittem, hogy a rövid felkészülés nekünk jól áll. Ezt tartottam is volna, ha továbbjutottunk volna az olasz csapaton. Most azt mondom, hogy lehetett volna egy kicsit hosszabb, hogy pár dolgot letisztázzunk, de ez is olyan kettős érzéseket vált ki belőlem. Nem tudom, hogy időre lett volna-e szükségünk, vagy valami sokkal többre az egész csapat és az egész stáb irányából. Mi a Ferencvárosból jó élményekkel jöttünk, Zalánki a Reccóból még jobb élményekkel jött, ezért is gondoltam, hogy a rövid felkészülés jó lehet nekünk, mert nem tud belepiszkálni semmi. És talán nem is piszkált bele semmi, csak egyszerűen a fontos pillanatokban nem voltunk elég jók.

Vámos Márton

Az olaszokkal játszott negyeddöntő után két napunk volt, hogy összeszedjük magunkat az amerikaiak ellen, nem sikerült. Vasárnapra összeszedtük magunkat, tudtunk játszani egy, ha nem is szép, látványos, de szívből jövő vízilabdát a 40 fokban kilátogató 2000 embernek.

Märcz Tamás

Kijöttünk a napra a sötétségből, és egy pici fény gyúlt, úgy látszik a fejekben is, amire szükség volt. Csalódottság, azt gondolom mindannyiunk számára. Nem erről a meccsről beszélek, hanem összességében a hetedik helyről. A mindekori elsőszámú felelősség mindig a kapitányé. Ezzel együtt tudok élni, nincs ezzel semmi gond. Tudjuk, hogy milyen egy itthon rendezett világbajnokság, nekem ez a második, de volt Eb-m, Világligám. A legjobb csapatot kell összeállítani, azt, amelyik a legeredményesebb tud lenni. Tudjátok nem tudjátok: június 7-én kellett leadni a csapatot, június 8-án csatlakozott a 11 BL-es a felkészüléshez, és kétszer négy napot tudtunk dolgozni, plusz egy nap pihenő volt. Ez egy érdekes helyzet volt. Amikor június 7-én leadtam a névsort, nem tudtam, hogy a BL után milyen egészségi állapotban jönnek a játékosok, kinek milyen lesz a motivációja, milyen lesz a játékosok közötti dinamika. Szerintem nem alakultak jól ezek, valamennyi tényező kapcsán tudnék kritikát megfogalmazni. Természetesen volt aki rendben volt, de mint csapat nem működött az egész. Én egy olyan csapatot jelöltem ki, amelyről biztos voltam, hogy csapat alkalmas, nem hogy érmet szerezzen, hanem világbajnok legyen itt. Látom, hogy miken kell egy kicsit változtatni, hogyan kell egy kicsit keményebben kezelni, és akár komolyabb és nehezebb döntést is meghozni szerkezetileg a csapatban. Ugyanakkor, ha most megadja az elnökség a lehetőséget, hogy mostantól egy picit presszió nélkül menjen az Európa-bajnokság – ami szintén egy nagyon nehéz feladat lesz – akkor az jó tapasztalatszerzés lehet a fiataloknak, ami most itt nem volt. Nagyon nagy mérce volt a játékosok számára, hogy egy ilyen nagy és nehéz nyomás alatt, amikor ilyen közönség előtt játszanak, jól reagáljanak. Volt, aki nagyon nehezen tudta ezt megélni, de menni kell tovább. Én vállalom ezt a felelősséget, elviszem a balhét. Tudom, hogy mi miért nem működött, de nem lehetek ezzel egyedül én sem, remélem, hogy mindenki van olyan önkritikus a csapaton belül… Végül még annyit: remek stábom van, fantasztikusan dolgoztak és köszönöm a munkájukat!