A kazak sajtóban egy orosz újságírót kértek fel Fradi-szakértőnek – Ivan Zsidkov elemzése a Ferencvárosról.

Nagyon szorosan követem a Ferencvárost – láttam minden tétmeccsét. Még akkor is néztem ezeket, amikor már eldőlt a bajnokság, amikor már gyakorlatilag barátságos meccsek zajlottak. Kontrollmeccsek, ahogy Sztanyiszlav Szalamovics mondaná. És elméletben igaza is van, mert gyakorlatilag a legjobbakkal játszottak a végéig. De láttam néhány valódi edzőmeccset is, mint a legelsőt, a DAC ellenit. Azaz közelebbről nem nagyon követhettem volna a klubot.

Az általános irány egyértelmű [a Fradi taktikájában] – agresszív letámadást játszanak, gyors irány- és pozícióváltásokkal, a focijukat hívhatjuk dominánsnak. Azonban a meccsek nem néznek így ki kilencven percen át – ennek az az oka, hogy a téli felkészülés nehézkes volt, sokan a koronavírus miatt estek ki, mások a válogatottnál voltak. Voltak olyan játékosok, akiket két hét után látott először az edzői stáb. Így nehéz kirakós várt Csercseszovékra, egy edzésen sem állt rendelkezésre mindenki.

Nincs állandó felállás – változtatgatják. Volt 4-2-3-1, 4-3-3, 4-4-2, néha pedig három védővel játszottak. Az ellenfélből indulnak ki, minden meccs előtt külön döntenek: az ellenfél erősségei alapján és persze az is számít, hogy ki áll rendelkezésre és ki milyen formában van.

A csapat vezéregyénisége kétségtelenül Tokmac Nguen. Egy rendkívül gyors játékos, aki, mint kiderült, számos pozícióban képes játszani. Először, mert nem volt más, Csercseszov még belső középpályásként is bevetette – és sokat segített a középpálya felgyorsításában, amikor nem volt oda elég játékos. A sebessége, a technikája és a gyors labdavezetése az erősségei. Esiti a PAOK-ból már Csercseszov alatt érkezett, és nagyon jól illik a középpályára – erős, magas középpályás, aki metronómként erősíti meg a teljes középpályát, összekötve a védelmet a támadósorral. Biztosíték, amikor a csapat fent játszik az ellenfél kapujánál.

Figyelem az igazolásokat is. Érkezett a francia Mercier és egy Knoester nevű védő a holland Heraclesből. Kifejezetten intelligens egy középhátvédhez képest, jól száll be a támadásokba. Meglátjuk, hogy illeszkedik be – mert a szlovén Blazic, aki a védelem megkérdőjelezhetetlen vezére volt és a csapat egyik legjobbja, távozott. Ott van még Traoré a Seriffből – egyelőre róla nehéz mit mondani. Mercier, amennyire tudom, edzés nélkül érkezett… egy kis francia, nagyon mobilis. De a felkészülés alatt nehéz megítélni egyes játékosok kondícióját.

Nehéz beszélni a magyar klubfutballról, mert jelenleg az az érzése az embernek, hogy a nemzetközi teljesítményt tekintve van a Ferencváros és vannak a többiek. De a magyar bajnokságban látszódott, hogy az összes meccsből, amit Csercseszov vezetésével játszott a klub, talán két könnyű volt. Minden más meccsen kiélezett, melós küzdelem volt, ahol a türelem és a fontos pillanatokban mutatott koncentráció volt a kulcs. Igen, a Ferencváros rendelkezésére áll a játékosai nagyobb tudása, de az ellenfelek egy pontot sem adnak ingyen. Azonban a Ferencvárost leszámítva senki sem ért el jó eredményt Európában. Érdekes lesz a Kisvárdát megnézni, hogy teljesít: jó kis csapat.

Az egész Ferencváros a Bajnokok Ligájára koncentrál, nagyon be akarnak jutni. Tavaly egy lépésre voltak tőle, csak a playoffban inogtak meg a svájci Young Boys ellen. A klub nagyon akarja a BL-csoportkört: a menedzsment, az edzők, a csapat is, ez a cél lebeg a szemek előtt. Azonban idén a sorsolás elég nehéz a korábbiakkal összevetve. Tavaly a Pristina és a Zalgiris jött. Az első fordulóban a Pristina és a Tobil közt nagy a különbség. Komoly erőfeszítésre lesz szükségük már ebben a körben is a továbbjutáshoz. Az első meccs lesz ez a nyári szünet után, ez nagyfokú kiszámíthatatlanságot hoz. És, ha a Tobillal még el is bír a Ferencváros, akkor jön a Slovan, amely túl erős csapat a második körhöz képest. Így aztán a sorsolás nem kedvez a klub nagy ambícióinak. Még érdekesebb lesz így látni, hogy kezelik a helyzetet.

A Ferencváros magát a Tobil elleni párharc egyértelmű esélyesének kell tekintse, mert, még egyszer, a Bajnokok Ligája csoportkör a céljuk, ha a játékosok képesek erre, nem jelenthet gondot ez a kör. De egy dolog esélyesnek lenni és egy másik úgy is viselkedni: esélyesként felkészülni és készen állni a Tobil taktikájára. Pláne a kosztanaji pályán, ahol ha jól tudom, gyakorlatilag sosem vesztenek a kazakok.

Ivan Zsidkov, főszerkesztő – sportsdaily.ru