A Büntetőn beszélgettek labdarúgó csapatunk sportigazgatójával.

– Megtaláltad a futballon belüli helyed sportigazgatóként?
– Jól érzem magam, igen. Intenzív négy év van mögöttem, de úgy érzem, ez az a szakterület, amelyik igazán közel áll hozzám. Abban is bízom, hogy a munkámmal a klub hasznára vagyok. A Pro licences edzői tanfolyamot egyrészt éppen azért végzem, hogy a lehető legmagasabb szintű, sokrétű tudással képviseljem a klubot, másrészt pedig azért, mert fiatal vagyok, és nem zárom ki a lehetőségét, hogy egy nap edzőként is kipróbáljam magam.

– El lehet úgy igazán engedni magad ebben a pozícióban, vagy mindig van teendő, mindenki megtalál az ügyes-bajos dolgával?
– Nem tudod elengedni magad – nekem eddig legalábbis nem sikerült. Folyamatosan jár az agyad, mindig van megoldandó feladat, vagy ha éppen mégsincs, azon töröd a fejed, hogyan tudnál előrébb lépni, jobbá válni. Jó lenne megtalálnom a mikéntjét annak, hogy ne akarjak mindig ezerrel pörögni. Egyelőre nem megy; mindig elérhető vagyok, éjjel-nappal, éjszaka is megcsörren a telefonom. Ahogy azt mondani szokás, ebben a munkakörben napi huszonnégy órában dolgozol.

– A játékosügynökök is nyilván rendre megtalálnak. Emiatt aztán szinte nem is kéne keressétek az új futballistákat, mert úgyis hozzák?
– Nem, a mi kiválasztásunk nem így működik, szeretjük azt saját kézben tartani. Megvannak a magunk kritériumai. Persze minden ajánlást feldolgozunk, elvégre sosem tudhatod, akad-e köztük olyan, amit kár volna elszalasztani. De rengeteg a használhatatlan ajánlás.

– Akad ügynök, akit borzasztóan nehéz lerázni?
– Én ezt úgy fogom fel, hogy az ügynök a futball része, vannak köztük nagyon jók, akiknél érezni a hozzáértést, más meg csak az üzletet akarja. De a tiszteletet mindenkinek megadom, már csak azért is, mert sosem tudni, kivel mikor, milyen körülmények között hoz össze újra a sors.

– Kubatov Gábor beszélt arról, a Fradiban a kiválasztásnál a játékos sebessége rendkívül fontos kritérium. Mi még?
– Az atletikus képesség ma már valóban különösen fontos tényező, de szintén alapvetés, hogy minden posztra a játékstílusunknak megfelelő egyént találjunk. Posztonként eltérő a kívánalom, egy támadó játékosnál például lényeges, hogy legyen flexibilis, ne csak egy poszton tudjon futballozni, hanem két-három szerepkörben is akár. Belső védőnél fontos szempont, hogy tudjon hátulról építkezni, jó legyen a passzjátéka, be tudjon lépni a játékba, így létszámfölényt kialakítva.

– A Fradi elnöke ugyancsak megemlítette, hogy három-négy igazolása lehet a csapatnak a nyáron. A szélső Adama Traoré, a védő Mats Knoester és a támadó középpályás Xavier Mercier érkezését már bejelentettétek. Akkor hát meg is vagytok?
– Rajtuk kívül hosszabbítottunk Tokmackal, ami szerintem nagyon nagy siker. A téli átigazolásokkal együtt nagyjából megvagyunk, bár egy-két kiszemelt még akad. Hosszú azért a nyári átigazolási időszak, sok minden történhet, fontos, hogy ha helyzet van, tudjunk reagálni. Azzal, hogy a BL első selejtezőkörében mindjárt játszunk, már most kész keretünk kell, hogy legyen, csak hát az edzőtáborból tíz válogatott játékos hiányzik, így aztán a teljes keretnek két és fél hete marad felkészülni az első selejtezőmérkőzésre, amelyik mondhatni az egész idény egyik legfontosabb párharca. Már csak ezért is lényeges lenne a jó nemzetközi szereplés, hogy emelkedjen a magyar csapatok koefficiense, s egy-egy cseh, szerb, osztrák együtteshez hasonlóan csak a második vagy harmadik körben kelljen bekapcsolódni a küzdelmekbe.

– Mit érdemes tudni a három új emberről?
– Próbáltunk kész labdarúgókat szerződtetni, akiknek gördülékeny lehet a beépítése, és akik bizonyítottan azon a szinten vannak, ahova szeretnénk eljutni. Traoré a szélen és középen is szerepelhet elöl, különlegesen gyors, gólveszélyes, jó az egy az egy elleni szituációkban, komoly erősítésnek reméljük. Kerestünk ballábas belső védőt, aki képes belépni a játékba, a hosszú indításokban is jó, megfelelően agresszív, azt reméljük, Mats Knoester ilyen. Fiatalabb futballista, de a holland első osztályban a sokszor védekezésre kényszerülő Heraclesben sok párharcot kellett megvívnia, emellett jó karakter, folyamatosan kommunikál a pályán, irányítja a társakat. Xavier az utolsó passzokban, a kulcspasszokban remek, kiváló pontrúgó, kreativitásával, ötletes játékával a hazai és a nemzetközi mérkőzéseken is pluszt adhat nekünk.

– Ha valaki azt mondja, de ne bújjak más bőrébe, ha azt mondom, könnyű a Fradinak, sokkal több a pénze, mint bármelyik riválisának, könnyű így a bajnoki címeket gyűjtögetni, arra mit felelsz?
– Azt, hogy mondok legalább két csapatot, amelyekre vonatkozóan nem igaz az állítás. Minket az európai bevételek jelentősen segítenek, könnyebben tudunk általuk gazdálkodni, szerintem nem is rosszul, de azért a pénzért jócskán megdolgoztunk, a munkánk jutalma. Ugyanakkor semmiképp sem fognám csak az anyagiakra a hazai dominanciánkat.

– A léc mindenesetre magasan van. Az EL-csoportkör kivívása már-már csalódás volna?
– Semmiképp sem. Nem lehet az. A lehető legmagasabb célokat akarjuk elérni, de reálisan kell látni a helyzetünket. A BL mezőnyéhez képest a mi anyagi lehetőségeink még mindig nagyon szerények. Szeretnénk odakerülni, ehhez bravúrok kellenek, fontos ugyanakkor, hogy minden kis sikert megéljünk. Az EL-csoportkörös szereplés is siker lenne, sőt az Európa Konferencia Liga-részvétel is. Bebizonyosodott, az is egy minőségi versenysorozat, amelyet értékelnünk kell. Tűzd ki a lehető legnagyobb célokat, de nem szabad folyamatosan hajszolni valamit, ami messze túlmutat a realitáson. Jürgen Klopptól legalábbis ezt tanultam. Ő vallotta azt, ha mindig olyan célokat kergetsz, amelyek elérése szinte lehetetlen, mindig marad benned egyfajta csalódottság, ami negatívan befolyásolhatja a napi munkát.

– Megélheti a tavaszt a Fradi a következő két-három év valamelyikében, vagy az éppen a realitáson messze túlmutató álmok kergetése volna?
– Attól függ, melyik versenysorozatról beszélünk. Azért dolgozunk, hogy egy nap így legyen, de ez sok mindentől függ, sorsolástól is egyebek mellett. Azért azt láttuk, van olyan csapat, amelyik hozzánk hasonló játékerőt képvisel, mégis versenyben maradt a tavaszra. Nem lehetetlen, de egyszerre csak egyet érdemes lépni, és mi egyelőre az előttünk álló feladatokra koncentrálunk, ami az újabb csoportkörös szereplés kivívása. Ettől még remélem, egy nap elérjük a tavaszi kieséses szakaszt.

A teljes beszélgetés: Büntető