Miha azt is elmondta, melyik a legkedvesebb bajnoki címe a Fradiban.

– Esély sem volt rá, hogy a Ferencvárosban maradjon?
– De volt, beszélgettünk a folytatásról. Múlt szeptemberben elkezdődtek az egyeztetések a Ferencváros elöljáróival, a folytatás is opció volt, ám másként alakult.

– A francia lehetőség miatt döntött végül a váltás mellett?
– A Ligue 1-ben szerepelni nem akármilyen kihívás, az Angers megkeresése hízelgő volt, és miután éreztem, hogy nagyon szeretnének megszerezni, közeledtek az álláspontok. Öt esztendőt töltöttem Magyarországon, a párommal imádtuk Budapestet, az életünket, de a profi futballban ennyi idő után érdemes elgondolkodni a váltáson.

– Öt magyarországi éve alatt négy bajnoki címet szerzett az FTC-vel. Melyik a legkedvesebb, illetve lehet egyáltalán választani?
– Azt mondják, az első mindig a legkedvesebb, ám rám ez csak félig igaz… Abból a szempontból valóban különleges volt, hogy a klubnál mindenki nagyon akarta a sikert, a Ferencváros előtte több évig nem volt bajnok, és emiatt mi, játékosok éreztük is a nyomást. A legbüszkébb mégis a második aranyéremre vagyok, hiszen akkor már a nemzetközi porondon is helyt kellett állnunk, szakmailag az sokkal nagyobb kihívás volt. Szép éveket töltöttem a Ferencvárosban, a csapattal szerepeltünk a Bajnokok Ligájában, az Európa Ligában. Sokat tanultam, fejlődtem, nemcsak játékosként, emberként is.

– Melyik támadó ellen volt a legnehezebb futballozni az NB I-ben?
– Az első évemben a fehérváriaknál nagyon jó játékosok voltak, többet is fel tudnék sorolni, de mégis az akkor honvédos Davide Lanzafamét mondanám, nagyon nem szerettem ellene pályára lépni. Dörzsölt fickó, nehéz volt kitalálni, mi lesz a következő gondolata, megoldása. Technikás, fineszes csatár volt, úgyhogy őt emelném ki. Az idei gólkirály, Ádám Martin is különleges futballista.

A teljes beszélgetés: NSO