Gyula bácsi mellett Mucha Józsefet és Szokolai Lászlót kérdezték.
– Nehéz megszólalnom. Szöszi halála váratlan volt és feldolgozhatatlan. Felkavaró. Néhány órával az előtt is beszéltem vele, hogy rosszul lett – Szokolai László, a Fradi egykori válogatott csatára beszélt megdöbbenve barátjáról. – Meghívást kaptunk a felcsúti utánpótlástornára, és én intéztem a belépőket. Írtam Szöszinek, küldje át a rendszámát. Jött is a válasz, és megdöbbenve néztem, hogy csak két szám és két betű szerepel rajta. Még mondtam is dühösen, a Szöszi elfelejtette a saját rendszámát. Felhívtam, s furcsa volt a hangja. Néhány órával később aztán otthon lett rosszul. Ezt már Jutkától, a feleségétől tudom, aki kétségbeesve hívott. A rohammentő valamelyik kórházba vitte Szöszit, majd onnan egyenesen tovább az Amerikai úti idegsebészetre. A diagnózis megdöbbentő volt: agytörzsi infarktus. Az orvosok megmondták Jutkának, hogy a férje menthetetlen. Szerda délután állt be a halál, és mi azóta nem térünk magunkhoz…
– Pista most is együtt volt velünk, és ugyanolyan életvidámnak, jókedvűnek tűnt, mint máskor. A csípőprotézisa miatt nem mindig szállt be a játékba, de így is öröm volt nézni, ahogy cselezett, ahogy ugrált boldogan egy-egy gól után, mint egy gyerek – emlékezett Mucha József, a volt csapattárs elérzékenyülve. – De nemcsak vasárnap találkoztam vele, hanem hétfőn is, amikor mi, régi fradisták Mátrai Sándorra emlékeztünk. Kedden a Fradi baráti körének volt találkozója, de oda már nem jött el… Szöszi tele volt tervekkel, jó kondiban volt, eszünkbe sem jutott, hogy bármiféle baja lehet. Öt évig futballozhattam mellette, rengeteget köszönhettem neki. Igazi fradista volt, pótolhatatlan veszteség.
– A Jóisten kegyeltje vagyok, nekem még hagyott egy kis időt. Szegény Pista halála váratlanul ért, semmi előjele nem volt, hogy itt hagy minket. A 75. születésnapját még együtt ünnepeltük. Jó ember, jó csapattárs volt. Szomorú vagyok, de valamilyen szinten hozzáedződtem ehhez az érzéshez. Hírmondónak maradtam abból a fantasztikus támadósorból, amelyért a 60-as években még megőrültek a rajongók – magyarázta Rákosi Gyula.
