A Fradi erőnléti edzője a BL-döntő előtt beszélt a két csapatról szakterületének szemszögéből a spanyol AS-nak.

Én azt preferálom, ahogy a Liverpool érkezik – nagy ritmusból befutva. Vannak hátrányai, elsősorban a kezdőjátékosok fáradtsága. De ha van akár egy hónap is a felkészülésre, a meccsek ritmusa mindig magasabb az edzésekénél. Sokat pihenni egy ilyen intenzív sorozatban… nem tudom. Az első órában nem lehet észrevenni a különbségeket, de aztán elérkeznek az igazság perce, amikor kiderül, ki van jobban hozzászokva az intenzitáshoz. De amit Ancelotti csinál, az is jó, keverni a kártyákat és pihentetni – gondolom azok, akik a hétvégén nem játszottak, azok nagyobb terhelést kaptak a héten. Az ideális a Betis-meccs volt, amikor szimulálni lehetett a döntőt. Aztán van idő a pihenésre és a felkészülésre, ez egy ideális ciklus, mi is ezt csináltuk a Magyar Kupa döntője előtt. Ezt a játékosok értékelik és a testük is. Van egy tónus, amit fenn kell tartani a neuromuszkuláris szinten, a versenyritmust, az intenzitást, ezt nem szabad elveszteni – két hét szünet után pedig ez elveszthető.

[A PSG elleni fordítás] olyan helyről szabadított fel erőket, ahonnan nem várta senki. A fordítások csodáknak tűntek, de három különböző ellenfél ellen is megcsinálták. Valaminek kell lenni emögött.

[Antonio Pintus, a Real erőnléti edzője] nagyon felkészült, nem véletlen, hogy hét BL-döntőig eljutott. Ő a mesterek mestere, a referencia. A módszerei keverik a tradíciókat a modern dolgokat, nem régimódi. Van egy metódusa és hisz abban, amit csinál, hála a több, mint két évtizedes tapasztalatának, de a legújabb trendeket is követi. Ideális keverék. Most az a trend, hogy mindent labdával kell csinálni: néhányan kérdezik is, miért futunk? De arról van szó, hogy focicipőben nem futunk, hanem futócipőben, erre Pintus nagyon figyel és a terhelést is egyénre szabja. Nagyon magaménak érzem a munkamódszereit. Nagyon fontos szerepe van a adatelemzésnek, hogy tudja, melyik játékos épp milyen állapotban van, fontos a biokémiai, hematológiai , mennyiségi kontroll, a távolság, a kilók, az alvás mennyisége, a kontaktok és az izomkárosodás: ez a kulcsa egy nagyszerű klubnak.

Genetikailag Modric egy csoda. Amikor a VB-n vesztettünk ellenük Oroszországgal, az első félidőben azt láttam, hogy olyan, mint egy halott. Szocsiban voltunk, magas páratartalom és hőség volt. Azt mondtam, a második félidőt nem fogja bírni. Erre a hosszabbításban ő futott a legtöbbet, képtelen vagyok megmagyarázni, honnan szedte az erejét. Képes a szenvedésre és az áldozatra, a veleszületett képességek mellett, amelyek különlegessé teszik.

Benzema sokat fejlődött, minél idősebbb, annál jobban ismeri a testét, annak határait. Sokat fejlődött. Ha megnézi valaki egy fotóját abból az időszakból, amikor megérkezett Madridba és egy mostanit, akkor láthatja, hogy erősebb, finomabb, tónusosabb az izomzata. Korábban sportoló volt, de most atléta teste van. Amikor egy meccs végén leveszi a mezét, látszik a törzse, a vállizomzata, látszik a munka. Ezt igényli a mai foci.

[Ha egy játékost kéne kiemelnem, akit edzenék, az Vinicius lenne.] Amikor vége az edzésnek, alighanem hazamegy és egész éjjel szambát jár. Nem áll meg, kilencven percig ugyanazon a magas sebességen, ritmusban focizik, mindent sprintben, 26-28 km/h-val csinál és két perccel azután, hogy felgyorsul 33km/h-ra, újra meg tudja csinálni, aztán újra és újra. Az izomzata is sokat fejlődött.

– Paulo Granero