Két-három focista már nagyon közel van a Fradiba igazoláshoz, mondta el a Fradi elnöke.

– Kezdjük a szurkolókat leginkább érdeklő kérdéssel: mi a helyzet Tokmac Nguennel, megy vagy marad?
– Még tárgyalunk, egyelőre nem dőlt el semmi! „Toki” remek ember, és kifejezetten jól érzi magát Budapesten, a Fradiban. Nyilvánvaló, vannak ajánlatai, több lehetősége, ahová akár holnap mehetne, mégis tétovázik. Nekünk már ez is nagy dolog. Amikor nem csak a pénz számít, akkor a Fradi bizony versenyképes marad. Budapest fantasztikus és biztonságos város, kiváló szakmai háttér, nemzetközi kupaszereplés, bajnoki cím – ez mind-mind növeli az értékünket a labdarúgók szemében.

– Van végső időpont, ameddig választ kell adnia?
– A jövő hét közepén le kell zárni ezt az ügyet.

– Azért az nem sok idő…
– Valóban nem, de nekünk is tudnunk kell, megy-e vagy marad. Ha távozik, hoznunk kell valakit a helyére, és az nem megy egyik napról a másikra.

– Hány kiszemeltjük van a helyére?
– A kapcsolatrendszerünknek köszönhetően minden posztra öt-hat jelölt van. Sztanyiszlav Csercseszov jól ismeri a lengyel és az orosz piacot, Hajnal Tamás főleg a németet, de az egész nyugat-európait, Leandro a dél-amerikait, azon a földrészen is tudunk játékost ellenőrizni: voltak-e balhéi, milyen a családi háttere, megfelelően motivált-e. Ezek apróságoknak tűnnek, pedig nem azok.

– Biztos érkező van már?
– Konkrétumok nincsenek. Két-három futballista már nagyon közel van a klubhoz. Annyit elárulhatok, hogy három-négy új igazolás várható az idén. Több nem.

– Mely posztokra?
– A támadósorba és a védelembe is szeretnénk igazolni. Egészen biztosan szükségünk van új belső védőre. A vezetőedző megmondja, mely posztokra szeretne új futballistát, mi pedig letesszük elé a névsort. A végső döntés azonban közös, mert szeretnénk elkerülni, hogy utóbb bárki a másikra mutogasson. Ez régóta jól működik nálunk, a döntés közös, és ez így is marad.

– Magyar játékos jöhet?
– A szívem mindig azt diktálja, legyen minél több hazai futballista a Fradiban, de például a magyar válogatottból talán három-négy olyan játékost tudnék mondani, aki a Ferencvárosban biztosan kezdő lehetne. Őket azonban gyakorlatilag lehetetlen hazacsábítani, elképesztően sokba kerülnek, és a fizetésük sem kevés. Nekünk már a Bajnokok Ligája a szint, ehhez mérten igazolunk, persze korlátozottak az anyagi lehetőségeink. Azt érdemes tudni, hogy két éve a BL-csoportkörben a mi költségvetésünk volt messze a legalacsonyabb.

– Miha Blazic mindenáron menni akart?
– Öt évet töltött el nálunk, azt mondta nekünk, már más kihívásokra vágyik. Kifutott a szerződése, másfél évig győzködtük, hogy hosszabbítson velünk, nem jött össze. Van ilyen. Mellette biztosan távozik Lasa Dvali, Marko Marin, Robert Mak, és alighanem lesznek néhányan, akik kölcsönbe mennek, mert új impulzusokra van szükségük.

– Hány futballistáért érkezett ajánlat eddig?
– Fogalmazzunk inkább úgy, hogy voltak megkeresések. Nehéz dolguk van az érdeklődő kluboknak, hiszen mi most nem akarunk eladni senkit. Olyan ajánlat kell a kiszemelt futballistáért, ami visszautasíthatatlan. Mindenáron nincs szükségünk a játékoseladásból származó bevételre, mert a mi befektetésünk a kupaszereplés. Az elmúlt években az eladásokból érkező bevételeket rendre visszaforgattuk az új futballistákba. A sorozatban három csoportkör mutatta meg, eredményesen gazdálkodtunk.

– Mi a helyzet a fiatalokkal? A tizenhét esztendős Lisztes Krisztián bemutatkozott a csapatban – követhetik őt a többiek?
– Minden évben felbukkannak tehetségek, a kérdés sajnos az utóbbi években az, hogy ők igazán akarják-e a sikert. Mi a klubnál akarjuk, rajtunk sohasem múlik! Mi lennénk a legboldogabbak, ha csupa magyar fiatallal érhetnénk el ezeket az eredményeket. Mondok néhány példát. Nem is olyan régen Orosz Pál Ronaldinhóval ült egy díszvacsorán, Pali megjegyezte, micsoda labdaérzéke van… A brazil sztár csodálkozva ránézett, majd azt válaszolta, ez nem érzék, hanem rengeteg gyakorlás eredménye. Elmondta, minden edzés után a bátyjával úgy ment be az öltözőbe, hogy minimum kétszázszor kellett labdához érniük úgy, hogy nem eshetett le a földre. Ha százkilencvenhétnél lepottyant, újrakezdték. David Beckham minden edzés után zokniban lőtt ötven szabadrúgást. Cristiano Ronaldo úgy él, mint egy aszkéta, úgy eszik, úgy alszik, napi ötszáz felülést csinál, azokat a hasizmokat nem csak úgy rárajzolták… Bár látnék ilyen fiatalt nálunk, aki minden edzés után kint marad legalább fél órát a pályán. A tehetség ma már nem elég, a sikerhez rengeteg munka kell.

– Volt kellemes meglepetése az idénynek?
– Egyértelműen Pászka Lóránd. Az ő története elképesztő, s egyfajta bizonyítéka annak, hogy tényleg csak akarni kell. Vannak játékosok, akik nála tehetségesebbek, mégsem jutnak el idáig. Vagy itt van Anderson Esiti is, aki a télen érkezett, mégis olyan kiegyensúlyozottságot sugároz a társai felé, amire csak Ihor Haratin volt képes. Ha játszik, megnyugszik tőle a csapat. Ryan Mmaee pedig fantasztikus csatár, állítom, a Fradinak tizenöt éve nem volt ilyen képességű támadója. Huszonhárom éves, szép jövő vár rá.

– Anderson Esiti kölcsönbe érkezett, vele mi a helyzet?
– Bonyolult volt a szerződése, nehezen állt össze, kölcsönnek indult, de már megvettük, és elárulom, nagyon jó vásárt csináltunk. Ő biztosan ott lesz a csapatban a következő idényben is. Gera Zoltán mondta egyszer, Angliában fél-, sőt akár egy év bizalmat is megkap egy új játékos, hogy bizonyítson. Mi is így vagyunk ezzel. Példaként említhetném Stjepan Loncart, aki remek futballista, meglátják, ő is kezdi megtalálni a helyét. Kristoffer Zachariassen esete ugyancsak különleges. Akkor lettem biztos abban, hogy jó játékos, amikor a Slavia Praha sportigazgatója elmondta nekünk odakint, mennyire mérges volt a vezetőedzőjük, hogy a Ferencváros elhappolta előlük a norvég támadót. Rendkívül jó formában van, ráadásul minden mérkőzésén lefutja a maga tizenhárom kilométerét.

– Csábítóbb már a Fradi, mint a Slavia Praha?
– Átalakulóban van a közép-európai piac. A térség királya az elmúlt évtizedben a Dinamo Zagreb, a Dinamo Kijev, a Slavia Praha és a Ludogorec volt, mára mi is csatlakoztunk hozzájuk. Ebből a sorból a kijeviek a háborús helyzet miatt jó időre kiesnek. Kérdés, most hová tudjuk pozicionálni magunkat… A Sla­via Prahát az elmúlt idényben kiütöttük, aki járt Razgradban, tudja, a Ludogorec a város miatt nem feltétlenül vonzó a futballistáknak. Mi igyekszünk jó színben feltűnni.

– Hogyan tovább: a negyedik bajnoki cím után jön az ötödik, a hatodik és így tovább? Meddig nyújtható a sorozat?
– Mindig azt érzem, hogy egyre nehezebb… Persze számtalan példát tudnék sorolni a környező országokból, ami azt bizonyítja hogy nem lehetetlen nyolc-tíz vagy ennél több bajnoki címet nyerni sorozatban. A Bayern München, a Juventus, a Celtic mellett ez sikerült a Salzburgnak, a BATE Boriszovnak, a Dinamo Zagrebnek, a Ludogorecnek. A szkeptikusok azt mondják, nem javult a magyar futball, ezzel szemben én igenis úgy látom, egyre jobb. Ki gondolta a Kisvárdáról, hogy eddig jut, ráadásul ilyen jó futballal? Fehérváron minden megvan, hogy rövid idő alatt jó csapat legyen. Vagy éppen itt az Újpest példája: ki hitte, hogy a bajnokság végére ilyen masszív csapatuk lesz a liláknak?! Minden évben egyre nehezebb a bajnoki cím megszerzése, de a Fradinál csak egy érem létezik: az arany! Az ezüst és a bronz itt senkit sem érdekel, azt minden fradista tudja, hány aranynál járunk, de hogy mennyi ezüstöt és bronzot szereztünk, azt nagyon kevesen. Úgyhogy mi mindig a bajnoki címért szállunk harcba, csakhogy fogy az előnyünk.

– Kijelenthető, hogy jó döntés volt Peter Stöger idő előtti menesztése?
– Be kell látni, elkövettünk egy hibát: nem a stílusunkhoz illő edzőt választottunk. Nem azért, mert Peter Stöger nem volt jó szakember, sőt, kiváló edző, de a csapat és az ő karaktere között óriási különbség volt. Ide keményebb, hogy is mondjam, hogy ne értsék félre, erősebb, harcosabb edző kellett. Tisztelem Peter Stögert, ahogy jött, ugyanúgy távozott, azaz úriember módjára. Kipróbáltuk ezt a karaktert, nem jött be, de azt sose felejtsük el, vele is bejutottunk az Európa-liga csoportkörébe.

– Sztanyiszlav Csercseszov telitalálat volt?
– Egyelőre úgy tűnik, az eredmények ezt mutatják. Eleinte bennünk is voltak kételyek, elsősorban attól tartottunk, nehogy az legyen, hogy túl nagy nevű edzőt hozunk a Ferencvároshoz, hiszen őt egy időben a világ tíz legjobb szakembere között jegyezték. Aztán idővel kiderült, hogy helyes döntést hoztunk, mert többre vágyik, rendkívül motivált. Sok emberrel beszéltünk, mielőtt megegyeztünk volna vele, többek között például Dzsudzsák Balázzsal is.

– Mit mondott a Loki csapatkapitánya?
– Hogy örökké hálás Sztanyiszlav Csercseszovnak. A Dinamo Moszkvánál az első edzésén egy kihágásért nagyon keményen megbüntette, Balázs ennek ellenére rendkívül pozitív véleménnyel volt róla. A vezetőedzőnk karakán ember, olyan, mint az igazi karmester, minden hangszeren játszik. Ha kell, előzékeny, kedves, simulékony, ha azonban a helyzet úgy kívánja, pokróc és kőkemény. De csak akkor, ha ez szükséges. Ne feledjük, közgazdász, a felesége angoltanár, ráadásul Oszétiából jöttek, ami különleges helye a világnak.

– Igaz, hogy csak olyan futballistát igazolnak, aki képes legalább harminckét kilométer per órás sebességgel futni?
– Ez is számít a kiválasztásnál. A nemzetközi porondon gyors futballistákra van szükség. Ez a trend. Marko Marin például fantasztikus futballista, az orrán megállítja a labdát, érti is a játékot, olyan megoldásokat választ, hogy csak ámulunk, ám nálunk kiegészítő ember volt. Más csapatokban talán meghatározó futballista lett volna, de a Fradiban már olyan gyors a játék, hogy nem tudta beverekedni magát a kezdőbe.

– Mi a következő lépcsőfok a klub életében?
– A bajnoki cím alap. Ha nem vagyunk bajnokok, a Bajnokok Ligája vagy az Európa-liga eleve elúszott. Akkor már csak a Konferencialiga jöhet szóba, az viszont más kávéház. Azt vallom, muszáj magasra tenni a lécet: ha valaki a Kékestetőt nézegeti, nem tudja megmászni a Mount Everestet. Nekünk mindig a legmagasabb csúcs a célunk. Jó lenne végre a tavaszt megérni a nemzetközi porondon.

– A Bajnokok Ligája első két selejtezőköre már könnyed „gyakorlatnak” számít?
– Szó sincs erről! Hány nagycsapat vérzett el az első körben? Rajtuk röhögött fél Európa. Mi ezt nem szeretnénk, minden mérkőzésre maximálisan fel kell készülnünk, bárki legyen az ellenfél.

– Az újabb bajnoki címért járó aranyérmét hol tartja?
– Az ágyam fölött lóg a falon.

– Mind a négy?
– Nem. Mindig az aktuális. Ezzel inspirálom magam. A többi már az otthoni vitrint díszíti.

– Orosz Pál magára tetováltatja a sikerek évszámait…
– Egyik karjára mennek a bajnoki címek évei, a másikra a kupacímeké. Kérdeztem is Palitól viccesen, vajon elég hosszú-e a karja. Reméljük, sok „bejegyzés” kerül még fel…

(nso)