Dénes elmondta, a legnagyobb öröm, hogy a fiával együtt ünnepelhetett.

– Lázár Gyula, dr. Sárosi György, Géczi István és Dibusz Dénes. Tudja, mi a közös vonás?
– Gondolom, mindannyian ötszörös bajnokok vagyunk a Ferencvárossal. Az elmúlt napokban olvastam az erről szóló összeállítást, kétségtelen, illusztris társaságba kerültem. Kimondani is különös, milyen legendákkal említenek mostantól egy lapon. Hatalmas siker ez nekem.

– A Ferencváros százhuszonhárom éves történetének egyik legsikeresebb időszaka a jelenlegi. Milyen érzés ennek részese lenni?
– Nehéz szavakba önteni. Mi, játékosok is érezzük, mekkora felelősségünk, milyen nagy öröm a szurkolóknak, az egyesületnél dolgozóknak a szereplésünk. A klubnak voltak ezen kívül is kiemelkedően sikeres időszakai, elég, ha csak arra az évtizedre gondolunk, amikor VVK- nyert az együttes, vagy amikor később nemzetközi szinten még magasabban jegyezték. De! Ahonnan tíz-tizenkét éve indultunk, ahhoz képest több mint elismerésre méltó, hogy idáig eljutottunk. Sorozatban négy bajnoki cím, három egymást követő idényben bejutottunk a nemzetközi kupa csoportkörébe. Nincs más feladatunk, mint ezen az úton tovább haladni.

– Emlékszik a pillanatra, amikor nyolc évvel ezelőtt betoppant az Üllői úti öltözőbe?
– A sportoló amúgy is izgatott, ha új helyre igazol, hát még akkor, ha vidéki fiúként próbál szerencsét az ország legnépszerűbb klubjánál. Tele voltam kétséggel, ám szerencsére jó versenyző típus vagyok. Tisztában voltam vele, a legjobban a teljesítményemmel tudom elfogadtatni magam.

– Már akkor is a Népligetben voltak az edzések?
– Igen. De azóta rengeteget fejlődött az edzőközpont. Mostanra semmire sem lehet panaszunk, tökéletes körülmények között készülhetünk.

– Ugyanott ül azóta is az öltözőben?
– Persze! Ragaszkodó típus vagyok. Ha egyszer megtaláltam a helyem, nehezen váltok.

– Mit gondol, az idén mivel nőttek a többi csapat fölé?
– Más volt ez a mostani idény. Átalakultak az erőviszonyok, ezúttal a Puskás Akadémiával és a Kisvárdával futottunk versenyt. A Fehérvár beragadt a tavasz elején, és ismerjük el, abban is némi szerencsénk volt, hogy amikor a téli szünet után még mi is a formánkat kerestük és igyekeztünk elsajátítani az új edző, Sztanyiszlav Csercseszov elképzeléseit, a többiek is botladoztak. De jó ideje rátaláltunk a helyes útra, a Paks elleni mérkőzés óta nem veszítettünk, szóval, nyugodtan mondhatom, összeálltunk. A tavasz második felében nyertük meg a bajnokságot.

– Volt fordulópont?
– Számunkra a Kisvárda elleni hazai találkozó. Félidőben a várdaiak vezettek a Groupama Arénában, ám összeszorítottuk a fogunkat, és megfordítottuk az állást. Az a győzelem nem csak a pontok száma, hanem a lelkivilágunk miatt is fontos volt.

– Az, hogy győztes derbivel véglegesítették a bajnoki címet, csupán ráadásnak számított?
– Ha nem most vasárnap, talán a héten, Pakson vált volna biztossá, hogy negyedszer is miénk az aranyérem. De az Újpest elleni derbi így még inkább felejthetetlen, szenzációs hangulat volt a stadionban.

– Az ünneplésre kisfiát, Bencét is levitte magával a pályára. Nagyon boldog volt?
– Mióta egyszer levittem magammal, állandóan a fülemet rágja, hogy szeretne ott lenni a gyepen. Úgy szokta mondani, ez az álma! Még akkor sem tágít, ha éppen idegenben játszunk. Az elmúlt években csapattársaimtól láttam, hogy a gyerekeik számára mekkora boldogságot jelent, ha az apukájukkal együtt ünnepelhetnek, a világért sem hagytam volna ki, hogy Bence most ott legyen velem. Amikor megszületett, ez volt az egyik célom, hogy egyszer együtt bulizzunk a pályán. A legnagyobb boldogság együtt ünnepelni a fiammal.

– Van helye még az aranyérmeknek?
– Egyelőre van. Akad, amelyik még Pécsen van, másik itt, a budapesti lakásban. Majd amikor ténylegesen letelepedünk, készítek nekik egy külön helyet, vitrint.

– Budapesten tervezik a labdarúgás utáni életet?
– Kozármislenyben. A feleségem és az én családom is a környéken él, szeretnénk a közelükben lenni. De ez még szerencsére odébb van.

– A sorozatos bajnoki címeket meddig lehet fokozni? Negyedik után jön az ötödik, majd a hatodik, hetedik?
– A bajnoki trófea elhódítása minden évben nehéz, az idén sem volt ez másként. Ezúttal is voltak nehézségek, meg kellett küzdeni minden pontért. Hogy meddig bírjuk, senki nem tudhatja. Az elvárás velünk szemben mindig az, hogy a legjobbak legyünk. A jelek szerint bírjuk a terhet.

NSO