A Dózsa támadója szerint filmbe illő jelenet volt az elmúlt vasárnapi bajnoki vége.

Yohan Croizet

Pályafutásom második legjobb hangulatú találkozójának tartom a vasárnap estit. Filmbe illő jelenet volt, a vége horrorrá vált nekünk. Előbb a mennyben, majd a pokolban éreztem magam, amikor láttam, hogy a lövésem után a labda a jobb alsóban köt ki, földön túli boldogságot éreztem. Tudtam, hogy a Ferencváros bajnoki címe múlik a találatomon. Aztán ahogy kocogtam vissza a kezdőkör irányába, láttam, hogy a játékvezető valamit mutat, és a videobíró segítségét kéri. Nem tudtam semmit csinálni. A labda felém szállt, és egy pillanatra hozzáért a kezemhez, nem én nyúltam felé. Nehéz megítélni, hogy a VAR jót vagy rosszat tesz-e a labdarúgásnak, de az biztos, hogy sokszor még a segítségével is születnek különös ítéletek. Mi, franciák aztán jól tudjuk, mi múlhat egy-egy kezezésen… A mai napig emlegetjük, amikor a kétezertízes, Írország elleni világbajnoki pótselejtezőn Thierry Henry kezezése után jutottunk ki a vb-re. Noha néhány hete még a kiesés elől menekültünk, Milos Kruscsics vezetőedző is tudatosította bennünk, semmi más célunk nem lehet, mint odaérni a negyedik helyre. Ami a góljaimat illeti, egyelőre kilencnél járok, de lehetne sokkal több is. Elég ha csak Dibusz Dénes hétvégi védéseire gondolok, a derbin is szerezhettem volna két-három gólt. Mindenképpen jó lenne tíz fölé jutni.

Bővebben: NSO

Valóban filmbe illő jelenet volt: