Eldarral beszélgetett a sportnapilap.
– Ezekben a napokban a bosnyák válogatott edzőtáborában tartózkodik. Ott is ferencvárosi csapattársával, Adnan Kovaceviccel van egy szobában?
– Naná! Összeszokott páros a miénk. Ha a Ferencvárossal utazunk valahova, akkor is egy szobában vagyunk. Jó barátok vagyunk, fél szavakból is megértjük egymást, fontos ez olyankor, amikor napokig össze vagyunk zárva.– Repül az idő, hiszen 2019 nyarán érkezett a Ferencvároshoz, most pedig kétezer-huszonkettőt írunk. Gondolta volna, hogy ilyen sokáig marad?
– Örültem a magyarországi lehetőségnek. A cseh bajnokság után más ligában szerettem volna kipróbálni magam, a Sparta Praha és a Spartak Trnava után előrelépés volt a Ferencvárosba szerződni. Utólag mondhatom, ennél jobban nem is dönthettem volna. Telitalálat volt az átigazolásom!– A napokban meghosszabbította érvényben lévő szerződését. Nem vágyott máshova?
– Jól érzem magam a klubnál, a vezetők korrektek velem, és számomra az is fontos, hogy a családom is viszonylag közel van hozzám. Budapestről négy és fél óra alatt odahaza vagyok Boszniában. Ráadásul a magyar főváros csodás hely, a barátnőmmel remekül érezzük magunkat itt, szóval nincs okom panaszra, és a váltáson sem gondolkodtam.– Voltak azért érdeklődők?
– Akadt néhány klub, akinek felkeltettem az érdeklődését, ám minden amellett szólt, hogy maradjak, és meghosszabbítsam a szerződésemet a Ferencvárosnál. Ez nem azt jelenti, hogy örökké itt maradok, de a következő években csak akkor távozhatom, ha valaki kivásárol a szerződésemből. Ez esetben pedig a Ferencváros is jól jár az eladásommal.– A bosnyák Tuzla városában született. Ott is nőtt fel?
– A tuzlai kórházban születtem, ám a Tojsici nevű kis faluból származom, gyerekkori éveimet ott töltöttem. A családom, szüleim és testvérem a mai napig ott laknak. Tuzlához nagyon közel van, nyolc-tíz kilométerre a központtól, nekem is ott van lakásom, ha hazamegyek, vagy ott, vagy a szüleim falusi házában alszom. Imádom az ottani életet.– Honnan a futball szeretete?
– Édesapám mindig is szerette a labdarúgást, ám a baráti focikon túl nem jutott. A bátyámmal mi viszont éjjel nappal a labdát rúgtuk, Muharem három évvel idősebb nálam, a mai napig odahaza, a Tuzla csapatában játszik, ő a csapatkapitány. Engem fiatalon külföldre sodort az élet, nyolc évesen én is bekerültem Tuzla városába, tizennégy esztendősen azonban már Csehországba költöztem.– Szülei könnyen elengedték?
– A kikötés az volt, csak akkor mehetek, ha édesanyám is költözik velem… Nem különösebben ellenkeztem, hiszen gyerek voltam. Rizikós volt a váltás. A Slovácko együttese igazolt le, anyanyelvemen kívül nem beszéltem semmilyen más nyelvet. Szerencsére viszonylag hamar beilleszkedtem.– Sokan úgy tartják, az NB I legjobb bal oldali védője. Mindig is ezen a poszton futballozott?
– Csehországban eleinte még bal szélső voltam. Gyerekkoromban is elől játszottam, talán ezért is tudom megfelelően segíteni a támadásokat. A bosnyák válogatottban pedig amennyiben három belső védővel állunk fel, gyakran én vagyok a bal oldali belső hátvéd. A Ferencvárosnál egyértelmű feladatom a támadásokhoz való fellépés.– Beadásai sokszor tűélesen kanyarodnak középre. Sokat gyakorolja?
– A csapattársaim is dicséri a beadásaimat, ám megmondom őszintén, külön sosem gyakorlom őket. Mindig is veszélyesen tudtam középre kanyarítani a labdát, azt hiszem ezt hívják adottságnak.– Túl van hatvan magyar élvonalbeli mérkőzésen. Emlékszik ki ellen szerezte egyetlen gólját?
– Persze, hogy emlékszem. A Zalaegerszeg otthonában nyertünk kettő egyre. Botka Endre kiállítása miatt tízen maradtunk a pályán, ráadásul egészen szép gólt lőttem. Érdekesség, az emberhátrány miatt akkor éppen a védelem jobb oldalán játszottam, onnan értem el a gólt.– Meg lesz a harmadik aranyérme a Fradival?
– Úgy tervezem! Profi karrierem negyedik bajnoki címe lenne, Szlovákiában a Spartak Trnava együttesével végeztem az élen, a Ferencvárossal pedig három év alatt a harmadik aranyérmemre pályázok. Na és azt sem bánnám, ha idén a Magyar Kupa győzelem is meglenne mellé.– Sztanyiszlav Csercseszovot milyen edzőnek tartja?
– Alapos szakember. Minden edzőnek időre van szüksége, hogy a csapata átvegye a stílusát, a játékosai megismerjék, mi az, amit pontosan elvár tőlük. Örömmel mondhatom, jó úton járunk, és ha minden jól alakul, bajnokok leszünk.
