„Ugri” ma ünnepli születésnapját, ezen alkalomból beszélgettek vele. Isten éltesse!
– Isten éltesse születésnapja alkalmából! Hogy telik a napja?
– Telefonálgatok egész nap, reggel hét óra óta csöng a telefonom. Egy fradista társasággal is találkozom ma, ők is felköszöntenek.– Ahhoz képest, hogy légvonalban alig két kilométerre lakott az Üllői úti pályától, elég későn, huszonöt évesen ért oda. Miért?
– Elindultam én a Fradi-pályához, oda is értem, csak mire a toborzókon az „Sz” betűsök sorra kerültek, már be is telt a létszám. Háromszor is próbálkoztam, aztán mentem a KSI-be, onnan egy idényre a Tipográfiába.– Ezt követően került a Ferencvároshoz, a klub színeiben Magyar Kupát, valamint bajnokságot is nyert. Milyen emlékei vannak a zöld-fehérben eltöltött hat évéről?
– Sportpályafutásom hat legszebb éve volt. Ott születtem a Fradi-pálya mellett, gyerekkoromban mindig arról álmodtam, hogy zöld-fehérben fogok játszani. A toborzókon azért nem kerültem sose sorra, mert „sz” betűvel kezdődött a nevem és túl sok gyerek volt előttem. Ezért mentem végül a KSI-be, de
mindig is az volt a célom, hogy a Fradi játékosa legyek. Mindig is Albert szerettem volna lenni, az végül nem lettem, de azért kicsit hozzá tudtam adni én is ehhez a klubhoz.– Aztán a Honvéd Schönherz SE következett, a Kádár-rendszer tipikus katonacsapata, az ilyen helyeken nemcsak kitűnni lehetett, hanem el is tűnni. Voltak NB I-es reményei?
– Hogyne lettek volna! Bíztam benne, a Bakony Vegyészben az NB II gólkirálya lettem. Bár a KSI után volt rossz tapasztalatom. A később újpesti Sarlós Andrást megkértem, segítsen csapatot keresni, ő Baróti Lajosnak szólt, aki a Csepelt ajánlotta. Ám amikor odamentem, Keszthelyi Mihály edző azt mondta, kicsi vagyok én futballistának. A Vegyész trénerének, Bartalfi Károlynak viszont sokat köszönhetek, mert nem hagyott elkallódni, a katonaság alatt aláírtam az ETO-hoz. A Fradiban is próbálkoztam, Dalnoki Jenő nem értette, mit keresnék ott – már csak azért sem, mert huszonegy évesen megnősültem, Győrben játszottam.– Ezt követően került a Ferencvároshoz, a klub színeiben Magyar Kupát, valamint bajnokságot is nyert. Milyen emlékei vannak a zöld-fehérben eltöltött hat évéről?
– Sportpályafutásom hat legszebb éve volt. Ott születtem a Fradi-pálya mellett, gyerekkoromban mindig arról álmodtam, hogy zöld-fehérben fogok játszani. Mindig is az volt a célom, hogy a Fradi játékosa legyek. Mindig is Albert szerettem volna lenni, az végül nem lettem, de azért kicsit hozzá tudtam adni én is ehhez a klubhoz.– Igaz, hogy az döntött a Fradi mellett, hogy Albert Flórián a székházban adott önnek egy pár Adidas-cipőt?
– Tárgyaltunk Hargitai Károly elnökkel, Albert Flórián is ott volt mint technikai vezető. Egyszer csak kiment, s visszajött a csukákkal.– Rendre hangoztatta, Albert a 9-es, ön csupán fél 9-es. A szerénység mondatta önnel?
– Nem, az igazság!– És azt is mondta, hogy nem tud futballozni, csak gólokat lőni?
– Mindig is így vélekedtem. Vegyük például a Fradit: Nyilasi Tibor és Ebedli Zoltán tudott futballozni, én nem. Igaz, gólokat azért lőttem. Úgy szereztem kétszáznyolcvankét meccsen százötvennyolc gólt, hogy sem tizenegyest nem lőttem, sem szabadrúgást. Minek? Ott volt Ebedli Zoltán meg Pogány László.– Másik, gyakran hangoztatott vélekedése, hogy „A góllövés az egyetlen olyan dolog a labdarúgásban, amit nem lehet megtanítani.” Tényleg így van?
– Edzőként én sem tudtam megtanítani senkinek. Érzék kell hozzá. Ott lenni a kipattanó labdán, s én ott voltam. Nem a lövést figyeltem, gól lesz-e belőle, hanem azt, ha kipattan a kapusról, bekotorjam.– Milyen volt az akkori Fradi?
– Más volt, mint manapság, hiszen ma nyolc nyelven beszélnek az öltözőben. Gyakran váltanak klubot manapság a játékosok, mi még alig vártuk, hogy a Fradiba jöhessünk.– A volt csapattársaival azóta is jó viszonyt ápol?
– Persze, ha egy héten nem hívjuk egymást kétszer, már megy a felkérdezés, hogy miért nem kerestél. Figyeljük egymást, hogy mindenki rendben van-e.– A Fradiból Ausztriába igazolt, a Sturm Graz csapatába. Hogyan emlékszik vissza a légióséveire?
– Mikor megkereste a Fradit a Sturm Graz, egy akkora összeget kért értem a klub, amit a Barcelona sem fizetett volna ki. Pusztai Szabolcs, aki akkoriban lett ott technikai vezető végül elintézte, hogy kiengedjenek, persze ennek meg is lett a következménye… Szép emlékeim vannak Ausztriáról, bár a Fradit semmilyen klub nem überelheti. Kint kicsit másként kezelték a focistákat, csak a teljesítményünkre kellett koncentrálnunk. Úgy szoktam fogalmazni, hogy ott nem kellett lelépnem a földre.– Dalnoki Jenőtől elbúcsúzott a halálos ágyán, holott a viszonyuk nem volt éppen barátságos.
– Voltak összetűzéseink, az egyik után távozni akartam a klubtól, Bálint László volt a csapatkapitány, csak annyit mondott, ne foglalkozzak semmivel, csak játsszak. Mit ad ég, nem sokkal később egy Haladás ellen megnyert bajnokin több gólt is szereztem, Dalnoki Jenő pedig átölelt és azt mondta: „A mi kutyánk kölyke.” Ezzel kvittek voltunk. Azért búcsúztam el tőle, mert az edzősége alatt kerültem a csapatba. Mégpedig álmaim csapatába, a Fradiba.– Hogyan látja a mai Fradit?
– Életem negyed részében csak a Ferencvárossal foglalkozom. Bízom benne, hogy sikerül megnyerni a bajnokságot.– Korábban vendéglátással foglalkoztál, manapság mivel telnek a mindennapjai?
– Igen, voltak vendéglőim, lottózóim. Mostanában utánpótlással foglalkozom, tehetségkutató vagyok a Szent István Gimnáziumban. Van nálunk 230 gyerek, nagyon jól érzem magam köztük. Lisztes Krisztián, Vincze Ottó vagy Lovrencsics Gergő is itt kezdte a karrierjét. Balázs Józsefet, az U19-es válogatott kapusát is például mi neveltük ki, ő rendszeresen véd az NB II-ben. Molnár Marcit most vitte el tőlünk a Fradi, remélem még sok remek futballistát fogunk tudni adni a magyar labdarúgásnak.
