Zorannal beszélgettek, aki egy ideje ismét clubunkért dolgozik.
– Biztos sokan örömmel veszik, hogy egy ideje újra kötődsz a Fradihoz azzal, hogy játékosokat térképezel fel a klubnak.
– Igen, elsősorban az ex-jugoszláv területekről, ezért is élek Szabadkán. Sok utazással jár ez a munka, a héten épp Belgrádba autóztam, ahol megnéztem a szerb és a horvát U19-es válogatott mérkőzését, mit mondjak, számos fantasztikus tehetséget láttam. A személyes jelenlétek mellett az egyik elemzőprogramon, a Wyscouton ugyancsak folyamatosan figyelem a fiatal futballistákat, a tapasztalataimról, meglátásaimról pedig Hajnal Tominak számolok be.– Sokkal több (sajnos) a tehetség a délszláv területeken, mint idehaza?
– Úgy fogalmaznék inkább, van, amiben sokkal jobbak. A magyar játékosok közt is sok a tehetség, látszik rajtuk, milyen hangsúlyok mentén nevelték őket: jók a labdás koordinációban, technikailag képzettek, de összehasonlítva őket a szerb, horvát talentumokkal megállapíthatjuk, utóbbiak sokkal több váratlant húznak. Az ösztönös képességek sokkal inkább felfedezhetők. Mindemellett pedig szinte egytől-egyig úgy néznek ki, mint a felnőtt futballisták, a magyar válogatott tagjait látva az az érzésed, van még mit magukra szedniük. A szerbek, horvátok már ebben a korban kész férfiaknak tűnnek, de hát nem véletlenül szaladgált nagyjából 150 millió eurónyi érték a gyepen. Beszéltem a helyi kollégákkal, ők mondták, körülbelül ennyit érnek a pályán lévők…– Milyennek véled a felnőtt magyar futballt?
– Nézem az NB I-et a televízióban, érdekes a liga. Egyfelől a Ferencváros kiemelkedik, ami csak azért tölt el némi szomorúsággal, mert akkor lenne még jobb a Fradi, ha a riválisok is erősebbek lennének. Már csak ezért is szeretném, ha a Vidi kimászna a gödörből, ha a Fradi Újpest elleni meccsei tényleg rangadók lennének, bár az utóbbi időben az új trénerrel tetszik az Újpest játéka. A Kisvárda ugyancsak, ott Révész Attila személyében dolgozik egy munkamániás ember, akinek éjjel-nappal a futballon jár az esze, érti is a dolgát, meg is látszik az eredményeiken. A játékos-megfigyelés és -kiválasztás is jól működik náluk. Másfelől viszont örülök, hogy ennyire izgalmas a bajnokság, nem tudni, a számos veszélyben lévő csapat közül ki búcsúzik a szezon végén.– A ferencvárosi internacionáléval is megbékéltél? Mert a közönség úgy fest, igen, telt ház van a nemzetközi mérkőzéseken, szép számú szurkolósereg a legnagyobb rangadókon.
– Az eredmény beszél. Az utolsó három évben egyaránt a Ferencváros lett a bajnok, az európai kupák csoportkörében szerepelt, volt újra a Bajnokok Ligájában, legyen is ott mindig. Nemzetközi sikerekre tör, és ezt ily módon tudja megvalósítani. Tudom ugyanakkor, hogy a Fradi vezetői is akartak magyarokat igazolni, olyan magas árat szabtak meg azonban értük, hogy célszerűbbnek találták külföldről minőséget hozni. Elfogadtam a helyzetet, még ha szeretném is, ha többségében magyarok játszanának a Fradiban és az NB I-ben, azzal a magyar labdarúgás egésze és a válogatott is erősödne.– A ti Fraditoknak miben rejlett az ereje? Mert az elmúlt évekbeli Ferencvárost a jó külföldi edző és a minőségi légiósok emelték egy szinttel feljebb.
– Azért nálunk is remek játékosok rúgták a labdát, a fiatalok és a rutinosabbak, valamint a légiósok is jó futballistáknak számítottak. Nagyszerű csapategység formálódott eközben, erős volt a csapatszellem, ha a Bánki Dodi szervezte öregfiúk-csapatban találkozunk, ma is nagyon örülünk egymásnak. Az összetartó társaság létrejöttében alaposan benne volt Novák Dezső és Mucha József, kiválóan érezték, mire van szükségünk. Ha két-három meccsen nem nyertünk, összegyűltünk Albert Flóri éttermében, kibeszéltük a gondokat, és legközelebb győztünk.– Egyetlen szezont töltöttél el a Ferencvárosban, mégis mindenki a zöld-fehérekkel azonosít. Ennyit számított, hogy Goran Kopunoviccsal a BL-be lőtted a Fradit?
– Nagyon úgy fest. És senki nem hiszi el nekem, hogy egy évet játszottam mindössze a Fradiban. Ha szóba kerül, mindenki többre emlékszik, két-három szezonra. Pedig csak egy volt. Aztán kirúgtak.– Kirúgtak?
– Hát, ha nem is konkrétan, de a klubvezetés inkorrekt hozzáállása a távozásomat készítette elő. Húsz százalékkal kevesebb pénzt ajánlottak, mint az előző idényben, azt hittem először, viccelnek. De hát bajnokok lettünk, a Bajnokok Ligájában szerepelve rengeteg pénzt kerestünk, hogy hogy megvágnák a fizetésem, kérdeztem. Műfüves pályát építettünk, csinosítani kellett a stadiont, felelték, azonban az volt az igazság, hogy nem láttak már bennem üzletet. Azzal, hogy új játékost szerződtetnek, lehetett megint mutyizni. Sokan eligazoltak, szenvedett is később a Fradi. Pedig logikus lépés lett volna egyben tartani a társaságot, némileg megerősíteni, ahogy azt ma csinálják a klubban. Intelligensen, előrelátóan. Ezért is egyre erősebb a Ferencváros. Mert mégiscsak az a legfontosabb, kik alkotják a csapatot, illetve, hogy ki az edző.A teljes beszélgetés: Büntető
