Középpályásunkkal beszélgettek, aki elmondta, hogy még legalább öt évig szeretne focizni.

– Becsületes neve Wergiton do Rosário Calmon. Hogy is jött akkor ez a Somália becenév?
– Tizenhat éves voltam, amikor odahaza Rióban komolyabban is focizni kezdtem. A város Bangu nevű negyedében kezdtem játszani, és a felnőttek között volt egy Somália nevű futballista, akinek a többiek szerint kiköpött mása voltam. Az edzéseken nehéz volt kimondani az igazi nevemet, a Wergitont, így egyre gyakrabban kezdtek Sominak hívni. Somi, passzolj ide, Somi, itt jövök… Aztán rám ragadt.

– Már akkor ez a név szerepelt a mezén?
– Egy idő után igen. Mindenki így hívott. Igazából nem lett volna értelme a Wergitont ráírni.

– Hivatalos okmányában nem szerepel ez a név, ugye?
– Ez csak a művésznevem. Kizárólag a futballközegben hívnak így, az útlevelemben, igazolványaimban a becsületes nevem szerepel. A családomban is mindenki így hív, édesanyám száját talán sosem hagyta el a Somália név.

– Milyen volt az élet gyerekként Rióban?
– Ahogy mondtam, a Bangu nevű negyedben kezdtem futballozni, ám az igazi gyerekkorom a város Duque de Caxias negyedéhez köthető. Ott laktunk, ott nőttem fel. Csodálatos gyerekkorom volt, nem voltunk gazdagok, de mindenünk megvolt, ami kellett. Sok időt töltöttem az utcán a barátaimmal, eshetett eső, fújhatott szél, bennünket semmi sem érdekelt, jöttünk-mentünk, fociztunk. A város ezen része északnyugatra fekszik a központtól, nagyjából húszpercnyire a belvárostól, közel a nemzetközi repülőtérhez. A Copacabana innen azért messze van, nem úgy teltek a napjaink, hogy reggel lesétáltunk a tengerpartra, délután pedig haza.

– A város nyomornegyede is messze volt önöktől?
– Az egész más rész. Ebből a szempontból Rio különös város. A világ összes városában a gazdagok költöznek a dombokra, élvezve a luxus mellett a panorámát is, Rio de Janeiro nem ilyen. Itt a domb a szegénynegyedek és a nélkülözés szinonimája, a tehetősek lakóhelye pedig az aszfalt. Cserébe közel vannak az óceánhoz.

Nyár

Nem is kérdés, ez a kedvenc évszakom. A telet és az őszt ki nem állhatom, a tavasz még úgy-ahogy elmegy… Noha hosszú ideje Magyarországon élek, a Balaton sosem állt közel hozzám, nyaranta ha szünet volt, nyomban repülőre ültem, és meg sem álltam Brazíliáig.

Kertészkedés

A budai oldalon élünk, ilyenkor kora tavasszal nincs sok teendő a kertben, a fű sem nő még. De ha itt lesz a jó idő, nem jelent gondot beállni a fűnyíró mögé. Sőt, kifejezetten élvezem a kerti munkát.

Autó

A nagy autókat szeretem. A sportosabb, kisebb járgányok sosem álltak közel hozzám, a Volkswagen Touareg a kedvencem. Nagy, erős, elegáns megjelenésű, és biztonságos is, ami családapaként immár a legfontosabb.

Zene

Szinte mindenevő vagyok. A telefonomon lévő applikáció segítségével különböző mixeket állítok össze, azokat szoktam hallgatni a mérkőzések előtt is. A rap stílust nem szeretem, minden más jöhet. Sok brazil zenét is hallgatok.

Színész

Denzel Washington nagyszerű színész, az összes filmjét láttam. Nem véletlenül kapott két Oscar-díjat és számtalan más elismerést. A tűzben edzett férfi az egyik kedvencem.

– A híres óceánpartra, a Copacabanára nem is járt le soha?
– Tinédzserkoromban egyre többet. Akkor már sokat fociztunk ott is a homokban, esténként pedig összegyűltünk, vittünk le sütni való húst, halat, zöldséget, jól éreztük magunkat a parton. Felejthetetlen a hangulatuk ezeknek az estéknek. Körbeültük a tüzet, előfordult, hogy harmincan-negyvenen is összejöttünk.

– A futballt a haverok miatt kezdte el?
– A bátyám miatt. Mindössze egy év van közöttünk, de ő hamarabb kezdett játszani, mint én, és csodáltam, mennyire ügyes. Öccseként természetesen utánozni szerettem volna, elhatároztam, én is futballista leszek. Mondani sem kell, a bátyám már régen nem játszik, én pedig még mindig Európában profiskodom… Ilyen az élet.

– Ketten vannak testvérek?
– Van két húgunk is. Nagy a család. Az egyik lánytestvérem és a bátyám odahaza van Brazíliában, a másik lánytestvérem itt, Budapesten, neki két kisfia van. Egyébként most édesanyám is a magyar fővárosban tartózkodik, ugyanis nemrég született meg a kislányom, mindenképpen itt szeretett volna lenni. Ahogy közeledett az időpont, repülőre ült, és jött.

– Jól jön a segítség?
– Jázmin szerencsére jó baba, eszik és nagyokat alszik. Nagyon picike még, két hete jött a világra.

– Bent volt a szülésnél?
– Semmi pénzért sem szerettem volna kihagyni. Csodálatos pillanatok voltak. Tartottam az erőt a páromban, de azért arra is volt időm, hogy a születést követően felvételt készítsek a kislányom első pillanatairól. Aztán a mellkasomra tették Jázmint, na azt az együtt töltött néhány percet sosem felejtem el. Egyszerűen hihetetlen érzés volt! Nem tagadom, elérzékenyültem, és egy-két könnycsepp is megjelent a szemem sarkában.

Hiába voltak kiugróan jó idényei, a válogatottságra semmi esélye sem volt. Vajon mennyire bántotta ez karrierje során?

Nem tagadom, annak idején, amikor a Ferencvárosból Franciaországba, a Toulouse csapatába igazoltam, eljátszottam a gondolattal, milyen lenne, ha… Jó erőben, jó formában voltam, majd’ szétvetett az energia, és a játék is nagyszerűen ment. Csakhogy fel kellett ébresztenem magamat, elég volt megnézni a brazil válogatott névsorát. Nem a kezdőcsapatét, hanem a bő, negyvenes keretét. Hihetetlen futballisták sora. Nekem a válogatottság álom maradt. Végig amolyan lehetetlen küldetésként éltem meg a pályafutásomban.

– Kislányt vagy kisfiút szeretett volna?
– Kislányt. Nekem nem is volt kérdés, valahogy az elejétől éreztem, hogy első gyermekem kislány lesz. Édesanyámék sem bánják, hiszen a bátyámnak négy fia van, ahogy említettem, a húgomnak is két kisfia, egyedül a másik húgicámnál van egy kislány.

– Párját előző állomáshelyén, Szaúd-Arábiában ismerte meg. Hol találkoztak, hogyan alakult ki a kapcsolatuk?
– Egy baráti társaságban mutattak be bennünket egymásnak. Nyomban egy hullámhosszra kerültünk, órák hosszat képesek voltunk beszélgetni. Amikor kiderült, hogy Szaúd-Arábiából visszaköltözöm Budapestre, nem sokat gondolkodott, azt mondta, ahová én megyek, oda jön ő is.

– Futballkarrierje befejeztével hol képzelik el a jövőt? Brazília, Szaúd-Arábiába, netán Budapest lehet a végső állomás?
– Na, ez jó kérdés… Rengeteget gondolkodtam már rajta. Sosem tagadtam, új otthonra leltem a magyar fővárosban, ám egyelőre képtelen vagyok eldönteni, pályafutásom befejezése után mitévő legyek. Maradjak a családommal Magyarországon, vagy költözzünk haza Dél-Amerikába? Egy biztos, Szaúd-Arábia nem opció. A pandémia miatt nagyon régen voltam odahaza Rióban, több mint két éve nem láttam az otthoniakat. Remélem, a nyáron lesz lehetőségünk hazautazni. Már a kis Jázminnal együtt.

Többgyermekes apuka lenne

Öt év múlva még futballozni szeretnék. Nem lesz egyszerű, hiszen 33 múltam, de jó erőben érzem magam. Hogy aztán hol leszek addigra, tényleg képtelenség megmondani. Persze nem bánnám, ha itt lehetnék Magyarországon. Ami a családot illeti, remélhetőleg már nem csak egygyerekes családapa leszek, hiszen a párommal Jázmin mellé kistestvért is szeretnénk.

– A család létszámát illetően már most sem panaszkodhatnak, hiszen a kutyákkal együtt máris hatan vannak. Honnan ez a sok háziállat?
– Mindig is lelkesedtem a kutyákért, és amikor Franciaországban játszottam a Toulouse együttesében, vettem egy francia buldogot. Szaúd-Arábiába semmiképpen sem szerettem volna magammal vinni, hiszen a forróság ezeknek a kutyáknak a legnagyobb ellenségük, nem érezte volna jól magát. Budapesten találtam neki egy befogadó családot, ők abban a két évben vigyáztak rá, amíg odakint játszottam.

– Na jó, de a többiek?
– A párom a pandémia idején odahaza, Szaúd-Arábiában maradt, majd amikor végleg elköltözött, hozta magával a husky kutyusát is. Itt, Budapesten pedig elhatároztuk, egy törpespiccet mindenképpen szeretnénk még. Szépen lassan összejött a három.

– Több mint tíz éve, hogy megérkezett az Üllői útra. Nemigen beszélt még róla, végül is hogyan került annak idején Brazíliából éppen Magyarországra?
– Dél-amerikai menedzserem egyszer azzal állt elém, lenne lehetőség Magyarországon bizonyítani, hogy jó vagyok egy európai szerződésre. Huszonkét éves voltam akkor. Brazíliában a karrierem elején alacsonyabb osztályban játszottam, majd a másodosztályig jutottam. Nem ment rosszul a játék, az ügynököm látott bennem fantáziát. Amikor szóba került a magyarországi lehetőség, először azt sem tudtam, mit gondoljak. Ha jól emlékszem, eleinte fél évre kölcsönbe érkeztem, azt követően ajánlott a klub hosszú távú szerződést.

– Igaz, hogy az első téli felkészülés idején a hidegben a lehelete láttán azt hitte, hogy füstöl a szája?
– Piszkosul hideg volt! Brazíliában nem voltam hozzászokva a hideghez, a hóhoz pedig főleg nem. Télen nyomban az első felkészülési mérkőzésen havas pályán kellett futballozni a Népligetben. Nem kis meglepetés volt ez nekem, hiszen korábban sosem láttam havat. Nagyon fáztam, egy pillanatra sem álltam meg. Futottam tizenhatostól tizenhatosig, mert ha megálltam, le akart fagyni kezem-lábam.

– Van olyan, aki azóta is ott dolgozik a klubnál?
– A stábból Lipcsei Gábor, Jeffi, azaz Jefferson, valamint Czakó Péter és Bali Péter. A játékosok közül senki.

– Budapesten magyarok vagy inkább brazilok a barátai?
– Sok brazil él a magyar fővárosban, összetartó nép a miénk. Sokukkal tartjuk a kapcsolatot, és vannak speciális brazil estek is a városban. Ilyenkor rengetegen összegyűlünk, brazil ételeket eszünk, brazil zene szól, mindenki jól érzi magát.

– Korábban beszélt egy titkos vágyáról is, mely szerint szeretne magyar állampolgár lenni. Van rá esély?
– Nem mondtam le róla. Van egy házam Budán, a harmadik kerületben élünk, a Ferencváros megbecsült tagja vagyok. Félig tényleg magyarnak érzem magam, a magam részéről készen állok rá.

SportKrém – NS