A lányok az NBI-ben is megkezdik a tavaszi szezont ma délután.
Női labdarúgás, NBI, 13. forduló
Kocsis-sporttelep, 14.00: Ferencváros – Astra HFC
A kapuba visszatérő Chandra Bednarral beszélgettek:
– Megvolt a nagy visszatérés, ráadásul egy nagyon fontos győzelmet arattatok a Magyar Kupa negyeddöntőjében, te pedig hibátlan teljesítménnyel térhettél vissza a Ferencváros kapujába. Hogy érezted magad ennyi idő után újra tétmeccsen?
– Szerencsére fizikailag nem volt akkora kihívás, mert edzéseken azért már tudtam gyakorolni, visszarázódni, ráadásul ez nekem olyan, mint a biciklizés. A meccsrutint sohasem felejtem el, nem nehéz újra felvenni a ritmust. Lelkileg viszont sokat jelentett, remekül éreztem magam, és boldoggá tesz, hogy újra a pályán lehetek a társakkal, és nem csak a kispadon vagy a lelátón. Nagyon szerettem volna már túllenni a sérülésen.– Pontosan milyen sérüléssel bajlódtál?
– Igazság szerint halmozódtak a problémák. Az történt ugyanis, hogy sajnos szeptember végén egy szerencsétlen szituáció következtében eltörtem a csuklómat, ami miatt ki kellett hagynom hat hetet. Utána pedig, hiába gyógyultam fel ebből a sérülésből, várt rám egy térdműtét. Régóta rakoncátlankodott a térdem, és terveztem, hogy a téli szünetben megcsináltatom, már nem halogathattam tovább. Akkor úgy nézett ki, további három hónap kihagyás vár rám, de szerencsére jól haladt a rehabilitációm, így a vártnál hamarabb visszatérhettem.– Milyen munkát végeztél a rehabilitációs időszakban?
– A csuklómmal nem volt bonyolult a dolog. Miután lejárt az idő, ameddig pihentetnem kellett, utána az volt a cél, hogy újra minél jobban megerősödjön. Így sok olyan gyakorlatot végeztem, amivel a jégkorongozók is erősítik a csuklójukat, például volt egy gumilabdám, amit mindenhová magammal vittem, és több mint háromszázszor megcsináltam vele egy nap a kiírt gyakorlatot, összeszorítottam aztán elengedtem. Ami a térdemet illeti, szerintem életemben nem kerékpároztam annyit, mint most, a műtét után… Emellett nagyon lassú mozgásokkal, sétával kezdtem, és medencében is sok lábgyakorlatot végeztem. A rehabilitáció utolsó időszakában pedig az egyensúly és a lábam erejének visszaszerzése volt hangsúlyos, így ekkor kiemelten sok kapusgyakorlatot csináltam a kapusedzőnk irányításával.– Lelkileg mennyire volt megterhelő ez az időszak?
– A sérülés mindig a legnehezebb dolog, amivel egy profi sportolónak meg kell küzdenie pályafutása során, fizikálisan és mentálisan egyaránt. Igazából nem is a fájdalom, vagy a kihagyás nehéz, a legrosszabb az benne, hogy nem lehetek ott a pályán a társaimmal, kívülről, tehetetlenül kell figyelnem, ahogy küzdenek. Nagyon nehéz feldolgozni, hogy bár ott vagy, nem csinálhatod, amit imádsz. De próbáltam ezt az egészet a magam javára fordítani, és úgy érzem, még koncentráltabban és motiváltabban tértem vissza, testben és lélekben egyaránt erősebb vagyok, mint valaha!– Ez azt jelenti, hogy most, túl a visszatérő meccseden száz százalékig készen állsz a rátok váró kihívásokra, a bajnoki hajrára és a Magyar Kupa végjátékára?
– Teljes mértékben! Büszke vagyok rá, hogy egy ilyen fantasztikus klubot képviselhetek, és hálás vagyok a nehéz időszakban kapott összes segítségért. Nagyon várom már a szezon legfontosabb meccseit, és nagyon éhes vagyok az újabb sikerekre!
