Az angol alsóbb osztályokban hosszú éveket lehúzó védővel beszélgettek, aki elmondta, bánja is, meg nem is, hogy végül nem öltözött zöld-fehérbe.

– Arra mindenesetre mutatkozott esély, hogy idehaza is megismerjen a szélesebb közönség, de sem a Fradiban, sem a Honvédban nem tudtad igazán megmutatni magad, hanem csak a magyar másodosztályban.
– Elsőre Bobby Davison, illetve Craig Short idején vetődött fel a nevem, az akkor a Fradiban is közkedvelt Anthony Elding rágta is a fülem, jöjjek haza. Együtt és egymás ellen is játszottunk Angliában, kikérte a véleményemet, mielőtt Magyarországra szerződött, szerette volna, ha követem, engem azonban szerződés kötött Angliához. Akkor ezért nem jöhettem, másodszor pedig azért, mert inkább a Lutont választottam, jóllehet a Prukner László irányította Ferencvárosban próbajátékon is megfordultam. Bánom is, meg nem is, hogy úgy döntöttem. Elvégre a Fradiban játszani hatalmas elismerés, kipróbálhattam volna, mire vagyok képes ezen a szinten, akkor ráadásul topformában futballoztam. Más szempontból viszont két ragyogó szezont produkáltam Lutonban, ha nem maradok, lemaradok a rájátszásról, valamint az FA-kupa-sikerekről. A Honvéd azután jött, hogy eldöntöttem, hazaköltözöm. Tizenkilenc évesen gyerekként mentem el, huszonhét éves felnőttként tértem haza. Előbb a Pintér Attila-féle Győrben adódott lehetőség próbajátékra, a BL-selejtezős ETO-nak kellett még védő. Pintér az első benyomások alapján nagyon pozitívan szólt rólam, a harmadik nap azonban beszakadt a vádlim, amellyel egy olyan sérüléshullám kezdődött, ami soha nem is ért aztán véget. Angliában az évi negyvenhat bajnoki majd mindegyikén játszottam, legfeljebb sárga vagy apróbb meccsbaleset miatt hagytam ki egy-egy mérkőzést, egyáltalán nem voltam sérülékeny. Hazatérve alaposan felbomlott bennem az addigi lelki egyensúly, én legalábbis ennek tulajdonítom a sérüléscunamit. A vádlisérülés miatt Győr kudarcba fulladt, csak szeptember elejére lettem újra egészséges. Akkor mentem le a Marco Rossi-féle Honvédba, edzettem velük, szerződtettek is, de egyik sérülés jött a másik után. Újra beszakadt a vádlim, mandulagyulladás gyötört, amikor a tavasszal elhagyta Kispestet Rossi, én is szerződést bontottam a klubbal. Az a típus vagyok, aki mindig saját magában keresi a hibát, azt hiszem, én nem voltam abban a fizikai, lelki, szellemi állapotban, ami kívánatos lett volna. Mindig is lelkizős típus voltam, nem éreztem talán olyan tökéletesen magam a hazai közegben, de tudom, ez most úgy hangzik, mintha másokra mutogatnék, holott hittel vallom, sosem szabad másban keresni a hibát. Rajtad múlik, mire viszed. Én nem voltam elég erős fejben, ez az igazság.

A teljes interjú: Büntető