A New York Times hosszú írásban mutatja be klubunk gyorskorcsolyázóját, John-Henry Kruegert, aki a magyar válogatott tagjaként olimpiai bronzérmes lett Pekingben.

Krueger Pittsburgh határában nőtt fel, írja a szerző, Kevin Draper, és ő lett az első amerikai, aki érmet nyert Pekingben – igaz, magyar válogatottként. Egy ideig Kruegert hazájában a következő Apolo Ohnónak tartották, és most ő lett az első téli olimpiai sportoló, aki az USA-nak és egy másik országnak is érmet szerzett.

De a családja ezért nem kér bocsánatot: „Mi egészen, egészen másként látjuk ezt„, mondja az édesanyja, Heidi. „Neki ez a szakmája. Felmérte a helyzetét, és hálás, amiért ezt a döntést hozta.” Fiatalkorában szeretett bele a sportágba. Édesanyja, aki műkorcsolya-edző, bátyját Cole-t és őt minden héten négyórás autóúton vitte el az edzésekre Washingtonba. 16 évesen John-Henry Salt Lake Citybe költözött, hogy együtt eddzen az amerikai válogatottal, de a 2014-es olimpiát sertésinfluenza miatt ki kellett hagynia. Ezután Dél-Koreában edzett, majd Hollandiában, honfitársaival csak a világkupasorozatok alatt találkozott.

A 2018-as olimpia után Budapestre költözött, ahol bátyja már a magyar válogatott tagjaként korizott. John-Henry néhány hónap után útlevelet kapott és most már a piros-fehér-zöld színekért küzd. Egy pekingi gyorsinterjú során a 26 éves Krueger már-már szerzetesiként írta le az életmódját: „A csapat és én korcsolyával kelünk és fekszünk, csak a jég van. Újra, újra és újra.”

Heidi így írja le fiai tipikus napját: bemelegítés, két óra a jégen, délutáni étkezés, száraz erőedzés, majd médiakötelezettségek. „A fiaim általában már az ágyban vannak fél nyolckor. A korcsolyázók ezen a szinten ilyenek, minden országban. Ilyen a napjuk.”

Kruegert még az olimpikonok magas elvárásaihoz képest is motiváltként írják le az őt ismerők. Nincsenek hobbijai a videójátékok és a teaiváson kívül. „A srác imádja a gyorskorit„, mondja J.R. Celski, aki az amerikai válogatottban volt Krueger csapattársa, „Ennyi. Ez az élete.”

Ez a koncentráltság vezette a sport csúcsára őt, de az amerikai csapattal szembeni konfliktusa vezette ahhoz, hogy a magyarokhoz csatlakozzon. Az amerikai szövetség költségvetése néhány millió dollár. A legjobbak is csak évi húszezer dollárt kapnak a szövetségtől. Ebből kellene megélniük, családi segítséggel, vagy másodállással. Kevesen elég népszerűek ahhoz, hogy szponzoroktól komoly bevételeket kapjanak. A 2018-as olimpiai ezüstért kapott tizenötezer dollár arra volt elég, hogy kifizesse azokat a kölcsönöket, amelyeket az olimpiára kijutás érdekében vett fel.

Magyarországon, mint a világ legtöbb országában, az elit atléták támogatást kapnak az államtól. Ösztöndíjat, lakhatási támogatást és autót a szponzortól. „Családi vagy személyes kölcsönök nélkül tudok majd élelmiszert venni, lakást bérelni, ruhát és felszerelést vásárolni„, mondta Krueger azután, hogy csatlakozott a magyar válogatotthoz.

„Kruegerék elég agresszív követelésekkel álltak elő, hogy a Team USA tagja maradjon, ezeknek nem tudtunk megfelelni„, mondja Ted Morris, az amerikai gyorskorcsolyázók vezérigazgatója.

Krueger vitatja ezt, szerinte nem csak a pénzügyekről volt szó, még ha ez is lett a médianarratíva középpontja. Amikor rákérdeztek a további okokra, azt felelte, hogy ideje továbblépni.

„Már nem érdekel, mert ez mindkét fél számára fájdalmas. Azt gondolom, minél többet foglalkozom ezzel, annál kevesebbet tudok foglalkozni a jelenlegi dolgommal.”

A Krueger-család hangsúlyozza, hogy John-Henry nem zsoldos. Dédapja Magyarországról emigrált, nagyapja pedig csak magyarul beszélt otthon. John-Henry hetente jár magyar órákra, de tudja, hogy nehéz lesz folyékonyan megtanulnia a nyelvet. „De akármilyen rosszul is megy, a tiszteletem jeléül mindent meg kell ezen a téren is próbálnom amikor az ő országukban vagyok„.

Ő országuk, vagy az ő országa – kérdi a szerző. A rövid interjú során Magyarországot a hazájának nevezi. 2013 óta először edz rendszeresen egy csapattal. Két, szintén két hazával rendelkező korcsolyázóval, a Liu-testvérekkel együtt Krueger korcsolyázónagyhatalommá tette Magyarországot.

Ez nagy változás az amerikai tapasztalataihoz képest, ahol Kruegernek nem volt szoros kapcsolata a csapattársakkal. Celski, aki öt évvel idősebb nála, azt mondja, nem ismeri jól. 2018-as csapattársa, Thomas Hong elzárkózott az interjú elől.

„Emlékszem, volt, hogy 21 gyereket kellett elszállásoljak edzőtáborok alatt„, mondja az édesanya. Egyikük az a Ryan Pivirotto volt, aki a kétszemélyes amerikai csapat tagja Pekingben. Amikor egy hónapja egy videóinterjú során Pivirottót Kruegerről kérdezték, nagy mosollyal így válaszolt: „A mai napig jó barátok vagyunk, de – legalábbis számomra – ez mindig is baráti rivalizálás volt. Az elmúlt három évben úgy érzem, elértem a szintjét és szeretném legyőzni, legalább egyszer.„