Ma Ádó nyakába akasztották az olimpiai aranyérmet.

Liu Shaoang sporttörténelmet írt Pekingben a XXIV. téli olimpiai játékokon a férfi rövid pályás gyorskorcsolyázók 500 méteres versenyének döntőjében, hiszen ő ért elsőként a célba, ezzel pedig megszerezte Magyarország, valamint a Ferencvárosi Torna Club első egyéni téli olimpiai aranyérmét. A győztes futam másnapján 23 éves versenyzőnk beszélt a sporttörténelmi sikerről.

Az első kérdés arra vonatkozott, hogy Shaoang az első métertől az utolsóig vezetett, de mit érzékelt abból, ami mögötte történik.

Amikor a döntőhöz értünk csak egy taktika volt, mégpedig az, hogy előre állok és levezetem a végéig. Éreztem az oroszt, hogy le tudja majd rajtolni az orosz versenyzőt, éreztem a sebességét, viszont tudtam, hogy ha mögém kerül, akkor nem fog tudni megelőzni, hiszen egy viszonylag fiatal versenyzőről van szó, akiről tudom, hogy ha ezüstöt vagy bronzot szerez, akkor is örül majd, így nem fog butaságot csinálni a futam során. Próbáltam az első két kört tempósabban meghúzni, és akkor a táv utolsó felében védekeztem – mondta Liu Shaoang.

A folytatásban arra voltak kíváncsiak, hogy mennyire volt megnyugtató számára, hogy a két legnagyobb riválisa nem jutott be a döntőbe.

Az elődöntő egy nagyon nehéz futam volt, akár az is lehetett volna a döntő – folytatta Liu Shaoang. – Éreztem, hogy nekik nem volt meg az a mozgásuk, ami nekem, hiszen láttam, hogy nem mozognak olyan stabilan, gyorsan. Láttam, hogy nincsenek formában. Amikor odaálltam az elődöntőhöz, egyáltalán nem aggódtam, tudtam, hogy futamgyőztesként fogok továbbjutni.

Olimpiai bajnok versenyzőnk több ízben is elmondta, hogy egy kis időre van szüksége ahhoz, amíg minden leülepszik, de vajon hol tart most ebben a folyamatban?

Amikor beértem a célba, nem volt túl sok reakcióm, de nem is tudom mit szoktak érezni ilyenkor az emberek. Én reggel már úgy keltem fel, hogy tudtam, hogy olimpiai bajnok leszek. Lehet, hogy ez vett el egy keveset abból az érzésből, hiszen úgy álltam oda a futamhoz, hogy ez biztosan meglesz. Valahogy éreztem. Még most is próbálom feldolgozni, hiszen ez egy csodálatos eredmény.

A folytatásban az is kiderült, hogy a verseny napján volt-e benne bármiféle feszültség.

Visszanéztem a tegnapi futamokat, és mondhatni, hogy már-már félelmetesen higgadt és nyugodt voltam. Láttam a többi versenytársamnak az arckifejezését, és azt, hogy ők, hogyan melegítettek. Azt gondolom, hogy páran be voltak parázva és izgultak, de bennem nem volt izgalom, tudtam, hogy mire vagyok képes, és hogy mi fog történni.

Liu Shaoang és testvére többször is kiemelte, hogy valamelyikük sikere, az nem csak az egyiküké, hanem mindkettejüké. Ehhez kapcsolódóan kérdésünk arra vonatkozott, hogy testvére kizárása után érez-e bármiféle elégtételt, hogy végül mégis meglett az az olimpiai aranyérem?

Nyilván úgy lett volna a legszebb, ha ő meg tudja nyerni az 1000 métert, én pedig ezt az 500-at, vagy ha az 1000 méteren együtt állunk a dobogón. Ahogy Ákos is többször mondta, a kudarcot és a sikert is nagyon gyorsan el kell felejteni, és tovább kell lépni. Jönnek a következő futamok, a következő versenyek. Én bízok benne, hogy ha most nem jött össze, akkor legközelebb sikerülni fog.

Fradi.hu