Clubunk korábbi téli olimpikonja nagyon szurkol az utódoknak.
Ott volt 1964-ben Innsbruckban, 1968-ban Grenoble-ban és 1972-ben Szapporóban. Három olimpián részt venni több, mint életre szóló élmény. Almássy Zsuzsának, a legendás műkorcsolyázónőnek mindez megadatott. S most szurkol az utódoknak a pekingi játékokon. Ötven évvel ezelőtt egy csinos, határozott lány vitte a magyar zászlót a szapporói játékok megnyitóján. Élete álma vált valóra. Igaz, nem volt konkurencia, hiszen egyedül képviselte hazánkat Japánban…
– Rakétasebeséggel száguldott el az az ötven esztendő. Ám úgy emlékszem arra az olimpiára, mintha tegnap történt volna – mondta a 71 esztendős Almássy Zsuzsa, aki évtizedek óta Svájcban él, olimpián volt ötödik és hatodik, világbajnokságon bronz-, Európa-bajnokságon ezüst- és bronzérmet szerzett.
– Itt van előttem a felkészülésem megannyi pillanata. Jég akkoriban alig volt, leginkább tornateremben készültünk, és nekem megadatott, hogy külföldön is gyakorolhattam.
A szüleim rengeteget segítettek, és akárhogy is számolom, egy szép nagy ház árát elkorcsolyáztam. De megérte. Három olimpián vehettem részt, Szapporóban én vihettem a magyar zászlót. Ötödik lettem, s erre nagyon büszke vagyok. Lehettem volna bronzérmes is, de a szerencsén, no meg a zsűrin sok múlik ebben a sportágban. Kemény menet volt, szinte látom magam most is, ahogy a kötelező gyakorlatok előtt az öltözőben alszom, fejem alatt a korcsolyámmal. Ma is hallom, ahogy Vitray Tamás a nagy verseny előtt viccelődve azt mondta nekem: ha nem ugrod meg rendesen a dupla Axelt, bemondom a televízióban, hogy cigarettázol…Almássy nagyon szurkol a magyaroknak Pekingben.
– Nekem annak idején egy meleg kézfogás volt a jutalmam itthon, amikor hazajöttem az olimpiáról – mosolyodott el. – Nem a pénzért, sokkal inkább a dicsőségért versenyeztünk annak idején. Ma mások a körülmények és a feltételek. Tiszta szívből szurkolok a magyar versenyzőknek, s bevallom, becsukott szemmel már azt látom, ahogy szól a Himnuszunk, és a dobogó legfelső fokán ott áll valamelyik rövidpályás gyorskorcsolyázónk. Egy rossz mozdulat, egy szerencsétlen pillanat is dönthet, egy a fontos, bírni kell a nyomást.
