Clubunk tornász olimpikonjával, Tihanyi Endrével beszélgettek születésnapja alkalmából.

– Hogyan kezdődött a karrierje?
– Kisgyerekként – szinte rögtön, ahogy megtanultam lábra állni – elkezdtem tornázni otthon. Persze nem rendes gyakorlatokat végeztem, csak bukfenceztem vagy cigánykerekeztem. Negyedikes korom után megalakult az Angyalföldi Sportiskola, ahová felvettek engem is. Ott kezdtem el rendszeresen tornászni. Sokszor részt vettünk iskolák közötti versenyeken, amiken jól is szerepeltünk, általában a mi csapatunk nyert. Itt ismerkedtem meg Csányi Rajmund edzővel, aki később az egész pályafutásom alatt mellettem maradt.

– Hogyan lett a Ferencváros sportolója?
– Tizennyolc éves koromban el kellett hagynom a sportiskolát és egy egyesületet kellett keresnem. Csányi Rajmund edzőm jóban volt az Fradi tornászaival, illetve edzőivel, így az ő kapcsolatainak köszönhetően kerültem a kilencedik kerületbe. Tizennyolc éves koromtól egészen a visszavonulásomig a Ferencvárosi Torna Club tornásza voltam, jelenleg is a klub Örökös Bajnoka vagyok.

– Milyen volt a tornászok kapcsolata a Fradi többi sportolójával?
– Kissé elvoltunk különülve a többi szakosztálytól, de ennek ellenére gyakran találkoztunk és ismerkedtünk egymással. Remek barátságok alakultak így ki. A Fradinak sok sportolója volt válogatott, ezért például az olimpián is közösen vettünk részt. Nagyon hálás vagyok, hogy tornász lehettem, hogy fradista lehettem, s hogy kikerülhettem a mexikói olimpiára. De a lényeg számomra mindig a torna volt, az volt mindig a legelső.

– Ön volt Magyarországon az első, aki megugrotta talajon a duplaszaltót. Hogyan kell egy ilyen első ugrást elképzelni, ön kísérletezte ki ezt a gyakorlatot?
– Az edzőmmel közösen találtuk ki, hogy megcsinálom ezt a gyakorlatot. Hosszú felkészülést igényelt, első körben azt kellett elérni, hogy egyáltalán meg merjem csinálni. Ezután következett a rengeteg gyakorlás. Először homokos pályán gyakoroltam be, miután már ott ment biztonságosan, be lehetett vinni a terembe. Első próbálkozásra fejjel lefelé beleestem a homokba, a tornásztárasaim húztak ki a combomnál fogva.

– Pályafutása végeztével ön is edzősködött. Hogyan emlékszik vissza ezekre az évekre?
– A Fradiban kezdtem el edzősködni, azonban hosszú ideig a Honvéd foglalkoztatott, egészen edzői pályafutásom végéig. Később a Magyar Torna Szövetség ajánlott állást, ahol egészen nyugdíjazásomig dolgoztam, az izraeli tornászválogatott edzőjeként eltöltött másfél év kivételével.

A teljes beszélgetés: Fradi.hu