De már Ádó is úton van Pekingbe – mellette testvére, John-Henry Krueger és Bánhidi Ákos is nyilatkozott.

– Tényleg utazhat?
– Igen, minden követelménynek megfelelek, így kedd este végre felszállhatok a repülőre.

– Mi volt az első gondolata, amikor megkapta az értesítést a pozitív tesztről?
– Úgy gondoltam, hamar lecseng a történet, nem lesz miért aggódni. Az első pillanatokban nem gondoltam, hogy végül mégsem lesz nyugodt ez a néhány nap.

– Kinek mondta el először a rossz hírt?
– A testvéremnek, Shaolinnak. Még a családom többi tagjának sem szóltam eleinte, mert nem akartam, hogy feleslegesen izguljanak.

– Elárulja, hogyan reagált a bátyja?
– Nem idézném szó szerint a reakcióját… Shaolin nem értette, hogyan fordulhatott elő, ezzel egyébként így voltam én is: odafigyeltünk mindenre, önkéntes karanténba vonultunk egy szállodába, nem érintkeztünk senkivel, a Gyakorló Jégcsarnokban külön bejáraton közlekedtünk, folyamatosan teszteltek minket, tényleg óvatosak voltunk.

– Volt bármilyen tünete?
– Semmilyen.

– Vagyis tényleg kihagyás nélkül folytathatta az edzéseket?
– Igen.

– És miközben a sportág szerelmesei azért aggódtak, vajon elutazhat-e a társak után, ön szinte mindennap megrengette a Gyakorló Jégcsarnok falait: úgy hallottam, bődületes időket repesztett az edzéseken.
– Ezt ki mondta?

– Telegdi Attila, a szövetség gyorskorcsolya-ágazatának sportigazgatója.
– Akkor biztosan igazat mondott.

– Az azért örömteli, hogy a humorérzékét nem veszítette el ebben a nehéz helyzetben sem.
– Az első napok nem voltak könnyűek, rossz volt átélni, hogy nem utazhattam a csapattal Pekingbe – onnantól az volt a fontos, hogy kijussak az olimpiára. Beszéltem az orvosokkal, átnéztük a Covid-szabályzatot, tudtuk, ehhez mire van szükség, s mivel az első pillanattól nyugtatott mindenki, igyekeztem én is higgadt maradni.

– Bár nem hagyott ki edzéseket, de hogy érzi, a fizikai állapotában sem hozott negatív változást az intermezzo?
– Szerintem nem. Megkaptam az edzéstervet, és vagyok már annyira profi, hogy tudjam, hogyan is kell felépíteni egy-egy gyakorlást; de inkább érzésre próbáltam korcsolyázni ezekben a napokban, meg hát a „titkos informátora”, Telegdi Attila végig felügyelte a felkészülésemet.

– Nem volt furcsa a pekingi társak nélkül edzeni? Tudott iramot menni nélkülük is?
– A furcsa szó helyett azt mondanám, hogy más volt. Végig tisztában voltam vele, mire kell figyelnem, tudtam, hogyan kell edzenem – az elején nehéz és szokatlan volt, hiszen rögtön külön öltözőt kaptam, az itthon maradó társakban is volt némi félsz amiatt, hogy velem együtt jöttek fel a jégre.

– Kik vállalták, hogy edzenek önnel?
– Burján Csaba, Oláh Bence, Talabos Attila és Varnyú Alex dolgozott velem.

– A „koronavírusos” közjáték miatt változtak a pekingi céljai?
– Az előző néhány napban csak az lebegett a szemem előtt, hogy utazhassak az olimpiára, távolabbra nem is gondoltam. Amúgy valójában meg sem lepett, hogy éppen velem esett meg: ha visszatekintek a pályafutásomra, kijelenthetem, én vagyok a legbalszerencsésebb – velem mindig történik valami.

– De akkor Peking előtt ezt már letudtuk, innentől nem jöhet semmi rossz.
– Pontosan így gondolom én is. Minden nagyobb verseny előtt kell egy kis „tragédia”, ennek kapcsán sorolhatnám az eseteket, hiszen hol a derekam fájt, hol mentálisan jött egy malőr, hol a világbajnokságot felvezető verseny nem sikerült – s ha ezen túl vagyunk, jöhet a csoda!

– Azért ezzel vitatkoznék, hiszen az elért eredményei nem a csodának köszönhetőek, hanem a tehetségének, az elvégzett munkának, a szorgalmának.
– Azt nem is mondtam, hogy véletlenül esett meg a csoda. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor szereztem úgy érmet világversenyen, hogy elestek előttem, vagy valaki kilökte a másikat – nekem mindig mindenért nagyon is meg kellett dolgoznom.

– Ha minden jól megy, szerdán megérkezik Pekingbe, szombaton pedig már bajnokokat avatnak vegyes váltóban. Van realitása, hogy már az első versenynapon jégre lép a csapatban?
– Nem tudom, erről még nem beszéltem az edzőkkel. Az átállással szerintem nem lesz problémám, nekem ez általában gyorsan és könnyen szokott menni.

– A férfiváltóban viszont biztosan szerepet kap, s nem lesz könnyű dolguk, hiszen a nehezebbik elődöntőből kell megkísérelniük a fináléba jutást.
– Kik lesznek az ellenfeleink?

– Ugye most viccel?
– Nem. Sohasem szoktam ezzel foglalkozni, nem néztem meg most sem a sorsolást.

– Dél-Korea, Oroszország és Hollandia lesz az ellenfél, míg a másik elődöntőbe Kanada mellett Kína, Olaszország és Japán kapott besorolást – utóbbi valamivel könnyebbnek ígérkezik.
– De miért rossz a mi elődöntőnk? Ez az olimpia, itt már nincsenek könnyű futamok, és ugyanez igaz az egyéni távok­ra is: az elejétől azzal kell számolnunk, hogy bármikor összejöhet egy olimpiai döntőnek is beillő futam. Ezzel nem szabad foglalkozni.

– Négy éve, a pjongcsangi olimpián mindhárom egyéni távon kizárták. Mit tanult abból a versenyből, miképp kamatoztathatja Pekingben az ott gyűjtött tapasztalatokat?
– A négy évvel ezelőttihez képest ezt az olimpiát megpróbálom élvezni, ha lehet, minden pillanatát. Persze igyekszem összeszedni magam, szeretném, ha nem történne meg, ami négy éve Pjongcsangban – akkor sokat hibáztam, ezúttal próbálok az ösztöneimre hallgatni és minden szituációt jól megoldani a jégen.

NSO

A megnyitóval hivatalosan pénteken kezdődő pekingi téli ötkarikás játékok előtt Liu Shaolin Sándor – akinek édesanyja magyar, édesapja pedig kínai – nyilatkozott a Reuters hírügynökségnek, és elmondta, magyar színekben versenyez, de a szíve mindkét országért dobog.

– Az anyukám két zászlót varrt össze: a magyart és a kínait. Ezért lenne különleges, ha nyerni tudnék, és ezt a zászlót meg tudnám lengetni. Nemcsak a magyar embereknek akarok nyerni, és nemcsak magamnak, hanem a kínai embereknek is. Fele-fele arányban vagyok magyar és kínai. Ha érmet szerzek, akkor fele Kínáé, fele Magyarországé – fogalmazott az olimpiai, világ- és Európa-bajnok, Magyarországon született Liu Shaolin Sándor, aki négy éve a férfiváltóval megszerezte Magyarország első téli olimpiai aranyérmét. Annak a csapatnak a tagja volt testvére, Liu Shaoang is, aki pozitív koronavírustesztje miatt múlt szerdán nem tudott társaival Pekingbe utazni, ám azóta meggyógyult, a tesztjei negatívak lettek, és ma este útra kelhet a kínai fővárosba.

De kanyarodjunk vissza bátyjához, aki az ominózus, az MTI közlése alapján a hazai médiában is megjelent nyilatkozatával itthon sokaknál nem aratott tetszést. A fivérek édesanyja Liu Shaolin Sándor nyilatkozatát csatolva keserű felütésű bejegyzést posztolt a Facebookon a rosszindulatról, de szerinte azért van remény arra, hogy idővel elfogadóbb és megértőbb lesz a magyar társadalom. A hozzászólók mindenesetre igyekeznek meggyőzni, hogy csak egy elenyésző kisebbség akadhatott fel olimpiai bajnokunk őszinte szavain.

Ami rövid pályás gyorskorcsolyázónk pekingi edzéseit illeti, válogatottunk edző-menedzsere, Bánhidi Ákos a helyi idő szerint kedd esti edzés után emlékeztetett: amíg négy éve Phjongcshangba két héttel a verseny előtt ki tudtak utazni, addig most Pekingben egy hét áll a rendelkezésre a helyszínen, és ennek első számú oka a koronavírus-járvány.

– Más típusú edzések kellenek, de most már a sebességre és a gyorsulásra, illetve a tempóváltásokra kell figyelni a szombati rajtig. Eddig fáradtak voltak a lábak, most már nem annyira – nyilatkozott Bánhidi Ákos. Hozzátette: a lengyel csapattal vannak egy szálláson, és közülük már többen elkapták a koronavírust, kedden derült ki például, hogy legjobbjuk, Natalia Maliszewska is pozitív tesztet produkált.

– Nagyon vigyázunk az épületben, hogy ne találkozzunk velük. Ez egy ilyen időszak, mindenki óvatos – fogalmazott a szakvezető.

Liu Shaolin Sándor elmondása szerint már izgul a rajt miatt, de sokszor a napi tesztelések miatt is. – Minden negatív teszteredménynek örülünk, és már várjuk a versenyeket, jobb arra figyelni, készülni. Örülök, hogy lassan a testvérem is csatlakozhat hozzánk – jegyezte meg olimpiai bajnokunk.

A 2018-ban még amerikai színekben olimpiai ezüstérmes Krueger John-Henry kiemelte, hogy minden olyan a fővárosi fedett stadionban, mint az októberi világkupán, csak a verseny emblémája más.

– A jég, a palánk, az aréna ugyanolyan, és akkor is csak meghívott szurkolók lehettek jelen, mint ahogy most. Szeretném a magam javára fordítani, hogy van olimpiai tapasztalatom, és nem kell feszülten várni a kezdést. A hátralévő néhány nap még jól jön mindenkinek – mondta a magyarul nem beszélő Krueger. S jelen helyzetben kétségkívül érdekes felvetés, ő vajon hogy érezné, hány százalékban nyerne Magyarországnak s mennyiben az Egyesült Államoknak. Ám akármit is válaszolna rá, azt illik tiszteletben tartanunk.

A kedd esti edzésen a fővárosi fedett stadionban a mieink – Liu Shaolin Sándor, Krueger John-Henry, Nógrádi Bence, Jászapáti Petra, Kónya Zsófia és a két tartalék, Tiborcz Dániel, Sziliczei-Német Rebeka – a cseh és a francia korcsolyázókkal készültek együtt.

MTI