Női pólósaink vezetőedzője, Gerendás György értékelte az őszt.
Kevés panasza lehet a Ferencváros vízilabda-szakosztályát követőknek, hiszen az ősszel remeklő férficsapat mellett a női is veretlen a bajnokságban – az más kérdés, hogy a lányoknál a hazai és nemzetközi kupákban már több nehézség adódott.
Mindenesetre a lányok az OB1-ben a 2. helyen állnak 6-1-0-s mérleggel, 102–45-ös gólkülönbséggel és 19 ponttal, beékelődve az UVSE és a Dunaújváros közé. A két legnagyobb rivális meghatározó ellenfél volt az ősszel, hiszen a Magyar Kupa-negyeddöntőjéből a lilák mentek tovább, az Euroliga-csoportköréből pedig az Újváros – viszont utóbbival szemben jött az egyik kellemes meglepetés, a bajnokságban aratott bravúrgyőzelem.
Szóval, akár sikeresnek is mondhatnánk az első félévet, a mester azonban magasabbra helyezi a lécet.
„A siker leginkább trófeákban mérhető – kezdte az értékelését Gerendás György vezetőedző –, ahhoz pedig szerencse is kell. Például az Euroliga csoportkörében nehéz ellenfeleket kaptunk, és egy pocsék meccsünk akadt. Öt éve van női póló a Fradiban, ezen idő alatt a Magyar Kupában mindig a döntő előtt megkaptuk az UVSE-t, amely hagyományosan a legnehezebb rivális. Általánosságban pedig elmondható, hogy a november 10-i, BVSC elleni bajnoki előestéjén edzhetett együtt először a teljes keret, pedig a normális az lenne, ha egy edző hetekig készíthetné fel a csapatát… Csakhát a póló az abnormalitás felé ment el, hiszen idén októberben még junior világeseményen játszottak, jövő májusban már felnőtt világbajnokságon fognak. Ha nagyon udvariasan akarok fogalmazni, akkor a LEN és a FINA nagyon magasról tesz a klubpólóra, ezáltal néhány hónap alatt kell lejátszani mindent, és ebben a karácsonyi-szilveszteri szünet is benne van.”
Nyár végén az olimpia utóhatásai, ősszel a junior-világbajnokság miatt hiányoztak többen, utóbbiról ráadásul sérülést is hoztak haza a lányok, nemcsak bronzérmet, mint Tokióból. Pedig össze kellett (volna) gyúrni a csapatot, hiszen érkeztek új játékosok a hazai mezőnyből és külföldről is. Ám építő jellegű munkára egyszerűen nem volt idő, ezért is történt, hogy amikor november-december fordulóján mini összetartást vezényelt a női válogatott szövetségi kapitánya, Bíró Attila, akkor a szakvezetőségünkkel egyeztetve a kiszemeltjeink maradtak inkább a klubban, hogy nyugodtan dolgozhassanak.
„Már az előző szezon végén, májusban elkezdtünk dolgozni, hol csak három, hol öt, hol kilenc játékossal, ám sosem a teljes kerettel, pedig a korfát tekintve viszonylag jól összeállt a csapat – folytatta Gerendás György. – Ha az újévben még előrébb szeretnénk lépni, akkor mindenkinek éppen azt a tudását kell majd betennie a közösbe, amiben a legjobb: a rutinosaknak azt, hogy a tapasztalatuk révén a mérkőzések finisében a győzelem felé tudják billenteni a csapatot, a fiatalok pedig hozhatják a mindent elsöprő lendületüket.”
Január közepétől lesz feladata a női csapatunknak, akkor egy hét alatt rögtön három bajnoki szerepel a programban: az első az UVSE elleni tévés rangadó, majd irány Tatabánya és Szeged. Egyelőre azonban még a pihenés, a fizikai és mentális feltöltődés időszaka következik a karácsonyfa körül. Aztán jöhet a visszaszokás a vízhez.
„Tartottunk egy jó hangulatú évzárót, megajándékoztuk egymást és a két ünnep között napi egyszer gyakorlunk, január 2-ától pedig belecsapunk a lecsóba – mondta Gerendás György. – Két mérkőzés ugyanis még van a bajnokság első feléből, és január 15-én éppen az UVSE ellen folytatjuk, amikor szeretnénk az MK-negyeddöntőnél lényegesen jobban szerepelni.”
Az is érdekessége az évadnak, hogy a játékosként olimpiai és Európa-bajnok, edzőként hatszoros magyar bajnok és ötszörös kupagyőztes Gerendás György hét év után ült le ismét a kispadra, ráadásul a férfi után a női szakágban. Adta tehát magát a kérdés, hogy milyen volt az első félév:
„Gyanús… Két sárga és egyetlen piros lapot sem kaptam, sőt, az is előfordult, hogy egy bíró megdicsért a lefújás után, hogy milyen jól viseltem az összes ítéletet. Ez nem feltétlenül én vagyok, de lehet, hogy mára mégis…”
