A héten hetvennyolc éves korában elhunyt idősebb Gyenes Ferenc. Bár Walsh édesapja nem kommentelt az oldalon, mégis fontos része volt oldalunk és sokunk életének.

Mikor először találkoztam Feri bátyámmal, már legendás volt: ő volt az az ember, akinek túl nagy a tenyere a vénaszkennerhez. Már rég egyértelmű, hogy ez a legkevésbé különleges benne. Már a Fradi-pálya melletti első beszélgetésünk során kiderült, hogy mennyire szereti a Fradit, s a fradistákat. Hamarosan meg is hívott minket Szentesre. Sok hasonló meghívást kapunk, 99%-ukból nem lesz semmi.

A Gyenes-család azonban nem ilyen. Először 2018-ban látogattuk meg Feri bácsiékat. Azt a szeretetet, amit ott kaptunk, nehéz volt eleinte feldolgozni. Csak akkor sikerült, amikor rájöttünk: nem nekünk szól ez elsősorban. Mi csak képviseltük a Fradi-családot, amely iránti szeretetéből nekünk is jutott. Azóta többször is visszatértünk Szentesre, a fogadtatás, a szeretet mindannyiszor ugyanolyan mély és intenzív volt.

Feri bátyám nem volt egy szószátyár ember, ezeken az összejöveteleken is kevésszer szólt, igaz akkor nagyot. Leginkább csak hátradőlt és hallgatta a Fradi-sztorikat, miközben azt figyelte, mire lehet szükségünk. Az, hogy milyen remek ember, abból látszott azonban leginkább, milyen szoros viszonyban volt Walsh-sal, Walsh barátaival és a sok helyi fradistával. Szeretet, tisztelet és barátság volt a levegőben mindig Feri bácsi körül.

Amikor a fenti képet készítettem, abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy egy egész délutánt átbeszélgethettem vele a Fradiról, magyarságról, családról. Azt pedig sugárzott belőle, hogy a Fradi-család nem egy üres fogalom, hanem egy létező, élő és intenzív érzés.

Mert Feri bátyánknak a tenyerénél csak a szíve volt nagyobb. Köszönünk mindent, köszönjük Walshot és Isten nyugosztaljon!