Labdarúgó csapatunk korábbi vezetőedzője elmondta azt is, hogy szurkol nekünk.
Csank János
Nem bántásképpen mondom, de a hazánkban futballozó idegenek küzdelme zajlik az élvonalban, kivéve a Paksot. Más országokban is ez a trend, a gond az, hogy az NB I-ben dolgozó edzők a taktika terén is a külföldi trendeket próbálják követni, pedig örök igazság, a futballt ugyanúgy tizenegyen játsszák, mint a hőskorban, és a pályák sem lettek nagyobbak, ezért sok újat nem könnyű kitalálni. Nem is kell, viszont fel lehet készülni az ellenfelek játékából, s ha az ellenfél négy–négy–kettes hadrendben futballozik, akkor az én csapatom nem négy–négy–kettőben játszik. Apró, de döntő tényezők ezek. A futballban sok minden megtörténhet, így a tavasszal meglepő eredmények is születhetnek, ám az ősszel bebizonyosodott, ezúttal is a Ferencváros az élvonal legerősebb csapata, s mint egykori Fradi-edző, szorítok is neki, meg azért is, mert kapus volt az új edző, sőt Sztanyiszlav Csercseszov egykor védett az általam irányított Vác ellen. Érkezésével újra rend és fegyelem költözik az öltözőbe, a nagyobb mellénnyel közlekedő játékosok olyan kicsik lesznek, hogy a pad alá is beférnek. Amíg a bajnoki címért nagy harc nem várható, a kiesés réme több csapatot is fenyeget. A körülményekre egyik klub sem hivatkozhat, nem úgy, mint a mi időnkben, bizonyára kevesen tudják, hogy annak idején négy hónapig nem kaptunk fizetést a Fradiban, mégis megnyertük a bajnokságot.
