Középpályásunk a Leverkusen elleni meccs kapcsán beszélt a csapatról, magáról és arról, hogy honnan jött a gólöröme.

– Mit szóltak az öltözőben, amikor meglátták, hogy a Bayer Leverkusen a hétvégén kiütötte ellenfelét?
– Eddig is tudtuk, hogy nagyszerű csapat. Még aznap este megnéztem, mit játszott, a hét gól önmagáért beszél. Ekkora különbséggel győzni bármelyik bajnokságban óriási eredmény. Kétségtelen, ellenfelünk jó formában várja a csütörtöki találkozót.

– A Ferencváros kiesett, a Leverkusen már továbbjutott a csoportból. Tét nélküli mérkőzés lesz?
– Még a feltételezést is kikérem magamnak! Akit nem motivál egy ilyen meccs, azzal alighanem gond van. A magam részéről nem csak duma, hogy mindig győzni akarok, a mentalitásomból adódóan el sem tudom képzelni, milyen lehet nemtörődöm módon kifutni a pályára. Nehéz lesz nyerni vagy legalább az egyik pontot itthon tartani, de meg kell próbálnunk, már csak a szurkolók miatt is. Az Európa Liga más szint, de szeretnénk megszerezni első pontunkat a csoportban.

– A hétvégén gólt rúgott a Puskás Akadémiának – megtartja jó szokását?
– Nem bánnám, bár posztomból adódóan nem a gólszerzés az elsődleges feladatom. Sajnálom, hogy a felcsútiak ellen nem ért győzelmet.

– Furcsa kézmozdulattal ünnepelte gólját. Mit vagy kit utánoztak Ryan Mmaeéval?
– Ryannel nemcsak a pályán, a magán­életben is kitűnően megértjük egymást, jó barátok vagyunk. A meccsek előtt rendre megbeszélünk arra az esetre egy különös koreográfiát, ha valamelyikünk a kapuba talál. Mind a ketten kedveljük az egyik japán mangasorozatból készült animációs filmet, amely egy hétéves nindzsatanoncról szól. A hétvégén az ő jellegzetes mozdulatait utánoztuk.

– Önnek minden mozdulatából süt, hogy élvezi a futballt, szinte mosolyog, amikor a labdához ér. Kulcsszereplő lehet a Leverkusen ellen?
– Tényleg élvezem a futballt! De mindig is ilyen voltam. Amikor annak idején Franciaországban az utcán, később az utánpótláscsapatokban játszottam, ugyanúgy szórakoztatott a játék, mint most. A mentalitásom az évek során semmit sem változott. Ez a stílus, életérzés áll legközelebb hozzám. Ami a formámat illeti, a mostani idényben valóban jobban megy a játék, mint a legutóbbiban, a gólok mellett több gólpasszt is adtam.

– Minek köszönhető?
– Az elmúlt idényben érkeztem Magyarországra, időre volt szükségem, amíg megszoktam a közeget, beilleszkedtem a csapatba, felvettem a helyi szokásokat. De most már teljes mértékig tisztában vagyok vele, mit várnak tőlem, miként lehetek leginkább a csapat hasznára. Jól megy a játék, de még több van bennem.

– Miért csúszott be egy-két botlás a bajnokságban?
– A hétvégén a Puskás Akadémia ellen is mi irányítottuk a játékot, megszereztük a vezetést, a fordulást követően az emberelőnnyel kaptunk nagy lehetőséget a három pont megszerzésére. A kiállítás után mentünk előre, megvoltak a lehetőségeink, de el kell ismerni, sokat hibáztunk. Ezeket hosszú távon mindenképpen ki kell javítanunk, ám ettől függetlenül úgy érzem, jó úton járunk.

– Ön így sem panaszkodhat, az év elején csak álmodott a tunéziai válogatottságról, mostanra pedig kirobbanthatatlan a csapatból. Szeret hazajárni Afrikába?
– A család nagyobbik része Franciaországban él, ám akad, aki még odahaza van, Tunéziában. Az ország meseszép, a főváros, Tunisz kellemes hely. Sohasem felejtem a napot, amikor a szomszédos ország, Líbia ellen bemutatkoztam Tripoliban. Márciusban volt, most pedig ott tartok, hogy jövő év elején az Afrika-kupán szerepelhetek, és versenyben vagyunk a katari világbajnoki részvétel kiharcolásáért.

forrás: nso.hu