Végül Thaiföldön kötött ki az akkor az MTK-ból távozó játékos, most az NBIII-ban kergeti a labdát.

– Mind közül a legrosszabb döntés Thaiföld volt?
– Szakmai szempontból biztos annak tűnt, addigra azonban kiszolgáltatott helyzetbe kerültem. Az MTK-val lejárt a szerződésem, a már említett mallorcai megállapodás mégsem valósult meg, amiatt pedig tényleg minden mást visszamondtam, jóllehet Hollandiából, Dániából, a német második vonalból is csábítottak. A Ferencváros és az Újpest ugyancsak, igen jó szerződésekkel, én azonban a külföldi szereplést dédelgető álmaimat kergettem, határozottan kint akartam folytatni, amit le is nyilatkoztam, meg is jelent minden sajtótermékben. Miután nem akartam hülyét csinálni magamból, csak azért sem írtam alá idehaza. Fél évig csapat nélkül voltam, illetve a BLASZ I-ben edzettem a nevelőegyesületemben, az Ikarusban. Januárban aztán három lehetőség is adódott: hívtak a skót első osztályba próbajátékra, az amerikai bajnok Portland szintén, amelyik ráadásul akkor adta el balszélsőjét, a legdrágább játékosát, felszabadult tehát egy tetemesebb összeg a fizetési listán, illetve felbukkant még a thaiföldi kérő. Utóbbi próbajáték nélkül, kész szerződéssel várt. Én abban a fél évben, amíg nem volt csapatom, visszaköltöztem a szüleimhez, feléltem a tartalékaimat, sőt, a szüleimnek kellett kisegíteniük. Azért egy fiatal játékos az MTK-ban akkoriban nem keresett valami csúcsszuperül. Szívem szerint a Portlandet választottam volna, de annak kapcsán sorakozott néhány kérdőjel: mi van, ha nem felelek meg a teszten, ha nem én kellek az edzőnek… Úgyhogy a biztos Thaiföldet választottam. Úgy éreztem, vissza kell adnom valamit a szüleimnek abból a rengeteg támogatásból, amiben gyerekkorom óta részesültem.

Teljes beszélgetés: Büntető