Szűcs Lajos a kapusedzések mellett csomagokat szállít ki.
Szűcs Lajos 2016-ban vonult vissza. Legutóbb profi szinten, 2020 januárjától a Kaposvári Rákóczi kapusedzője volt, onnan tavaly októberben távozott. Jelenleg a TFSE-nél, a Vecsésnél és Alsónémediben trenírozza a kapusokat. De ezek délutáni, esti munkák, ezért úgy döntött, napközben is kezd magával valamit.
– Szabadok voltak a délelőttjeim, ezért elszegődtem egy szállítmányozási céghez – mondta a volt kapus. – Csomagokat viszek ki a megadott címekre, aztán este jöhet a futball és a kapusedzések.
– A feleségem reggel hat órakor elmegy dolgozni, és este hatra ér haza. Nekem délután négykor kezdődnek a kapusedzői foglalkozásaim. Addig csak nézzek ki a fejemből? Inkább elmentem addig is dolgozni – magyarázta Szűcs. Elárulta, három hónapja csinálja, kifejezetten élvezi, részint mert szeret vezetni, új emberekkel megismerkedni, részint meg legalább annyit csörög a telefonja, mint amikor aktív játékosként ünnepelt futballista volt.
– Néha meglepődnek az emberek, amikor meglátnak, de senki nem tett még rám vagy a munkámra negatív megjegyzést. Egész életemben a munkában hittem, akkor is, amikor fociztam, vagy amikor megszereztem a legmagasabb szakedzői képesítést. Tudom, minden korosodó generáció hangoztatja, „bezzeg a mi időnkben”, de van azért ebben igazság. Mi a maiaknál jóval kevesebb pénzt kaptunk az ifiben, és ez még inkább igaz az előttünk lévőekre. Általánosítani mégsem tartom helyesnek, mert vannak azért, akik mindent megtesznek, hogy szép karriert fussanak be – mondta Szűcs, aki kifejezetten jól érzi magát a bőrében.
– Nem az a típus vagyok, aki a karrierje befejezése után depresszióba esik, nem találja helyét a világban, és az ürességet alkohollal próbálja feltölteni – húzta alá Szűcs, akit csak az bánt, hogy Dániel fia nemrégiben lábtörést szenvedett, illetőleg, hogy eltávolodott a Fraditól.
– Ha az Üllői útra hívnának, ott még a fuvaros kocsit is végleg leparkolnám…
