Az FTC elnökével készült interjúnk második részében (első rész itt) a kézilabda, a jégkorong és a vízilabda mellett a Fradiváros, a nemsokára elkészülő kézilabda aréna is szóba került és az áprilisi választások kapcsán a Ferencváros és a politika kapcsolata is megkerülhetetlen téma volt.

A női kézilabda kapcsán már sokszor tett nagy ígéreteket, de egyelőre a Bajnokok Ligája Final4-tól is messze vagyunk, igaz, most volt egy bravúros magyar bajnoki cím, így most Elek Gábort talán nem akarják “elzavarni”, de látszik, hogy erőn felül teljesít a csapat. Mi most a perspektíva?

Néhány éven belül BL-t kellene nyerni. Most volt egy ügyvezető-váltás, lassan a szakmai háttérben is lesznek változások, a kézilabdánál talán szokatlan módon, de szerintem ott is kell játékosmegfigyelő-rendszer, és a futballban használt egyéb mérési, élettani vizsgálatokat is be lehetne vezetni. Még ha azt gondolod, hogy sokkal kisebb is a piac, de meg kell nézni, hogy mi van Brazíliában, Dél-Amerikában, az észak-európai országokban. Lehet, hogy koncepciót is váltani kellene a légiósok számával kapcsolatban, ez most egy aktuális kérdés. Aki magasabb szinten van a magyarok közül, azokat a Győr elviszi, aztán csak keveset játszatja. Zárójelben megjegyezném, hogy ez semmiképpen nem tesz jót a magyar kézilabdának. És meggyőződésem, hogy jóval kevesebb pénzből megugorható az a bravúr, hogy BL-t nyerj, mint amennyiből a Győr megcsinálja. Körülbelül addigra kell elérni idáig, hogy készen legyünk egy BL-támadásra, mire a Fradiváros felépítése befejeződik…

Aztán ott a férfi kézilabda is, fantasztikus teljesítményt nyújtanak, nagyon bírom őket, egy ilyen fiatal csapat és húzogatja a bajszát a magyar top kluboknak. Nagyon sok van bennük, szépen lassan épül ez is, célunk, hogy pár éven belül fellépjünk a harmadik helyre, ott pedig majd eldönthetjük, hogy akarunk-e továbblépni. Mert lehet, hogy akarunk majd, és akkor meglátjuk, hogy a Szegedet, Veszprémet, hogy lehetne utolérni.

Nemsokára pedig elkészül az új kézicsarnok és az utóbbi időben a Fradivárosról is egyre több szó volt a sajtóban.

A kormányzati szándék szerint februártól leszünk mi az üzemeltetői az új népligeti arénának, utána pedig jöhet a Fradiváros. Ez az aréna nagy előrelépés lesz, nem csak sportszakmailag, de persze abban is, hiszen nem kell majd feltétlenül elmenni az agglomerációba Bajnokok Ligája meccseket játszani. Aztán felépül egy rendes edzőközpont itt a Népligetben, pontosan tudjuk, mit akarunk építeni, a kormányzattal teljesen szinkronban vagyunk. Azt még nem tudom biztosan megmondani, hogy mikor lesz kiírva a közbeszerzés. Természetesen nem mindegy, hogy mi lesz áprilisban a választásokon, történelmi tapasztalat, hogy a baloldali kormányzatok a Ferencvárosi Torna Clubot mindig megpróbálták ellehetetleníteni. Ha a baloldal van hatalmon, a Fradi mindig megsínyli.

Olyan edzőkomplexumot, mint amilyet felhúzunk, még nem épített senki. A belső dinamikája is érdekes lesz, az, hogy ennyi sikeres sportolót látni majd egy helyen. Nagyjából 5000 sportoló és több mint 300 edző lesz majd itt nap, mint nap, amikor ide belép valaki, sok bajnokkal találkozik majd, ami magával ragadó közeget teremthet.

Az aréna egy óriási falat, mennyire látják előre az üzemeltetés kihívásait?

Az első év nehéz lesz, jobb lett volna kicsit előbb megkapni az üzemeltetési jogokat, hiszen minden zenekar és egyéb rendezvény is le van kötve már 2022-re. Majd meglátjuk, hogy ebben hogyan tudjuk utolérni magunkat.. Ismernek, tele vagyok ötletekkel. Ez ugyanis nem csak Budapestnek vagy Magyarországnak egy kiváló rendezvény helyszín. Sziklaszilárd meggyőződésem, hogy az olcsó repülőjáratok miatt egész Európából számíthatunk majd nézőkre. Nem utolsó sorban pedig lehetőség nyílik arra, hogy csomagban adjunk el utazást, szállást, rendezvény belépőt. Szóval, ez nem csak sportszakmailag, hanem a Ferencváros gazdálkodása szempontjából is fontos lépés lesz. Ráadásul már bizonyítottunk: úgy üzemeltetni sportlétesítményeket, mint ahogy azt az FTC teszi Magyarországon, nagyon kevesen tudnak. A stadionban készülünk egyébként a szolgáltatások fejlesztésére. A világjárvány azonban nem segítette a közösségi élet újraindítását. Nehéz a visszatérés, nehéz úgy visszatérni, hogy minden rendben van.

Vízilabdában most volt egy koncepcióváltás, sokan feltételezték, hogy pénzügyi okokból történt ez.

Az volt a koncepciónk, hogy frissíteni kell a csapatot. Nyilvánvaló, hogy az előző szezon nem úgy sikerült, mint a korábbiak, de a következő majd olyan lesz, mert rengeteg tehetséges gyerekünk van… A fiatalítás ellenére, most is úgy beszélnek rólunk, mint Európa elitcsapatáról.

Jégkorongban pedig egy gól döntött arról, hogy nem jutottunk tovább a Kontinentális Kupában.

Hokiban is akkor kell odaérni, hogy olyan magas minőséget képviseljünk minden téren, amikor végre lesz már saját otthonunk. Akkor lehet majd igazán felvenni a versenyt minden fronton. Egészen máshogy fog majd kinézni egy jégkorongmeccs, oltári nagy show-t kell csinálni belőle, ez hiányzik még. Nézzünk meg egy mérkőzést Svédországban, ha olyan miliőt tudunk teremteni a mi meccseink körül, akkor nagy teljesítmény is lesz mellé.

Korábban beszéltünk az osztrák ligáról is, de most már az Erste Liga is egyre erősödik.

Igen, ugyanúgy történik minden, ahogy például a labdarúgó Európa Ligában, micsoda ellenfelek vannak, kis-BL.

És az is látszik, hogy három csapatsportágban is szakmailag kiemelkedő, fradista edző van, jégkorongban, kézilabdában, vízilabdában, erőn felül teljesítenek a csapatok, ez nem mutat valamit a foci felé?

Ha látunk olyan magyar edzőt, aki felkészült egyébként, akkor örömmel. Csak nem látom azt az edzői teljesítményt egyelőre a magyar edzők között, egykori fradisták között, ami predesztinálná erre őket.

A labdarúgás tudományos eredményeit mennyire hasznosítják a többi szakosztálynál?

A női focinál új edzőnk lett, megváltunk Dörnyei Balázstól és Vágó Fanny lett az utód. Neki is felajánlottunk mindent, ami a férfi első keret rendelkezésére áll. Sok mérést, technológiát, dietetikus hátteret. Ezeket használják már a pólósok és a focisták is, testösszetétel méréseket végeznek.

Mint korábban Thomas Doll kapcsán felmerült a kérdés, most Dörnyei Balázsnál is fel lehet tenni: nem volt megkésett ez a döntés?

Balázsnak sokkal tartoztunk, ő volt az a lelkes fiatal tréner, aki a kezdetek kezdetén, a kopogósnak nevezett füves területen, edzette a lányokat. Szóval, nem volt pályájuk. Ha neki, egy ilyen időszakban volt türelme, akkor nekünk is türelmesnek kellett lennünk vele. Így sem sokon múlott az albánok ellen, csak büntetőkkel kaptunk ki. Lehet, hogy türelmesebbek voltunk, lehet, hogy egy évet elvesztettünk, de ez volt a becsületes eljárás. Most felszabadultnak tűnik a csapat. Nagyon bízom az új edzőben, nagyon jó alany. Érdekes volt, amikor megkérdezte, hogy neki kivel kell majd beszélnie a csapat dolgairól – mondtam, hogy senkivel, te vagy a főnök.

Nemrég megjelent a könyve. Ha már Az első tíz év, mi ennek az időszaknak a legnagyobb eredménye?

Az, hogy a Fradi újra úgy néz ki, mint egy család. Összetartás van, racionális és transzparens döntéseket hozunk. Egykoron volt egy olyan mondás, hogy a Fradi legnagyobb ellensége önmaga. Ezt kinőttük, és erre minden nap kell vigyáznunk.

És a legnagyobb kudarca?

Nem tudok olyat mondani, amit óriási kudarcként éltem volna meg. Vagy nyertünk, vagy tanultunk. Minden vereség lehet inspiráló. Ilyenkor az jut eszedbe, hogy még többet kell dolgozni, még jobban odafigyelni, még több energiát beletenni. Akinek van némi hite, az pontosan tudja, hogy a Jóisten ezekkel mutatni akar nekünk valamit.

Milyen érzés volt, amikor hosszú sorokban álltak a fradisták, mint talán ön is korábban a játékosoknál, hogy dedikáltassák az általa írt könyvet?

Ha létezik igazán megtisztelő és felemelő érzés, valami, ami az én féken tartott hiúságomat legyezgeti, akkor ez az volt. Sok szeretetet és biztatást kaptam, ami rendkívül jól esett. Az nagyon nagy erőt ad, például, amikor azt mondják: “reméljük, lesz második kötet.” és “köszönjük, hogy a mélyből ide juttatta a Fradinkat”. Rengeteg nagyszerű élménnyel gazdagodtam az ilyen eseményeken, és volt, hogy ajándékokat is hoztak, a legfelemelőbb [a zsebéből zöld szemekből álló, egy tizedes rózsafüzért vesz elő] amikor ezt a rózsafüzért adta valaki, mondta, hogy már megáldotta a pap, mindig magamnál hordom azóta.

És akkor még tíz év?
Meglátjuk, hogy az ehhez szükséges tehetségemből, odaadásomból mennyire futja, lesz-e hozzá egészség.

Tehát nem áprilisig tervez.

Nem, egyáltalán nem áprilisig tervezek. De azt mindenkinek szeretném elmondani, bár már volt róla szó érintőlegesen, hogy aki ismeri a Fradi történelmét, az tudja, hogy amikor a baloldal kerül kormányra, bármi is legyen a klub vezetőjének a neve, akkor a Ferencváros számára nehéz idők jönnek. Ha megnézzük a Ferencváros csődjeit, azok szocialista-kommunista rezsimek alatt történtek. Így volt ez a ‘47-től tartó időszakban 1990-ig, és a rendszerváltást követően a Fradi a megszűnés szélére került mindig a baloldali kormányok regnálása idején. Akiben ez kérdésként merül fel, akinek ez döntést befolyásoló szempont, annak ne legyen kétsége: pontosan tudjuk, mi történne a Ferencvárossal: megpróbálnának minket megint ellehetetleníteni. Elég csak az elmúlt időszakot végig gondolni, a baloldal gyűjtött már aláírást a budapesti olimpia megpuccsolására, háborgott a stadion-és edzőközpont építéseken, támadta az utánpótlás nevelésre fordított pénzeket. Az ő sportszeretetük annyiban merül ki, hogy az ingyenjegyeikkel kimennek a magyar állam által épített stadionba és ott vidáman szelfizgetnek. Abban a pillanatban, ahogy hatalomra kerültek, akár a kerületben, akár a fővárosban, azonnal megvonták a Fradi támogatását. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a Fradi most talán képes lenne megmaradni, mert nem úgy állunk, mint 2010-ben, olyan rendszert, brandet építettünk fel, hogy működőképesek tudnánk maradni, ha kisebb költségvetéssel is. De a baloldali, szocialista szándék eddig mindig a Fradi bedöntése volt. Így volt ez 1997-98-ban a Dicobe-bal, amikor 2002 után rávették Várszegit, hogy nem kellene a Fradit támogatnia, ami után jött a csőd 2006-ban. Az akkori kormányzati szándék a Fradi stadionját is el akarta költöztetni az Üllői útról a város szélére, ezzel szemben mi úgy tudtuk felépíteni az új otthonunkat ott, hogy az közben jelentős nyereséget hozott az államnak. És az sem mellékes szempont, hogy ezek a beruházások a stadion környékét nagyon „felhúzták” a korábbi áldatlan állapotokhoz képest.