Henry Wingót kérdezték – amerikai játékosunk a VAR-ról is elmondta véleményét.
– Igaz, hogy a legügyesebb gyerekek a tengerentúlon kosárlabdázni vagy amerikai focizni mennek, és csak utána következik a labdarúgás?
– Az Egyesült Államokban az említett két sportág népszerűbb a labdarúgásnál, úgyhogy igen, ez valóban így van. Akadnak olyan városok, ahol a labdarúgás az első számú sportág, de országos szinten nem lehet összehasonlítani a népszerűségét a kosárlabdáéval vagy az amerikai futballéval.– Gyerekként az volt a célja, hogy a tengerentúli élvonalban, az MLS-ben legyen meghatározó játékos, vagy európai karrierről álmodott?
– Az volt az álmom, hogy Európában futballozhassak. A legmagasabb szinten akartam kipróbálni magam, márpedig a topfutballt ezen a kontinensen játsszák. Gyerekfejjel sok MLS-meccset néztem, de szembetűnő volt, mennyire kevés a fiatal, magas szinten teljesítő tehetség. Amikor az európai topbajnokságokra kapcsoltam, olyan futballistákat láttam, akik már tizennyolc-tizenkilenc évesen világklasszis teljesítményt nyújtanak. Mindig arra vágytam, hogy egyszer eljussak valamelyik topligába, erről azóta sem tettem le, de persze tudtam, hogy ehhez az MLS az első lépés.– Hova helyezné el a tengerentúli bajnokságot a magyarhoz és a norvéghoz képest, ahol szintén játszott?
– Az amerikai bajnokság a legerősebb a három közül, a magyar és a norvég között viszont nem tudok különbséget tenni. Az MLS-csapatoknál értelemszerűen jóval nagyobb a merítési lehetőség, a világ minden tájáról érkeznek játékosok, és elsősorban az egyéni képességek emelik ezt a ligát a másik kettő fölé. Taktikailag nincsenek jobban felkészítve a csapatok, az edzők között sem dolgoznak jobb szakemberek, de minden csapatban futballoznak olyan játékosok, akik bármikor képesek valami extra megoldásra.– Melyik sportágban van gyorsabb döntéshozatalra kényszerítve a játékos: a labdarúgásban vagy az amerikai futballban?
– Ha a labdajátékokat nézzük, egyikben sem kell olyan gyorsan dönteni, mint a labdarúgásban. Az amerikai futballban és a kosárlabdában sokszor áll a játék, az edzők beszélhetnek a játékosokkal, és ők is sokszor egyeztethetnek egymással. Ehhez képest nálunk van egy taktikai eligazítás a meccs előtt, ám utána csak negyvenöt perc múlva tudsz hosszabban beszélni az edzővel. A csapattársakkal persze folyamatos a kommunikáció, de az nem ugyanaz, mintha mindenki odagyűlne a kispadhoz. A labda folyamatosan mozgásban van, nincs megszakítás, vagyis állandóan újabb és újabb döntéseket kell hozni.– Olyan országban nőtt fel, ahol a labdajátékok többségében gyakran áll a játék, a játékvezető pedig segítségül hívhatja a videós visszajátszást. Ennek tükrében ön hogyan élte meg a VAR bevezetését?
– Összességében jót tesz a sportágnak, ha igazságosabb döntések születnek, de még van mit csiszolni a rendszeren. Nemrég vezették be, és még tanulni kell, hogyan lehet megfelelően és hatékonyan alkalmazni. A játékosokat a lassú döntéshozatal zavarja leginkább, a futballtól teljesen idegen, hogy az adott szituáció megítélése miatt túl sokáig áll a játék. Gyakran érzem, inkább elfogadom, ha érvénytelenítik a gólunkat, csak hadd folytassuk már a meccset! Azzal senki sem vitatkozhat, hogy a videós visszajátszás sokat segít a helyes döntés meghozatalában, a VAR képes a játékvezetői hibák minimalizálására, de a procedúrát valahogy fel kellene gyorsítani.– Januárban érkezett a Ferencvároshoz, és olyan csapatba csöppent, amely jelenleg kiemelkedik az NB I-ből. Mi motiválja abban a bajnokságban, amelyben szinte borítékolható az FTC elsősége?
– Egyfelől a klubnál minden meccsen a győzelem az elvárás. Másfelől pontosan érezzük az ellenfeleken, hogy ellenünk mindenki az év meccsét akarja játszani, és mindenki minket akar legyőzni. Ráadásul, ha a csapat éveken keresztül az első helyen végez, egy idő után mindenki elkezdi unni az egyeduralmat, és sokan másik csapatot akarnak az élen látni. Nekünk viszont éppen az adja a motivációt, hogy folyamatosan fejlődjünk, és minden téren tovább növeljük a különbséget a vetélytársakhoz képest. Minden héten bizonyítanunk kell, hogy nem véletlenül nyertünk sorozatban három bajnoki címet, és nem érdemtelenül vagyunk ott évek óta valamelyik európai kupasorozat csoportkörében. A nemzetközi porondon pedig bizonyítani akarjuk, hogy más országok élcsapataival is felvesszük a versenyt.
