Henry Wingót kérdezték – amerikai játékosunk a VAR-ról is elmondta véleményét.

– Igaz, hogy a legügyesebb gyerekek a tengerentúlon kosárlabdázni vagy amerikai focizni mennek, és csak utána következik a labdarúgás?
– Az Egyesült Államokban az említett két sportág népszerűbb a labdarúgásnál, úgyhogy igen, ez valóban így van. Akadnak olyan városok, ahol a labdarúgás az első számú sportág, de országos szinten nem lehet összehasonlítani a népszerűségét a kosárlabdáéval vagy az amerikai futballéval.

– Gyerekként az volt a célja, hogy a tengerentúli élvonalban, az MLS-ben legyen meghatározó játékos, vagy európai karrierről álmodott?
– Az volt az álmom, hogy Európában futballozhassak. A legmagasabb szinten akartam kipróbálni magam, márpedig a topfutballt ezen a kontinensen játsszák. Gyerekfejjel sok MLS-meccset néztem, de szembetűnő volt, mennyire kevés a fiatal, magas szinten teljesítő tehetség. Amikor az európai topbajnokságokra kapcsoltam, olyan futballistákat láttam, akik már tizennyolc-tizenkilenc évesen világklasszis teljesítményt nyújtanak. Mindig arra vágytam, hogy egyszer eljussak valamelyik topligába, erről azóta sem tettem le, de persze tudtam, hogy ehhez az MLS az első lépés.

– Hova helyezné el a tengerentúli bajnokságot a magyarhoz és a norvéghoz képest, ahol szintén játszott?
– Az amerikai bajnokság a legerősebb a három közül, a magyar és a norvég között viszont nem tudok különbséget tenni. Az MLS-csapatoknál értelemszerűen jóval nagyobb a merítési lehetőség, a világ minden tájáról érkeznek játékosok, és elsősorban az egyéni képességek emelik ezt a ligát a másik kettő fölé. Taktikailag nincsenek jobban felkészítve a csapatok, az edzők között sem dolgoznak jobb szakemberek, de minden csapatban futballoznak olyan játékosok, akik bármikor képesek valami extra megoldásra.

– Melyik sportágban van gyorsabb döntéshozatalra kényszerítve a játékos: a labdarúgásban vagy az amerikai futballban?
– Ha a labdajátékokat nézzük, egyikben sem kell olyan gyorsan dönteni, mint a labdarúgásban. Az amerikai futballban és a kosárlabdában sokszor áll a játék, az edzők beszélhetnek a játékosokkal, és ők is sokszor egyeztethetnek egymással. Ehhez képest nálunk van egy taktikai eligazítás a meccs előtt, ám utána csak negyvenöt perc múlva tudsz hosszabban beszélni az edzővel. A csapattársakkal persze folyamatos a kommunikáció, de az nem ugyanaz, mintha mindenki odagyűlne a kispadhoz. A labda folyamatosan mozgásban van, nincs megszakítás, vagyis állandóan újabb és újabb döntéseket kell hozni.

– Olyan országban nőtt fel, ahol a labdajátékok többségében gyakran áll a játék, a játékvezető pedig segítségül hívhatja a videós visszajátszást. Ennek tükrében ön hogyan élte meg a VAR bevezetését?
– Összességében jót tesz a sportágnak, ha igazságosabb döntések születnek, de még van mit csiszolni a rendszeren. Nemrég vezették be, és még tanulni kell, hogyan lehet megfelelően és hatékonyan alkalmazni. A játékosokat a lassú döntéshozatal zavarja leginkább, a futballtól teljesen idegen, hogy az adott szituáció megítélése miatt túl sokáig áll a játék. Gyakran érzem, inkább elfogadom, ha érvénytelenítik a gólunkat, csak hadd folytassuk már a meccset! Azzal senki sem vitatkozhat, hogy a videós visszajátszás sokat segít a helyes döntés meghozatalában, a VAR képes a játékvezetői hibák minimalizálására, de a procedúrát valahogy fel kellene gyorsítani.

– Januárban érkezett a Ferencvároshoz, és olyan csapatba csöppent, amely jelenleg kiemelkedik az NB I-ből. Mi motiválja abban a bajnokságban, amelyben szinte borítékolható az FTC elsősége?
– Egyfelől a klubnál minden meccsen a győzelem az elvárás. Másfelől pontosan érezzük az ellenfeleken, hogy ellenünk mindenki az év meccsét akarja játszani, és mindenki minket akar legyőzni. Ráadásul, ha a csapat éveken keresztül az első helyen végez, egy idő után mindenki elkezdi unni az egyeduralmat, és sokan másik csapatot akarnak az élen látni. Nekünk viszont éppen az adja a motivációt, hogy folyamatosan fejlődjünk, és minden téren tovább növeljük a különbséget a vetélytársakhoz képest. Minden héten bizonyítanunk kell, hogy nem véletlenül nyertünk sorozatban három bajnoki címet, és nem érdemtelenül vagyunk ott évek óta valamelyik európai kupasorozat csoportkörében. A nemzetközi porondon pedig bizonyítani akarjuk, hogy más országok élcsapataival is felvesszük a versenyt.

NSO